Magyar Egyház, 1981 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1981-03-01 / 3-4. szám
MAGYAR QGYhm 4. oldal ÉN VAGYOK AZ ÉLET — Dr. Ravasz László “Hazafelé” című könyvéből -----JÉZUSNAK azok a szavai a legcsodálatosabbak, amelyekben magáról állít valamit. Megáll a sűrű, vak homályban, ahol senki sem tud tájékozódni, senki sem lát tovább egy arasznál és azt mondja: én vagyok a Világosság. Megjelenik célt tévesztett, bolyongó emberek között, kik nem tudják, honnan jönnek és hova mennek, merre van az atyai hajlék és azt mondja: én vagyok az Út. Megszólal tudósok vitáján, ahol mindent megbizonyítottak és mindent megcáfoltak, s ahol az emberi ismeret relativitása egész sivárságában bontakozik ki és így szól: én vagyok az Igazság. Most pedig a Lázár sírja felett látjuk, amint nézi, miképpen pusztítja el a mi ősi és legnagyobb ellenségünk, a Halál azt a drága embert, akit Jézus is megkönnyez s aztán világgá hirdeti: Én vagyok az Élet. Ez azt jelenti, hogy Isten, az egyetlen, örök és tiszta élet, maga az Élet Jézus személyiségében csordult ki, mint a Balaton a Sióban. Ez élet mutatott földi formát, amikor Krisztus testben járt, de a feltámadás óta mennyei formát mutat, mióta Krisztus az Atya jobbján ül. Mindebből két dolog következik reánk nézve. Először az, hogy Jézus nem azt mondja: én tudom, mi az élet, hanem azt: én vagyok az Élet. Úgy adja benne magát az életet, mint a napban a világosság, az igaz útban a cél magától és természetesen megadatik. Úgy kínálja fel magát, mint a szomjúhozónak a víz, a vízbefullónak a mentő kéz, gyermeknek az anyai kebel, mintha mondaná: nézd, itt vagyok, élj velem. Ne okoskodj, ne reflektálj, ne kérdezd, ki vagyok és honnan jöttem, mindezt eligazíthatod azután; legelőször: élj velem. Másodszor benne van az, hogy Jézusban lehet élni az örök életet. Ez azt jelenti: az örökélet annyi, mint Őt venni fel magunkba és Őt alakítani ki. Őt imitálni, benne naponkint elmerülni és belőle naponkint életretámadni. Megtelni az Ő szellemével, elsajátítani érzületét, ténylegesen bírni az Ő kapcsolatát: azt is, amiben Istennel él, azt is, amiben az emberekkel élt. Ennek az életnek fogamzása, születése és növekedése van. Kicsiny, szinte láthatatlan kezdetből nő bele az GOLGOTÁN Az embernek szeme Itt csak szenvedést lát Az embernek szíve Csak fájdalmat érez Csak a hitnek szeme Lát a jövendőbe És az ige mondja Értünk történt mindez. Dömötör Tibor örökkévalóságba. Eleinte olyan csekély, hogy a gonosznak egy lehellete elpusztíthatja, végül olyan dicsőséges, hogy a kárhozatnak minden seregei még árnyékot sem képesek vetni reá. Ennek az életnek árthat a bűn, árthat a kísértés, de a halál nem. Ha egyszer megfogant, a halál teljes biztosítása, jele annak, hogy többé nem éri támadás. A halál küszöb, amelyen át mi, űzött királyok, a győzelem földjére lépünk. Ezt jelenti az Ige: Aki én bennem hisz, ha meghal is, él az. * MENNYEI ATYÁM! Alázattal és boldogan köszönöm Neked nagy ajándékodat, az életet. Ez a Te legnagyobb titkod, a Te legremekebb műved. Soha senki sem tudná újra csinálni, sőt még megmagyarázni sem, hogy mi az élet, de aki maga él, annak nem is kell magyarázni. Köszönöm Atyám, hogy én élet vagyok és te is az vagy. Köszönöm Neked Atyám, hogy a halált teremtetted és ezzel a mi földi életünket elhatároltad és arra rendelted, hogy egyszersmindenkor alkalom legyen annak a magasabbrendű életnek megszerzésére, amelyben nincs halál. Köszönöm Néked mindenekfelett, hogy a te Egyszülöttedben, az Úr Jézus Krisztusban elültetted ebben a világban az örökéletnek titokzatos fáját. Ő meggyőzte a halált és áttörte a koporsót, halottaiból feltámadott és lön első zsengéjük azoknak, akik Ö benne hisznek. Tudom, hogy az örökélet nem egyéb, mint a Te teljes ismereted, a Neked való végtelen örvendezés és lényed szemlélete a szemtől-szembe látás világában. Tudom azt is, hogy Téged megismerni, Veled megbékélni és örvendezni, Téged egész lényünkkel dicsőíteni úgy alant, mint odafenn, egyedül a Te Szent Fiadtól tanulhatjuk meg és benne gyakorolhatjuk. Drága és nagy ajándékod ez nekünk, amiért fogadd el hálaadásunkat és dicséret-mondásunkat. Kérlek Téged, mennyei Atyám, életnek Ura és Királya, erősíts meg engem ezzel az édes bizonyossággal, hogy szembenézhessek a halál félelmével, akár engem fenyeget, akár kedveseimet ragadja el. Taníts meg úgy élnem, hogy ne a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézzek és már e földi életben belepolgárosodjam a Te mennyei országodba. Vigasztalj meg engem, midőn szívem vérzik és kesereg legkedvesebbem halála vagy sírhalma felett, hogy aki Benned hisz, ha meghal is, él az. Üzend meg nekem újra, hogy irgalmad kifogyhatatlan, s kegyelmed mélyebb, mint a tenger, halott kedveseimet ez a kegyelem fogadta, ez ítélte meg és ez mentette fel a Krisztus érdeméért és így fogadsz, így ítélsz meg és így mentesz fel engem is az én drága szószólómnak és közbenjárómnak, az igaz és hű bizonyságnak, az Úr Jézus Krisztusnak érdeméért. Az Ó nevében kérlek, hallgasd meg az én imádságomat. Ámen.
