Magyar Egyház, 1983 (62. évfolyam, 1-5. szám)

1983-03-01 / 2. szám

1 2. oldal MAGYAR eGYílAZ TROMBITÁS _ DEZSŐ: LAZAR — JÖJJ KI! {János ev. 14) Színművekben, drámai játékok­ban azt a pillanatot, helyzetet neve­zik klimaxnak, amikor az esemé­nyek, feszültségek összefutnak és robbannak. A Lázár-drámában a klimax a szó és az akció egymozdu­­lásban való megjelenése: az Isten fia kimondott szavára a halott életre kel. Itt nem a klinikai halál néhány másodperces keretében történik az esemény. Egy négynapos, már szagos hulla szétroncsolt agyveleje, oszló­­foszló tüdeje, szíve kezd normálisan működni! S a testbe visszahívott lé­lek és szellem keresi az idegpályákkal a kapcsolatot. A kezén, lábán lévő halotti kötelékek, fáslik akadályoz­zák a járásban. Arcát kendő fedi be, mitsem lát. Öneszmélésének még nincsen rendszere, logikája. De már elindult az életben. A sírüregből ke­zek emelik ki. Aztán két ismerős kar fonódik köré, és halk, szelíd hang szólítja nevén: — Lázár ... Majd női kezek ölelik, babusgatják, és sikol­tozó, ujjongó örömük messze el­hangzik. A csodát sokan látták, és hittek Jézusban. De voltak, akik tanúi vol­tak Lázár feltámasztásának, és még­is azt híresztelték, hogy az egész ví­zió, tömegszuggesztió. És noha he­tek, hónapok múlva személyesen is találkoztak Betániában Lázárral, meg voltak győződve, hogy az nem az igazi Lázár, hanem a szelleme, vagy egy színész, akit a Jézus-maffia fogadott fel a vezetőjük úgynevezett isteni hatalmának a bizonyítására. Lázár halála nemcsak a halál és a feltámadás realitását példázza ki, de a lelki-halál és az abból való feltá­madás ábrázolata, jelképe is. A bűn vírusa, akárcsak az emberi létnek a fizikai halállal való lezárása az eredendő bűn velejárója. És aho­gyan véges emberi létünkben törvény­szerűen jelentkezik a betegség, szen­vedés, majd a halál, ugyanúgy kitel­jesedik a bűn rontása lelki-szellemi téren. Az ártatlan gyermek apró csínytevéseitől a démoni sugallatok­nak való kiszolgáltatásig, hosszú az út. Lényegében azonban ugyanazo­kon a stációkon megy keresztül az ember a lelki leromlásban, mint ami a testi hanyatlás velejárója, tünete. Valaki megbetegszik. Az orvosi tu­domány lábraállítja. Aztán a kór is­mét támad. Most már hevesebben. Állapota akuttá válik, szervezete el­veszti ellenállóképességét. Comában fekszik. És meghal, s a test bomlani kezd. Ez nagyjából a testünk törté­nete a születéstől a halálig. Egy ember szívét sem egyszerre foglalja el a Sátán. A bűn mételye lassan, módszeres adagolásban hat. Az egyénben sokáig dolgoznak a gyermekkori jó nevelés, példa hatá­sai. Ezek, mint antibiotikumok segí­tik őt ellenállni a kísértéseknek, a gonoszra való csábításoknak. Aho­gyan azonban egy kórokozó vírus ké­pes megbújni, betokosítani magát a szervezetben — ez például a rákos sejt mimikrije —, ugyanúgy képes háttérben maradni, ugrásszerűen várni a megfelelő alkalmat a Sátán. Jakab apostol klasszikus és lélekta­nilag hiteles leírása szerint az ember tőrbeejtése vonzó és édes kívánságok­kal kezdődik. “Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pe­dig teljességre jutván, halált nemz” (1:15). Vagyis a bűn annyira elural­kodik az értelmén, érzelmein és az akaratán, hogy képtelen a kísértés­nek ellenállni; a bűn foglyává válik. Nem a jót cselekszi, amit áhítana, hanem a gonoszt. Már comában fek­szik: történnek rajta az események. Majd beáll a lelki halál, amikor már nem fájnak a bűnei, sőt örömét leli azokban, kérkedik velük. A szó szo­ros értelmében bűzlik, mint az osz­lásnak induló hulla. Lázár feltámadásának a titka a két nőtestvér Jézushoz küldött üze­netében rejlik: “Uram, imé, akit sze­retsz, beteg”. Jézusnak nem volt kö­zömbös, hogy a drága barát — és ő látta a lelki szemeivel! — már comá­ban fekszik, és órák kérdése, hogy megszűnjön élni. A szeretete csele­kedte, hogy elment Betániába, és visszahívta az életbe a barátját. A Biblia központi üzenete, hogy Istennek nem mindegy, hogy mi tör­ténik az emberrel, akit a képére és a hasonlatosságára teremtett. Isten­nek fáj a teremtményének a bukása, hogy az a Sátán tehetetlen eszközévé válik. És az Isten intézkedett, nem Published bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. RÉV. DEZSŐ ÁBRAHÁM, Bishop Co-Editors: REV. STEFAN M. TOROK 331 Kirkland PI. Perth Amboy N. J. 08861 Tel.: (291)442-7799 Office: (201)442-4008 REV. GABOR G. NITSCH 175 Pershing Ave. Carteset, N. J. 07008 Tel.: (201)541-5051 Office of Publication: Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 Second class postage paid at Cleveland, Ohio Subscription—Előfizetés: évi $6.00 yearly group $4.00 hagyta annyiban az embernek a lelki halálban vergődését: elküldte a Fiát. Hogy “valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Ki tudja, hányszor hallottad már, hogy a Krisztusban való hit által ki­szabadulhatsz a Sátán halálos befo­lyása alól, és még a földi létedben biztosíthatod magadnak a halál utáni létben — az üdvösséget? És te is azt mondod: szép mese, hogy volt egyszer egy Jézus, aki szerette az em­bereket. De neked a földön kell jár­nod, ahol vaskos tényekkel találod szembe magadat; és ahogy lehet, foggal-körömmel kell a magad, és a családod napi exisztenciáját biztosí­tanod ... Olyan ember beszél most hozzád, akire igazán mondhatod azt, hogy messziről jött, vagy inkább: messzi­re ment, és az sokat, nagyot mond­hat. Nos, augusztusban lesz három esztendeje, hogy semmi különös bajom nem volt, — gondoltam, elég öreg vagyok ahhoz, hogy egy generá­lis vizsgálatot csináltassak. Mire ész­bekaptam, megtudtam, hogy rákom van, és a Fülöp szigeteken találtam magam, a dzsungel mélyén, a világ­hírű, az ujjaival operáló Antonio Agpaoa modernül berendezett sza­natóriumában. Másnap, hogy meg­érkeztem, arra kért a vezetőség, (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom