Magyar Egyház, 1980 (59. évfolyam, 1-10. szám)
1980-09-01 / 9. szám
MAGYAR GQYhm 5. oldal A BIBLIA Isten kijelentései a Bibliában vannak leírva. A Biblia az élet könyve, mely Isten és ember, ember és Isten és ember és ember közötti állapotokat ismertet. Időnként Isten kijelentette magát és szent akaratát azoknak, kik figyelmeztek Istenre és hűségesen szolgálták. A nyert kijelentéseket tekercsekre, vagy könyvekbe írták. Józsiás király Júdeábán 621-ben Kr.e. a leírt kijelentéseket a nép előtt felolvastatta. A babiloni fogság után Ezsdrás próféta és mások összegyűjtötték az Ótestamentum könyveit; 250-ben Kr.e. az Ótestaméntum könyveit héberről görög nyelvre fordították. — Jézus és az apostolok tanításait már az első keresztyének leírták, azonban a könyvek összegyűjtése több mint egy évszázadra terjedt. A Bibliát Istent szerető és Istent szolgáló emberek írták, kiket Isten Lelke vezérelt. “Mert soha prófécia emberi akaratból nem eredt, hanem a Szent Lélektől indíttatva Istenről szóltak az emberek’’ (II. Pét. 1:21). Mi hisszük, hogy a Bibliában Isten kijelentése van leírva, ezért a mi hitünk zsinórmértéke. Biblia, biblos görög szóból fordítva magyarul kis könyveket jelent, melyeket papirusra — papíros — írtak. A Biblia két főrészből áll: az Ószövetség a zsidó nép történetét és a nekik tett kijelentést; az Újszövetség Jézus életét és tanításait, valamint az apostolok dolgait és tanításait, és a keresztyén-anyaszentegyház megalapításának történetét foglalja magában. a) AZ ÓSZÖVETSÉG Isten könyörült a bűnbeesett emberen és megígérte, hogy küld Szabadi tót, ki megszabadítja az emberiséget a bűn szolgaságából. Hogy illően felkészüljenek az ígéret teljesülésére, a Szabadító fogadására, Isten szövetséget kötött Noéval, majd megújította a szövetséget Abrahámmal, kinek megígérte, hogy az ő maradékaiból támad a Megváltó. Izrael népét Mózes és a próféták készítgették a Szabadító, vagy Idvezítő várására és fogadására. Az Ószövetség 39 könyvből áll. Az első tizenhét könyv történeti, a következő öt tanítói, az utolsó tizenhét könyv a próféták tanításait tartalmazza. Az Ószövetség megismerteti Istent, mint aki a világot teremtette, fenntartja és igazgatja, ki a világra gondot visel; megismerjük belőle, hogy Isten igaz és igazságos, ki a bűnt nem hagyja büntetés nélkül, s megjutalmazza az igazságot keresőket az ő igazságuk szerint; tanítja az Ószövetség, hogy Isten irgalmas és kegyelmes, ki Szabadi tót ígért, hogy szabadítsa meg az embert a bűn szolgaságából. Isten akaratát az Ószövetségben a 10 parancsolat foglalja össze, mely a következő: 1. Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek neked idegen isteneid énelőttem. 2. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat', mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, ki megbüntetem az atyák vétkét a fiákban, harmad és negyedízileg, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. 3. Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd', mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. 4. Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat; de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot ne tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van; mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldd az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. 5. Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, melyet az Úr, a te Istened ád teneked. 6. Ne ölj. 7. Ne paráználkodjál. 8. Ne lopj. 9. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. 10. Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgáló leányát, se ökrét, se szamarát, és semmit ami a te felebarátodé. (II. Móz. 20:2-17.) A PARANCSOLATOK ÉRTELME Régen és ma is az emberek sok istenben hisznek. Az első parancsolat figyelmeztet arra, hogy csak egy igaz Isten van, ki teremtette, fenntartja és igazgatja a világot. E parancsolat megtiltja a teremtett dolgok imádását. A második parancsolat arra tanít, hogy Isten lélek és ki nem ábrázolható; azért megtiltja bármilyen kiábrázolását az Istennek. Kijelenti e parancsolat, hogy Isten megbünteti e parancsolat ellen vétőket még a fiákban is harmad és negyedíziglen, akik gyűlölik Istent — elfordulnak az igaz Istentől; de irgalmas az Isten ezeríziglen azokhoz, kik az Istent szeretik és parancsolatait megtartják. A harmadik parancsolat megtiltja Isten nevének hiábavaló emlegetését. Izrael népe ma is annyira tiszteli Istent, hogy Isten nevét — héberül: Jehova — kimondhatatlannak tartja és Uram szóval (héberül: Adonai) helyettesíti. A negyedik parancsolat minden hetedik napot az Úr napjának rendeli, mikor szűnjünk meg a munkától és azt a napot Isten tisztelésére s lelkünk nemesítésére fordítsuk, mert Isten megszentelte a hetedik napot. Az ötödik parancsolat szüléink szeretetére és tiszteletére tanít. Isten gondviselőinknek rendelte szüleinket, kiknek engedelmességgel tartozunk. Vegyük szüléink intéseit jószívvel és öregségükben legyünk gyámoluk és gondviselőjük. A hatodik parancsolat megtiltja, hogy akár tettben, vagy gondolatban és kívánságban is kárt tegyünk másoknak; megtiltja, hogy bosszúállásra, gyilkosságra vetemedjünk; ne tegyünk kárt se testünknek, se lelkűnknek.
