Magyar Egyház, 1989 (63. évfolyam, 1-6. szám)
1989-03-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7. oldal Dr. Bertalan Imre, Az Amerikai Református Egyesület elnökének köszöntő szavai. HÁROM TALÁLKOZÁSOM ÁBRAHÁM DEZSŐVEL Először a budapesti teológia internátusában találkoztunk. Ő Pesten én Patakon már lelkipásztori küldetésünkre készültünk. Mint cserediák éjszakákba nyúló beszélgetések során sok ihletést kaptam a lelkes ifjú Timótheustól. A viszontlátás reményében baráti öleléssel búcsúztunk egymástól. Másodszor Felvidéken Krasznahorka híres vára tövében találkoztunk egy keresztútnál. Cserkész pajtásainkkal barangoltunk a felvidéki hegyekben. Ma is őrzöm a fényképet. Ütjelző tábla alatt olvastuk a felírást: Munkács, Ungvár. Életútunk jelző tábláján akkor még nem szerepelt: Amerika. Harmadik találkozásunk már itt történt, a New York-i kikötőben. Hazai ösztöndíjas diákokat hozott a hajó, közöttük Ábrahám Dezső, jeles teológust. Akkor én már Princetonban voltam. Ő is oda igyekezett. Egy évet töltöttünk a híres iskolában. Korábbi ismeretségünk barátsággá mélyült. Erre sokszor támaszkodtunk, amikor elfogott bennünk a hontalanság megtapasztalása. Erőt és kárpótlást kaptunk abban, hogy mi itt is népünket szolgálhattuk egy-egy kis magyar gyülekezetben. Ott voltam Ábrahám Dezső minden életfordulatánál. Élete a kevesen való hűség és egyre többre hivattatás legszebb példázata. „Jól van, jó és hű szolgám, a kévésén hű voltál, sokat bízok rád ezután.” A rohanó élet nagy emelkedőin megmaradt annak, akit a magyarországi diákévekben benne felismertem: jó barátnak. Baráti szeretete csak szélesedett, amikor Margarettel együtt gondos szeretetükbe fogadák Imre fiúnkat és családját. Az élettér változik, költözködés, új otthon, de baráti szeretetünk oda is elkísér Mindkettőtöket. Dr. Bertalan Imre DR. BERTALAN IMRE Text of Greeting from Rev. Dr. Imre Bertalan, President, Hungarian Reformed Federation of America. THE THREE TIMES I MET DEZSŐ ÁBRAHÁM We first met in Budapest. He was a student at the Budapest Seminary of the Reformed Church. I prepared for the Christian ministry at Sárospatak. As an exchange student I had the opportunity of sharing the dormitory with Dezső. The future looked bright and promising through the eyes of two eager seminary students. I was impressed and inspired by his dedication and warm friendliness. As we parted we wished we would meet again. We did. Our second meeting took place a year later. We met at the foot of the ancient castle of Krasznahorka. Hiking scouts with our respective troops we met at a Cross Road. Guide posts on the road side pointed to such cities as Ungvar, Munkács, Budapest. There was no sign at that time that life’s journey would soon take us to a distant land: America. .There it was that we met for the third time, to be exact at a New York City pier. As a graduate student at Princeton Seminary I met the ship which brought other students from Hungary, Dezső Abraham and Gabor Csordás among them. We spent one year on the campus of Princeton. It was there that our acquaintance deepened into friendship. Öfter we shared our sorrow about our war-torn homeland; often we encouraged each other as we took the first steps toward the uncertain future. We received strength from the little Hungarian Reformed congregations which we served on weekends from the time of our arrival. They returned the love we felt for them. “Well done good and faithful servant, you have been faithful over a little, I will set you over much.” But even on the mountain top of service he climbed, he never ceased to be a true friend to his many friends. Life scenes may change, but the strong bonds of proven friendships will follow Margaret and Dezső wherever they may go. Till we meet again! Dr. Imre Bertalan Text of Greeting from the Rev. Imre A. Bertalan, in behalf of the Congregation. BÚCSÚ SZAVAK „Jaj ugyanis nékem, ha az evangéliumot nem hirdetem.” I. Kor. 9sl6 50 évvel ezelőtt vágy ébredt fel egy fiatal ember szívében a lelkipásztori szolgálat iránt. Isten elhívta öt erre a szolgálatra. Az Ür sokat bízott rá. Az út előtte hosszú volt és bizonytalan. De a „jó hírt” az evangéliumot hirdetni kell. A lelkészi szolgálata ennek az ifjúnak a szüló'följén kezdődött. Öt év múlva folytatódott az Űj Világban., a föld másik oldalán, ezekben a városokban: Soltvadkert, Főt, Budapest, Glasgow, Princeton, Roebling, Perth Amboy, NJ, tanult, szolgált mint lelkipásztor, lap-kiadó, szerkesztő, esperes, majd püspök. Az ifjú megnősült, feleségével együtt folytatták a munkát Krisztus egyházában. 1974-ben együtt érkeztek Allen Park-ba. Együtt kezdték el a szeretetnek, a barátságnak a magvait hinteni, a megbéké
