Magyar Egyház, 1987 (66. évfolyam, 2. szám)
1987-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 9 — REFORMÁTUSOK LAPJA Az amerikai magyar református ökumené áldásairól „Különbeknek tartván egymást magatoknál” Amerikai magyar református gyülekezeteink nagy többségükben két nagy egyháztesten belül élnek és szolgálnak. Az egyik a Kálvin Egyházkerület, amely a Krisztus Egyesült Egyházának konferenciája, a másik az Amerikai Magyar Református Egyház. E két csoport, sajátos okok miatt, egymástól eltérő történelmi fejlődéssel és másfajta teológiai, egyházjogi és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik. Ezek egymáshoz való közeledésének a segítése, a közös munkamezők bővítése a magyar református ökumené feladatai közé tartozik. Ebből következőleg egymás eredményeinek ökumenikus megbecsülése, kicserélése és felhasználása a Filippi levél 2:2—3 lelkűidével, áldásos lehet nemcsak gyülekezeteink életére, de felgyorsíthatja a két testvér egyháztest kikerülhetetlen egyesülését is. Célunk most röviden az, hogy megvizsgáljuk a két eltérő életmód értékeit, pozitívumait és azt, hogy ezek megőrzése és összeolvasztása milyen megtermékenyítő hatással járulhat hozzá közös jövőnk építéséhez. A Kálvin Egyházkerület, amely közegyházi életét 1921 óta mindig amerikai denominációk védő falain belül élte, joggal viseli a „csatlakozott” jelzőt. Ebben a történelmi és egyházjogi képletben magyar református gyülekezetek és lelkészek amerikai egyházi kapcsolatok, összefüggések, gyakorlatok és szokások védő hálójában szolgáltak ps szolgálnak, 1939-től mint a Magyar Színod az Evangelical & Reformed Churchben, majd később Kálvin Egyházkerületként Krisztus Egyesült Egyházában. Nagyon sok áldást, pozitívumot jelent ez az életforma. A nagy amerikai egyháztest vérkeringésében való részvétel teológiai, szolgálati elevenséget jelent még akkor is, ha történetesen nem mindenben értenek egyet a magyar gyülekezetek a vezető közegyházi felfogásokkal, és irányokkal. Amint a vér a test minden részébe szállítja a szükséges tisztító erőt, úgy hatja át a nagy egyházba kapcsolódott tagokat a közösség magával ragadó ereje. Egy ilyen organikus összefüggés szükség szerint kitágítja a magyar református látókört és szolgálati mezőt. Ráirányítja a gyülekezetek és a lelkészek figyelmét az amerikai élet dilemmáira, a nemzetközi problémákra, és a világkeresztyénség kérdéseire, ösztökélve az azokban való részvételre. Megtanít társadalmi felelősség vállalásra, az amerikai egyházjog és viselkedésmód elsajátítására. így megmenti a résztvevőket a--------------(Filippi 2:3)---------------provincializmus veszélyétől és segíti legyőzni a kisebbségi helyzettel, az etnicitással járó komplexumokat. A Kálvin Egyházkerület, sokszor nehézségek árán ugyan, de sikeres volt a sajátos küldetések és a történelmi hagyatékok megőrzésében. Egy olyan modellt alakított ki, amiben a háttérrel való sajátosságokat, értékeket, szolgálati feladatokat amerikai módszerekkel angolul és magyarul próbálja megtartani és továbbfejleszteni. Az amerikai környezet hullámhossza dinamikus részvételt, választ követel és az állandóan változó világhoz illő rugalmas alkalmazkodást. Ezek az eredmények most a másod-, harmad-, sőt negyedgenerációk idejében különösen jóknak bizonyultak. Az amerikai egyházi szokások, programok átvétele, asszimilálása, megmentheti az etnik gyülekezeteket az elnéptelenedéstől. Felkészíti őket arra, hogy már most, de főleg a jövőben, mindenféle egyént elfogadjanak és szolgáljanak. Egy nagy amerikai egyházban való aktív részvétel olyan eredmény, aminek