Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1981-09-01 / 9-10. szám
MAG7flg GGYMI 6. oldal szolgálatába tanúkul, azzal a szigorú kikötéssel tette ezt, hogy aki az ekeszarvára veti a kezét és hátratekint, nem alkalmas az Isten Országába. A tanúknak el kellett felejteniük, amik mögöttük voltak és célegyenest, előre kellett tekinteniük. Krisztus tanúinak ma is ez a sorsuk és pályájuk, azzal a különbséggel, hogy a református keresztyén embernek már hátra is kell tekintenie. (Itt a hátratekintést természetesen képletesen fogjuk fel s ez indokolja a hasonlat észrevehető bicegését.) A református keresztyén ember, ha Krisztussal, mint személyes, élő Úrral számol, kell, hogy kegyelettel adózzék a református keresztyén múlt dolgai előtt, hogy megbecsülje és tiszteletben tartsa őket, mint olyanokat, amelyeken Krisztus ellenjegyzése, Szemléikének érintése van. A hivő ember szemében az egyházi hagyatékok elsősorban nem azért értékesek, mert a református múltról beszélnek, hanem azért, mert a református múltban is hatalmasan munkálkodó Jézus Krisztus erejéről, az elmúlt századokban elhívott magyar tanúk bizonyságtételéről, áldozatos hitéről tanúskodnak a ma embere előtt! Tehát téved, aki azt gondolja, hogy egyházi relikviáinkban csak a múltat becsüli meg; — Krisztust! És ha így fogjuk fel a problémát, a “hátratekintés” nem szórakozás, divatos viszketegség, hanem kötelesség. Az egyház nem szegény és nem gazdag. Az egyház — Krisztus teste, a szentek egyessége. Az egyház láthatatlan, lelki valóság és céljai a legtöbbször nem azonosak a látható egyház szervezeti, kollektív, testi célkitűzéseivel. Az egyház azonban, ha láthatatlanul is, de csak a látható egyház keretein belül található meg. Ezt az egyházat nem a “szegény gazdagok”, hanem a “gazdag szegények” szolgálják, azok, akiknek a gazdagsága; Krisztus. Bodelschwingnak, Müller Györgynek vagy Kiss Ferencnek gazdagsága a hite volt. És amint a példa igazolja, a hit még ma is — nagyhatalom. A Református Egyházi Múzeum ügyét is a Krisztus nevében összejövő “kettő-három” fogja a gondolat tér- és időnélküli állapotából a valóság betonjába lerögzíteni. Ha Isten végre akar valamit hajtani, ad hozzá munkást is. Hát olyan lehetetlen azt elképzelni, hogy három és fél millió magyar református között ne akadnának olyanok, akik kezükbe vennék és tettbe lendítenék a Református Egyházi Múzeum álmát?! Aki nyitott szemmel nézi az egyházak életjelenségeit, az két érdekes megfigyelést tehet. Egyfelől, hogy a katolicizmus — átértékelve a centralizáció elvét — egyre nagyobb teret enged a presbiteri rendszernek, másfelől meg, hogy a református, presbiteri alapokon felépülő egyházban mind többen és többször sürgetik a centralizáció szükségességét. A Református Egyházi Múzeum szempontjából minket ez a jelenség most csak annyiban érdekel, hogy micsoda lelkesítő, erőtadó dolog volna a központból irányított, megszervezett propaganda, mert anélkül az efféle magányos, banda nélküli nagydobpüfölés legfeljebb csak arra jó, hogy az önmagukban zeneieden hangok elől a vatta-tamponok biztos fedezékébe meneküljön a hallgatóság! Dr. Trombitás Dezső Hunyady László: A KERESZTYÉN HIT (FOLYTATÁS ELŐZŐ SZÁMUNKBÓL) A bűneset után Isten azt mondta első szüléinknek, Ádámnak és Évának: “Visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy te és ismét porrá leszesz.” (I. Móz. 3:19) Évezredek teltek el mire Isten szavait megérté az emberiség. Latolgatások, okoskodások és elméletek nem tudták igaz jelentését megmagyarázni. Isten változhatatlan és tökéletes. A test, mely porból vétetett, amióta Isten kimondta az ítéletet, hűen visszatér a földbe; hasonlóan a lélek megtér Istenhez. A teremtmények közt egyedül az ember tudja, hogy földi-élete véges, hogy meg fog halni; és egyedül az embernek a kiváltsága az, hogy élete folyását értelemmel és méltósággal irányítani tudja, Az élet és halál értelmetlenség Istenbe vetett hit nélkül. “És jövének hozzá Sadduceusok, akik azt mondják, hogy nincsen feltámadás. És megkérdezék öt, mondván: Mester, Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ö feleségét vegye el az ö fitestvére, és támasszon magot az ö fitestvérének. Heten valának tehát fitestvérek és az első feleséget vön, de meghalván, magot nem hagya. És a második élvévé az asszonyt, de meghala, és magot ö sem hagya; a harmadik is hasonlóképen; és mind a hét élvévé azt és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiköknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek felesége volt. Jézus pedig felelvén, monda nekik: “Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát?” (Mk. 12:18-24) “E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak. De akik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak, mert meg sem halhatnak többé: hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben.” (Lk. 20:34-36) “Nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott neki Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákob Istene. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene,” (Mk. 12:26-27) “mert mindenek élnek ő neki.” (Lk. 20:38) * Isten látja és tudja a múltat, jelent és jövendőt állandóan. Földiéletünk végén testünk porba tér, de lelkünk Istenhez megy, aki azt adta. Mindnyájan megbízott és felelős sáfárai vagyunk Istennek és egész életünkről számadással tartozunk neki. Számotadásunk nem korlátozódik a végső időre. Istentiszteleteink egyik része éppen az, hogy alázatosan számot adunk önmagunkról: dicsőítjük Istent; megvalljuk gyarlóságainkat és méltatlan voltunkat, hibáinkat, vétkeinket; hittel és bízodalommal tárjuk ki szívünk őszinte háláját a vett áldásokért: elismerjük felelősségünket, mikor áldásait kérjük. (Ezekért megyünk az Istentiszteletre!) Tudjuk, hogy Isten számontartja életünk, viselkedésünk, cselekedeteinket és megmér: megítél bennünket azzal a mértékkel, melyet idvezitőnktől, Jézustól tanultunk. Mikor a tíz bélpoklost meggyógyította, a meggyógyultak közül egy tért vissza Jézushoz és hálákat adott neki “és az
