Magyar Egyház, 1979 (58. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 jelenteket. Utána Ft. Ábrahám Dezső méltatta az egyház és Trombitás Dezső lelkész munkásságát — kiemelve, hogy milyen nagy dolog nem csak alapítani, hanem felépíteni és meg is tartani egy magyar egyházat. Ezután szeretettel és illő tisztelettel köszöntötték a lelkészt húszéves jubileuma alkalmával Nt. Pál Gyula (Első Magy. Ref. Egyház), Hunter Vadász János (Am.-Magy. Baptista Gyülekezet), Kelemen György (San Fernando Völgyi Magy. Ref. Egyház), majd a gyülekezet nevében László Gyula tb. presbiter. A megható beszédekre Nt. Trombitás Dezső közvetlen, kedves, emberi humorral átszőtt, őszinte hangú beszédben válaszolt “20 év után” címmel, visszatekintve a rögös, nehéz, de oly sokszor hasonlíthatatlan örömet és megelégedést adó munkára, mely — Isten áldásaként — ilyen szép jubileumot ért meg. A kitűnő lelkipásztor, aki egyben elsőrendű szónok és nem utolsósorban igen rangos író is, ez alkalommal is remekelt az évfordulóhoz nagyszerűen illő beszédével. Szívből kívánjuk Isten áldását az egyház további munkájára és gyarapodására lelki és anyagi téren egyaránt — minden igaz magyar örömére.! O.B. DR. BENKŐ GÉZA: PASTOR MILITANS Ha mi történetesen Tatabányán vagy Komáromban lennénk, .3 ott a régi világ törvényei és szokásai szerint folyna az élet, akkor a 20-esztendős szolgálatának megünneplésére rábírt lelkipásztorunk parókiáján és az ünnepi asztal körül az egyházkerület püspökén kiviil közéleti méltóságok sorakoznának, s a kormányzat képviselője okiratban adná tudtul a kiválóan eredményes munkásság elismerését és megbecsülését. De mi itt, ha lélekben nem is, de távolságban és életkörülményeinkben nagyon messzire sodródott magyarok nem tudunk méltóságos megszólításra jogosító dekórumokat adományozni, és akik az ünnepeltet köszöntik, azok közülünk valók. Ezen a bensőséges, inkább családias jellegű ünnepélyünkön azonban mi sem akarunk üres kézzel megállani, s csupán a múlandóságra, feledésre Ítélt szavakkal adózni az ünnepeltnek. A mi ajándékunk: szeretetünk. A Hollywoodi Magyar Református Egyház 1958 július 20-án alakult. A harmadnapra Nagy Lajos esperes elnökletével tartott közgyűlésről felvett jegyzőkönyvben olvashatjuk: “Esperes bejelenti, hogy egy nagyon képzett lelkipásztor, Trombitás Dezső volt komáromi esperes, ott van Európában s őt meleg szívvel ajánlaná, mert ebben a világvárosban ő felelne meg legjobban; addig míg nem tudják kihozatni, beszolgálókkal oldják meg a kérdést”. A javasolt papot senki nem ismerte, s a hivatalos utón kapott és a hitelesség kedvéért többszörösen ellenőrzött információ alapján a következőket tudtuk meg róla: Amerikában született, tanulmányait szegénysorau szülők gyermekeként, jórészt saját erejéből, a pápai kollégiumban kiváló eredménnyel végezte; a papi inaskodás évei után szokatlanul fiatalon a Dunántúli Ref. Egyházkerület egyik legexponáltabb egyházának lett, később már esperesi minőségben, vezetője. A sárospataki Teológiai Akadémián tudományos munkássága elismeréséül magántanárrá képesítették, amit a hazai egyházi élet berkeiben járatos emberek, a követelmények rendkívüli szigorúsága miatt, igen nagyra értékeltek. Megtudtuk róla azt is, hogy az 56-os forradalom idején az Egyházak Világtanácsa és a forradalmi egyházi főhatóság részéről a hazai egyházak megsegítésére külföldi megbízást kapott. Második bécsi utján érte a forradalom leverése, s exponált helyzete miatt nem térhetett vissza hazájába. Nt. Trombitás Dezső 1959 március 1-én érkezett Los Angelesbe, és átvette az addig beszolgáló lelkészekkel ellátott pásztori munkát. Mindjárt kezdeti megnyilatkozásai a szószékről, hallgatóira a szenzáció erejével hatottak. Uj stílust, új hangot hozott gyülekezetét lebilincselő prédikációiban, s gondolatgazdagságban sziporkázó beszédeinek hire messze túlterjedt a templom falain. Valláskülönbségre tekintet nélkül, felkeltette az érdeklődést a szellemi felfrissülésre szomjas magyar társadalom körében. Istentiszteletein a vallás és egyház iránt egyébként közönyös emberek arcáról is le lehetett olvasni a meglepetést.