áldásait mindenképpen őrizni kell. Bölcsen, a lehető leghatásosabban használjuk fel Krisztus Egyesült Egyházának hatalmas anyagi, szellemi, erkölcsi és teológiai kincsestárát sajátos problémáink és feladataink megoldására! A ránk váró közös amerikai magyar református jövő ezt elvárja tőlünk. A Kálvin Egyházkerület tapasztalatából nagyban különbözik az az út, amelyen az Amerikai Magyar Református Egyház jár és szolgál. Tagjai megérdemelten viselhetik a „független” előnevet, mivel Észak-Amerikában ők képviselik az egyetlen önálló, magyar református egyháztestet. Jogi helyzetüknél fogva , az amerikai vagy a világ ökumené gyűlésein egyenrangúak bármely más egyházzal, függetlenül azok méretétől. A Kárpát-medencén kívül több magyar református közösség él hozzájuk hasonló nemzeti egyházként; ilyen az argentínai, a brazíliai és az ausztráliai tapasztalat is. Sajátosságaikkal nem egyedül állóak az Egyetemes Magyar Református Egyház diaszpóra részében, de itt az Egyesült Államokban rendkívüli fontos szerepet tölthetnek be. A független magyar reformátusok történetének hat évtizede kétségtelenül bebizonyította, hogy a református magyar képes megállni és szolgálni saját erőforrásaiból. Hatalmas erőfeszítést kívánt és kíván az a tény, hogy csak önerőre, csak önteológiai látásra, csak önegyházkormányzati bölcsességre lehet végső soron támaszkodni. Ők sosem élvezték a csatlakozottságból származó kétségtelen előnyöket, pl. a lelkészeknek járó nyugdíjat, és egyéb biztosításokat, a teológiai, tanítói anyagokat, az elérhető segítő kezeket. De az önállóság olyan helyzeti előnyt adott, amivel viszont a Kálvin Egyházkerület nem rendelkezik. Ezeket az adottságokat, amikhez a függetlenség göröngyös útjai vezettek, ugyancsak ki kell használni. Modem társadalmunkban egyre inkább világosabbá válik az, hogy egy adott etnik csoport csak akkor tudja önérdekeit jól képviselni, vagy a világban szétszórt tagjainak jajszavát Amerikában megszólaltatni, ha szervezetten résztvesz az amerikai közéletben. Egyenrangú partnernek kell magát elfogadtatni azokkal, akik — a mi esetünkben—az amerikai és a világkeresztyénség teológiai, szociális és politikai érdeklődését irányítják. Missziói, gyakorlatiteológiai kötelezettség az, hogy az amerikai magyar református közösség végre együttesen résztvegyen, figyeljen, tanuljon és véleményt mondjon az Egyházak Világtanácsa, a Református Világszövetség és az amerikai ökumené fórumain saját maga és testvérei érdekében. De ezt csak az Amerikai Magyar Református Egyház történelmileg kiépült csatornáin, tagságán keresztül lehet a legeredményesebben megtenni. Ezeket a lehetőségeket vétek kihasználatlanul hagyni. A két amerikai magyar református közösség tehát eltérő, de rendkívül értékes tapasztalatokat, gyakorlati áldásokat, kincseket hordoz magában. E két út, két életforma ötvözése, egyesítése a legpozitívabban hatna közös jövőnkre. Mindkettő tapasztalataira egyformán szükség van! Ne arról legyen szó többé, hogy ezt vagy azt fel kell adni, ha egyesülni akarunk, hanem az erők összesítéséről, a megtanult bölcsességek kicseréléséről, a lehetőségek és a történelmi értékek jobb felhasználásáról beszéljünk. Az egyesített erőfeszítések és tapasztalatok áldásaira már több konkrét példát tudunk felhozni. Ilyen például az ifjúsági tábor esete. Évekkel ezelőtt mindkét egyháztest ifjúsági tábora mélypontra esett. Ekkor a közös szükség reális felméréséből az erők összeadódtak és azóta csak egy, de nagy életképes tábor várja ifjúságunkat. Érdekes az, hogy a résztvevő gyermekek nem tudják és nem is akarják tudni, hogy
