Magyar Egyház, 1982 (61. évfolyam, 1-12. szám)
1982-03-01 / 3-4. szám
MAGYAR eGyfínz Ábrahám Dezső HÜSVÉT — 1982 3. oldal HÚSVÉT, az élet halál feletti diadalának ünnepe. Krisztus feltámadott — hirdették az angyalok és az első tanítványok, akik kimentek a jeruzsálemi sírhoz és látták azt üresen, majd ott és több helyen találkoztak a feltámadt Krisztussal, dicsőséges új testben, s túláradó örömmel hirdették a halál és pusztulás után Mesterük diadalát, az ÚR NINCS A HALOTTAK KÖZÖTT, FELTÁMADOTT! Ma már nehéz elgondolni is azt, amin az Úr Jézus tanítványai a virágvasárnapi jeruzsálemi bevonulás után átestek'. “Hozsánna" áldott, aki jön az Úr nevében kiáltások után, a nagypénteki keresztrefeszítést vérző szívvel és összetört lélekkel szemlélték, s sírtak, kezeiket tördelték tehetetlenségükben és sokan a kétségbeesés mesgyéjén álltak; s akkor, amikor minden elveszettnek látszott, derült fel a húsvéti feltámadás hajnala. AKKOR, amikor mindenki azt vélte, hogy Krisztus ügye kudarcba fulladt, ellenfelei örömmámorban úsztak, hogy végeztek azzal, akitől mindig féltek, megölték azt, aki a népet ámulatban tartotta, elcsendesítették örökre Krisztust, gondolták, hiszen példázatai kitörölhetetlenül belevésődtek az emberek emlékezetébe, akkor, amikor a hű tanítványok is, akik három évig járták a mesterükkel Izráel poros útjait, akkor, amikor elveszítették minden reménységüket, akkor nyílt meg előttük az ég, akkor látták életük legnagyobb csodáját, estek át a minden próbára elégséges erőt adó húsvéti feltámadás kimondhatatlan dicsőséges örömein. Van reménység hirdeti ez a húsvéti ünnep a reménytelenség sötét éjszakájában: van hit a hitetlenség borzalmas mély örvényeiben van megtartatás, amikor már-már minden a romlásról és halálról beszél... igenis VAN HÚSVÉT! Ez a húsvéti csoda tényeken alapul, amit a történelem viharos századai alatt sem hadvezérek, sem császárok, sem diktátorok, vagy más imposztorok, de még művelt professzorok Sem tudtak megdönteni, mert bizony, ha nem lett volna húsvéti feltámadás, nem volna ma millió és millió keresztyén, Istenben bízó emberek-magyarok szerte az egész világon. Ennek a feltámadásnak a tanúi a szentrírás emberei, akik napnál világosabban elénk adták, hogy miképp látták az Urat, miképpen beszéltek vele, ültek vele egy asztalhoz és még mielőtt felvittetett volna a mennybe, miképpen adta nekik a parancsot, hogy menjenek el az egész világra és hirdessék Isten csodálatos cselekedeteit és térítsék az embereket. Ez a húsvéti hit a mi hitünk is: ezt hirdették eleink, s ez tartotta meg egyházainkat ezer esztendő viharain át, s ez a hit lesz az, ami átvezet bennünket is a mi életünk sok kísértésein és próbáin. Nem tapasztaltad meg még e sorokat olvasó Testvérem azt, hogy Isten egyénileg is milyen csodálatosan mutatta meg az Ö hatalmát a te életedben? Nem jártál még a halál árnyéka völgyében? Nem jöttél még vissza onnan, ahol orvosok is lemondtak rólad? Óh, de sokan elmondhatják, hogy valóban a húsvéti diadalmas hit az ő hitük is, Krisztus az ő életük Megváltója és Királya. Ha él szívedben csak egy parányi mag ebből a hitből, senki és semmi soha el nem veheti tőled. Istenben veted bizoda/madat, ezt a húsvéti hitet sem nyomorúság sem csapás, sem semmi a világon össze nem törheti telkedben, mert ennek az alapja KRISZTUS, ennek szerzője az Isten maga. Erről más materiális bizonyság nincs, de akiknek szívük tiszta, ez a remény ott él bennük, ez a hit ott világít, mint a fáklya a sötét éjszakában. Magyarok Amerikában, magyarok szétszóródva szerte az egész világon, mi az ami bennünket vallásfelekezeti különbségre való tekintet nélkül összeköt? Ez a húsvéti feltámadás hite! Hisszük, hogy a mi Istenünk mindenható, hogy a mi Urunk feltámadott és amiképpen Ö él, mi is élni fogunk, igen, hisszük, hogy hazánk és népünk is újra szabad és nagy lesz, hisszük, hogy jön az idő, amikor szülők és gyermekek szétszóródott magyarok a világ minden részén boldogan vallják a költővel: Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Könnyek Húsvét reggelén (Ján. 20:15.) Nekem a legszebb húsvéti történet a Mária Magdaléna húsvéti története. Valahányszor elolvasom, mindig édes vigasztalás száll a szívemre. Olvasd el és figyeld meg, hogy mit mond néked ez a történet? Arról beszél, hogy van húsvét akkor is, ha mi nem tudunk róla. Van feltámadás, ha mi nem várjuk is. íme a teremtés hajnalától kezdve, ez a legszebb hajnal. Ott is a kertben járt az Úr és kereste az elbukott embert a hűvös alkonyatban. Húsvét van. Ragyogó reggel van a kertben. Ott jár az Úr, akit keres fájó szívvel, az ember, és akit könnyfátyolos szemmel kertésznek néz, a bánat, pedig a kert és az élet gazdája ő. A húsvét ünnepi csendjébe belesír az emberi bánat. A feltámadott Krisztus első szava az emberhez: “Miért sírsz?” Mindjárt látni fogod, hogy bánatra nincs okod! “Kit keresel?” Valakit elvesztettél, valakit elvettek tőled, aki igen drága volt neked? Akkor nincs Urad, amikor legjobban fáj a szíved? Valakit keresel, aki halott? Oh, ne keresd a holtak között az élőt! A legnagyobb bánat könnyes boldogsággá változott húsvét reggelén, mert a halottnak hitt Krisztus él! Szomorú ember, ha elviselhetetlen is a bánatod, ha könnyeidtől nem látod a sugaras hajnalt, hidd el, húsvét van és ez minden vigasztalásunk forrása. Az élő Krisztus első kérdése hozzád: miért sírsz? Valakit keresel, akit elveszítettél? Nézd, nincs olyan bánat ezen a világon, amit nem lehetne megvigasztalni. Az az élő Isten, akit úgy érzed elvesztettél, egyszer néven szólít és kijelenti magát neked. Ne a halott, hanem az élő Krisztust keresd és egyszer te is vallani fogod, hogy a temetői kertek felett felragyog a második nagy húsvéti hajnal. Akinek feltámadott Krisztusa van, annak nem lehet bánata. Nagy Lajos
