Magyar Egyház, 1985 (64. évfolyam, 1-5. szám)
1985-09-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3. oldal Presbiteri Konferencia — Ligonier 1985 késze és a Gyűjtemények kurátora lesz. Az idősek lelkigondozása mellett felmérhetetlen értékű munkát végezhet az egyházi és világi ereklyék nyilvántartása és gondozása terén. — A Bethlen Naptárok összeállítása is az ő hatáskörébe fog tartozni. A Református Egyesület igazgatósági gyűlései Az Egyesület igazgatósága két és fél napon keresztül ülésezett. Előbb bizottságokban, majd összevontan. A tanácskozások időtartamát nem a falióra, hanem a tárgysorozati pontok fontossága döntötte el. Ha kellett, a késő estébe is belenyúltak a tárgyalások. — Kiértékeltünk dolgokat. Analizáltunk lehetőségeket. Alternatívákat választottunk. Az igazgatóság 8 új tagja most kapott másodszor komoly betekintést a feladatok méreteiről és az azzal járó felelősség nagyságáról. A nagy célkitűzések megközelítése A számos terv és döntés közül, úgy érzem, az alábbi néhány különösen közérdeklődésre számíthat: Egy lépéssel közelebb értünk a debreceni Kollégiumi Kántus 1986. március 20 és április 10 közötti időszakra tervezett amerikai és kanadai kőrútjának megvalósításához. — A Református Egyesület jövőre 90-ik évfordulóját üli: elvi döntések történtek az ünnepélyek megrendezésével kapcsolatban. — A Szabadság Szobor helyreállítási kiadásaihoz való gyűjtés további részleteit körvonalaztuk. — Egyhangú döntéssel, egy Gulliver-lépéssel közelebb jutottunk a Református Egyesület Washington, D.C.-i otthonának az újjászületéséhez. Isten bőséges áldását kérjük a tervekre! Évtizedek óta sok és szép elképzelésnek a szülőhelye volt Ligonier. És az volt, egy héten keresztül, az idén is. A kis falucska neve az amerikai-magyar reformátusság központi kísérleti és kivitelezési helyével lett szinonim. Ide, a nyugati végekre szakadt magyarok, egyházakon belül vagy azokon kívül, talán fel sem tudják mérni Ligonier fontosságát. Kérjük Isten áldását az ottani elképzelések megvalósításához! Dolinsky Tibor ÁTSZÍNEZETT TÉRKÉP Vatai László könyvével kapcsolatban Komjáthy Aladár már írt a Magyar Egyházban (1985. 3. szám, 3. lap). Komjáthy azonban inkább Vataival foglalkozott írásában, én most magára a könyvre és annak tartalmára akarom a figyelmet fordítani. Egymásba nyúló és ölelkező irodalmi, bölcseleti és történettudományi témák az „Átszínezett térkép” hét tanulmányának tárgyai. Dosztojevszkij — a titokzatos géniusz; Arany János — a magyar írók fejedelme; Bethlen Gábor — Erdély fejedelme; Márai Sándor naplói; Németh László — Homályból homályba; A Független Kisgazdapárt társadalombölcselete; Harc az új világképért az egyes tanulmányok címei. Mindegyik azt kutatja: mit jelent magyarnak és embernek lenni. Még a Dosztojevszkij-tanulmánynak is vannak közvetett magyar vonatkozásai: az államracionalistákkal való szembenállás történelmi magyar magatartás; az emberiség megmentésének egyetlen, krisztusi útját pedig minden kritikai elemzésében keresi Vatai — azt hol megtalálva, hol hiányolva. A tanulmányoknak Jánus-arca van: egyszerre történelmi reflexiók és előrevetítő prófétai meglátások. Vagy félévszázaddal ezelőtt kora hajnalokon, amikor apám belefáradt az írásba, én meg a disszertációm céduláinak rendezésébe, együtt kezdtünk el olvasni. Ennek módja az volt, hogy a polcról levettünk egy könyvet (mondjuk éppen Dosztojevszkijt), beleolvastunk találomra egy-két bekezdésbe, felkapva egy vonatkozást kinyitottunk egy verseskönyvet, azután egy vers elolvasása után átugrottunk egy reformációkori magyar történeti esszére, onnan egy mondatnyira Bertrand Russelra, s mikor elegünk volt abból, hogy ő miért nem keresztyén, utolsó állomásunk a Biblia volt, a Szabadítóról szóló prófécia. Mire abbahagytuk, előttünk volt történelem, ember, filozófia, magyarság, Krisztus. Vatai könyvével kezünkben nem kell egy csomó könyvet nyitogatni, az „Átszínezett térkép” hét tanulmányában egyszerre tárul elénk mindez: ember, magyarság, Krisztus. A könyv címe arra utal, hogy mi történt a magyarsággal, amely országzúzó Mohács után a század végére 90%-ban reformátussá válva társadalmi-lelki megújhodás útján járt, mégis hamarosan 25%-os protestáns kisebbségre csökkent. Vatai vigyáz arra, hogy ne a római egyház hitbéli tartalmát vádolja, hanem a német-római hatalmi ideológiát. A mai magyar kálvinizmus határon inneni és túli ereje prófétai reménységet jelent. De még nem jelentkezett a XX. század Bethlen Gábora. Kritikai szemmel elemzi Vatai a „Homályból homályba” című Németh László köteteket különös hézagaival. Németh Lászlót magát azonban a XX. századi magyar irodalom csúcsára helyezi és azt az óriási érdemet tulajdonítja neki, hogy „elsősorban a fiatalságot fogta meg. Főleg ennek a hatásnak köszönhető, hogy ez a... réteg nem vált szuggerált módon politikai szélsőségek kiszolgálóivá”. Márai — minden írói és emberi értéke mellett — a másik pólus. Ideálja a latin arisztokratikus életeszmény; Márai nem a magyar nép szerelmese. Vallásossága fokozatosan nem ateizmushoz ér ugyan, hanem a tökéletes kiábrándultsághoz. Sokat kellene még írni a könyvről. Aranynál elég a cím, „A magyar írók fejedelme”. „A Független Kisgazdapárt társadalombölcselete” olyan olvasó számára, aki ennek a kornak feszült politikai életében nem vett részt, a tanulmány a mulasztások és lehetőségek elemzése és egy konkrét gyakorlati politikai filozófia előadása.
