Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1981-07-01 / 7-8. szám
MAGYAR GGYÍIAZ 8. oldal gondolatoddal és minden erőddel; ez az első parancsolat. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint te magadat.” (Mk. 12:29-31) “Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de jövendő élete kárt szenved? Ugyan, mit adhat az ember váltságul az ő (elvesztett) életéért?” (Mk. 8:36-37) — Mint ahogyan senki sem ehet, vagy ihat más helyett és senki sem élheti a másikónk életét, éppen úgy nem helyettesíthet senki mást a lelki tökéletesedés utján; azt kinekkinek magának kell elvégeznie. Legfőbb dolgunk Isten megismerése! Jézus egyedülálló lelki nagysága az, hogy úgy ismerte Istent, miként egy gyermek ismerheti édes atyját. Ezért tanította, hogy szeressük Istent és viszonozzuk Isten szeretetét. Lehetünk Isten munkatársai, mikor embertársainkat segítjük; munkálkodhatunk Isten országának megvalósításáért az emberek között; mint mindennapi életünkben, foglalkozásunkban, kedvteléseinkben tanulásunk eredményeit, ügyességünket, értelmünket felhasználjuk, úgy használjuk fel értékes tulajdonainkat Isten országának építésére, ha úgy élünk, mint Isten megbízott és felelős gyermekei. Isten azért adta és azért bízta reánk minden javainkat, hogy azokkal Isten akarata szerint éljünk; adott javainkat ne vesztegessük el, hanem inkább gyarapítsuk, mint a talentumokról szóló példázatban a jó és hü szolgák. (Mt. 25:14-30) Ha Istentől vett javainkat úgy használjuk, mint Istennek felelős gyermekei: nem félhetünk semmi kárhoztatástól, vagy ítélettől, mert Istené vagyunk és el nem veszhetünk; és bármi történjen is, semmi sem szakaszthat el minket Isten szerelmétől. (Róm. 8:39) 9-ik Igazság Isten megbízott és felelős gyermekei vagyunk és amint becsüljük, segítjük egymást és megbocsátunk egymásnak. Isten is úgy értékel, segít minket és úgy bocsát meg nekünk. A hegyi beszédben Jézus tanított arról, hogyan kell élnünk, hogy Isten országába jussunk. Az itt tanított követelmények mindenkire vonatkoznak. Az életszabályokat így foglalta össze Jézus: Ahogyan szeretnétek, hogy bánjanak veletek az emberek, ti is mindenben úgy bánjatok másokkal. (Mt. 7:12) És irányításul ezt mondta: Legyetek, mint a ti mennyei Atyátok jóságos mindenkihez. (Mt. 5:44-45; Lk. 6:35) Isten, ami mennyei Atyánk, sohasem kér gyermekeitől többet, mint amennyit azok képesek megtenni. Mert Jézus teljesen Isten akarata szerint élt, Isten gyermeke volt, bár magát az ember fiának nevezte. Ha magunkat elkötelezzük Jézus tanításainak követésére, azt az életmódot válasszuk, melyre Jézus tanít és hittel Istenre bízzuk magunkat, mint ő tette: mi is épülhetünk úgy, hogy Isten gyermekeivé váljunk. A szabadítás egész életünkön át tartó folyamat. A megszabadítás azt jelenti, hogy folytonosan feltétlen hittel bízunk Istenben és megtérve a bűn útjáról új szívvel élünk. Ilyen hit vezet a megigazulásra, melyet Isten kegyelméből az ő gondviselése folytán elnyerhetünk, amint Jézus tanította. Isten jó és mindig kész magához fogadni a megtérő bűnöst; Isten szeret mindnyájunkat egyénenként és az ő országa idvesség minden gyermekének. Mi, egy okszerű (erkölcsös) világban élünk, melyben a következetesség törvénye uralkodik. Erkölcsösségünk és lelkiismeretünk a szabadválasztásunkon alapszik; választhatunk, hogy kit szolgáljunk és felelősök vagyunk a választásunkért. Erkölcsi felelősségünk a legnagyobb és értékesebb lelki tapasztalatunk; ebben gyökerezik az a vágyódásunk, hogy jót tegyünk és jót hozzunk létre; nélküle az ember gonosz és kárt tesz. Ki-ki választhat: Istennel, a mi mennyei Atyánkkal, mint annak felelős gyermeke, vagy Isten nélkül él-e. Ki-ki eltékozolhatja életét, de csak önönmagát okolhatja a reá zúduló keservek és nyomorúságokért, ha Isten nélkül óhajt élni; azonban bármikor megtérhet Istenhez és bocsánatot nyerhet, ha a fiúságot valóban vállalja. * Akik Istent atyjoknak elfogadják és Isten országában élnek, mint Isten gyermekei Isten törvénye szerint, azok alkotják a szentek egyességét. Ennek eléréséért imádkozunk: Szenteltessék meg a te neved; jöjjön el a te országod. A Kr.e.-i időkben is kereste az ember Isten kegyét és segítségét. Minden ceremónia, áldozat, amiket oltárra tettek azt célozta, hogy Istent meggyőzzék s maguk ügyének megnyerjék: hogy kéréseiket teljesítse. Jézus mindezek helyett hittel és bizodalommal szólt Istenhez és így tanított imádkozni: Legyen meg a te akaratod (most) itt a földön, mint mennyben (a földi életünk után, ha a testünk visszatér a porba, mint azt Isten Ádámnak, Évának és maradékaiknak mondá,) mikor életünket és a reánkbízottakat számonkéri. A vágyódás, melyet imádságunk Isten elé visz az, hogy Isten szeretete, jósága és gondviselése indítson akaratot bennünk és segítsen úgy rendezni — változtatni — életünket, hogy Isten gyermekeivé válva Isten országát elnyerhessük. Jézus tanít a hegyi beszédben Isten országáról, annak a törvényeiről és hogy hogyan éljünk abban, hogyan munkálkodjunk, mi módon éljünk felebarátainkkal, (kik hozzánk hasonló leendő tagok Isten országában!) és követendő mértékül az aranyszabályt adta: Mindent, amit kívántok, hogy az emberek megtegyenek tinektek, ugyanúgy tegyétek meg ti is öknekik. (Mt. 7:12) S mikor imádkozni tanított ezt a gondolatot így fűzte imádságunkba: És bocsásd meg, a mi vétkeinket, mint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. (Mt. 6:12) Isten úgy értékel, segít és úgy bocsát meg nekünk, mint ahogyan mi becsüljük, segítjük egymást és mi megbocsátunk egymásnak. (Isten mindnyájunkat egyformán szeret, mert az ő szeretete tökéletes; a szeretetben mi, gyarló emberek állítunk fokozatokat.! “Mert, ha az embereknek megbocsátjátok az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. (Mt. 6:14-15) Éljünk, mint Isten gyermekei: senkihez rosszakarattal, mindenkihez könyörülettel; álljunk kitartóan az igazság mellett, mint az igazságot Isten látnunk adja; adjunk segítő kezet a szükségben levőknek és gyámoltalanoknak! 10-ik Igazság Földi-életünk végén testünk porrá lesz, mert porból vétetett, lelkünk pedig Istenhez tér, aki azt adta. A mi hitünk zsinórmértéke a Biblia. Az volt apáinké és az marad a jövendő nemzedéké is. A szentírásból ismerjük meg Jézus hitét és tanításait, Jézus élettörténetét, melyeket hit-által elfogadunk. Azonban azt is elismerjük, hogy a szentírásban nem minden közlemény evangéliom; így a könyv és az örvendetes üzenet nem azonos. (Folytatjuk)
