Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1981-11-01 / 11-12. szám
MAGYAR £Q/tlfíZ 2. oldal f w W WW W W W W W W ' IRAS ÉS ÉLET Nem volt számukra hely Lectio: Lukács 2:1—20. Textus: Lukács 2:7 v.: “Nem volt számukra hely a vendégfogadó házban.” M jó Isten különös módon tanítgat arra, hogy értékeljük ajándékainkat. Nagyon, de nagyon megéheztet, hogy hálásak legyünk egy darab kenyérért és megtanít arra, hogy naponta imádkozzunk érte. Eleped az ajkunk a szomjúságtól, hogy egy pohár forrásvíz életmentő értékét megismerjük. Elveszi a békességünket, hogy vágyakozzék a lelkünk a csend és a béke után. Hosszú, nehéz zivatarba küld ki, hogy hajlékunk melege és oltalma drága legyen számunkra. Nehéz betegség ágyára szegez le, a szenvedés kínját ismerteti meg, hogy megtudd milyen nagy ajándék az egészség. Rabbá tesz, hogy meglásd milyen nagy ajándék a szabadság. A halállal tanítgat az élet kibeszélhetetlen becsére. Megszomorít, hogy örömét neked adhassa. Az Isten által tanított szív a hálás szív, a megelégedett, örvendező szív. Isten a nyomorúság kenyerével étet, hogy áldásait kezünkben adhassa. Az amerikai embernek Isten gazdagon adta áldásait, s talán azért hálátlan a szíve sok esetben, mindent olyan természetesnek vesz, szinte azt hiszi, hogy az élet ajándékai neki kijárnak. Viszont ennek a bőséges életnek van egy nagy hátránya, hogy egyszerűen Isten apróbb ajándékait nem tudja úgy venni, olyan hálás és örvendező szívvel élvezni, mint a világ többi népe. Itt van alapigénk: “Nem volt számukra hely a vendégfogadó háznál”. Mennyivel többet mond ez egy európai, ázsiai vagy más világrész emberének. Itt, ha nincs valakinek szállása, tovább hajt a következő városba, addig megy amíg szállást nem talál. Legrosszabb esetben kocsijában átalussza az éjszakát. Ismertünk valakit, aki elmondotta, hogy a világon a legkellemetlenebb érzés az, amikor az ember nem tudja a fejét hová lehajtani. Hideg, esős, novemberi éjszakán egy idegen városba ment ez az ismerősünk. A város egyetlen szállodája tele volt vendégekkel, aranyért sem kapott volna helyet. Éjfél volt, a mulatóhelyek is zárni készültek, ott nem üldögélhet az asztal mellett, az utcán nem járkálhat a zuhogó esőben. Kinek az ajtaját zörgesse meg, ki tudja értik-e a nyelvét? A régi házak új urai gyűlölték azt, aki magyarul beszél. Most hová legyen, merre menjen? Az éhséget, a hideget még csak tűri, de már ólomnak érezte lábait. Hol egy meleg sarok, ahol leülhetne? A füstös mulató öreg takarítója ránéz a vándorra. Arcáról leolvassa egyéni és nemzeti bánatát és megsajnálja. Egy szobában húzódom meg fáradt, beteg feleségemmel, de van karos székem, abban jobban átvirraszthatja az éjszakát, mint az utcán zuhogó, hideg esőben. Ez az ember tudja, hogy mit jelent ez a mondat, nem volt számukra hely a vendégfogadó házban. Sokat prédikáltak már erről az igéről. Talán már te is sok beszédet hallottál róla. Okosabbnál okosabb dolgokat mondottak róla, ami elszállt a fejünk felett. Talán unalmassá lett közhely. Jó elbeszélő képességgel rendelkező igehirdetők olyan sötét jelleműnek festették meg a vendéglőst, akinek nem esett meg a szíve egy 80 mérföldet Názárettől Betlehemig utazó házaspáron. Különösen a fiatal várandós anyán, akinek már a fájdalom ott ült az arcán. Vagy talán a józan ész embere lévén, egyszerűen nem is csodálkoztál azon, hogy nincs hely, hiszen előbb már többen megérkeztek s azoktól nem lehetett visszakérni a pénzt, hogy szobájukat másoknak adják ki. Aki először jön, azt először szolgálják ki. Nem lehet a vendéglőst hibáztatni, mert honnan tudja, hogy az a názáreti fiatal asszony a világ Megváltóját szüli meg. Ha tudta volna, akkor a saját lakását adja át s maga húzódik ki az istállóba. Vagy arra is gondoltál, hogy nem a vendégfogadóban született meg, mert akkor valamilyen emléktáblával lehetett volna megjelölni a vendéglőt s a későbbi években nagy hasznot hozó nevezetes helység lett volna, amely épület vonzotta volna az embereket abban a szállóban megszállni, ahol a názáreti Jézus, a világ Megváltója született. Oh az amerikai üzleti világ, hogy kihasz-EBH HHG7HE CflVRCÜ NOV.-DEC., 1981 — Vol. 60, No. 6. Published bi-monthly. Editor-in-Chief: RT. RÉV. DEZSŐ ÁBRAHÁM, Bishop Editor: RT. RÉV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 Tel.: (216) 666-4600 Business Manager: DR. ÁRPÁD BANDA 2299 Winter Parkway, Apt. 295 Cuyahoga Falls, Ohio 44221 Tel.:929-3687-----------Office of Publication:----------Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 Second class postage paid at Cleveland, Ohio Subscription—Előfizetés: évi $5.00 yearly Send Form 3579 to Classic Printing Corp. 9527 Madison Ave., Cleveland, Ohio,44102 POSTMASTER: Send Address Changes To Classic Printing Corporation 9527 Madison Avenue Cleveland, Ohio 44102 nálta volna ezt a tényt, hiszen így is a legnagyobb hasznot egész éven át abból a tényből húzza, hogy Jézus 2000 évvel ezelőtt megszületett ott, Betlehemben. De, hogy nem volt hely a vendégfogadó háznál Jézus számára, ez nem sokat mond a mai amerikai modern embernek. Hogy az istállóban született meg? Viszont vannak népek a világon, akik számára ez ugyan nem jelent semmit. Ismertünk egy olyan világot, ahol a szolgalegények, sőt még a gazda fiai is kint háltak az istállóban, mert az állatokra is kellett vigyázni s azután az istálló nem is volt olyan hideg hely télen. A mi hitünk szerint a Szent írás szavai, mondatai, akkor lesznek számunkra Isten Igéje, ha a Szent Lélek valamit csinál a szívünkkel s azt veszszük észre, hogy Isten beszélni kezd hozzánk, valamit mond számunkra. Mit üzen nekünk Isten ezen a tényen keresztül, hogy 2000 esztendővel ezelőtt szent fia számára nem volt hely a vendégfogadó háznál, hanem kiszorult az állatok közé. Sok-sok gyönyörű képet festettek már a szent éjszakáról. Micsoda felséges jelenet, hogy Jézus ott van a jászolban és körülötte békés állatok. A szent párra
