Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9-10. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ nem ábrázolhatjuk ki és semmiképen nem valósíthatjuk meg Krisztus segítsége, jelenléte és áldása nélkül. Krisztus nélkül csak a látható világot látjuk, a megfogható dolgokat, a földre néző és földhöz tapadó emberi életeket. Csak Krisztusban nyílik meg számunkra a mennyei világ, válik értelmessé a földi élet és maradandóvá az egyházi munka. Az önző ember és az önző egyház értelmetlen és felesleges ezen a földön. A Krisztust követő ember és a Krisztust követő egyház szükséges, fontos és másoknak is életet adó és utat mutató. Korunk embere sem találhat más utat az Istenhez és az örökkévalósághoz, mint az Ur Jézus Krisztusnak az útját, amely ma is a földi egyházon keresztül vezet és amely ma is az istentiszteletben és áldozatos szolgálatban válik láthatóvá és megfoghatóvá. Krisztus nélkül az emberi élet és egyházi élet egyaránt szegény, leszűkülő és semmit mondó élet. Krisztusban mindez gazdaggá, az egész világmindenséget átfogóvá és egyedülállóvá válik. Az Amerikai Magyar Református Egyház Krisztus egyháza és éppen ezért a jövendő egyháza. Szüntelenül plántáljuk a hitnek csodáját az emberi lelkekbe és a mi vetésünk egyszer gazdag lelki aratássá válik az Ur Jézus Krisztus kezében. Elégetjük életünket a szolgálatban, hogy azután újjászülessünk a hitben. Megújulunk a hitben, hogy erőnk legyen a szolgálatra. Újra és újra átéljük Isten kegyelmét az úrvacsora vételében, a bűnbocsánat csodájában, hogy másoknak is példát adhassunk a krisztusi életre. Megtapasztaljuk a kenyér megszaporodásának és az olaj soha el nem fogyásának szentírási csodáit, hogy rajtunk keresztül Isten kielégíthesse a ma éhezőit, meggyógyíthassa a ma betegeit és szenvedőit. Hitünkkel elfogadjuk és hirdetjük Krisztus feltámadását, a halálra ítélt és bűneiben naponként elpusztuló ember egyetlen reménységét a jövendőre vonatkozóan. Ez a jövendőre vonatkozó reménység a jelenben szolgálatunkon és áldozatunkon keresztül érinti meg a másik embert. Ez a reménység az indítója és mozgatója missziói munkánknak, szeretetszolgálatunknak, egyházi tevékenységünknek. Ez a reménység az éltetője az öregeknek, egyedüllevőknek, elhagyottaknak, betegeknek, árváknak és szegényeknek. Ez a reménység Krisztusból táplálkozik, a jövendőre vonatkozik és a jelenben szentelődik meg. Ez a reménység hirdetője annak, hogy Krisztussal minden lehetséges. Vele lehetséges legyőzni a világot. Vele lehetséges legyőzni a bűnt. Vele lehetséges legyőzni ellenségeinket. Vele lehetséges legyőzni önmagunkat. Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetünk, Krisztussal azonban minden célunkat elérhetjük, minden álmunkat végrehajthatjuk, minden szolgálatunkat hetölthetjük. Ő a mi reménységünk, az Ur Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, a világ Megváltója, az emberi életnek és az Egyháznak az Ura! Aki pedig Benne hisz az nem szégyenül meg soha! Dömötör Tibor esperes ☆ ☆ Elkésett bemutatkozás? Lehetséges. Ft. Dömötör Tibor, egyházmegyénk esperese, több alkalommal kért; mutatkozzam be egyházunk lapjában lelkésztársaimnak és olvasóinknak. Mindig “elfelejtettem”, mert úgy voltam nős és két gyermek édesapja, hogy egyedül éltem és szolgáltam Amerika legfiatalabb magyar gyülekezetében, Phoenixben. Megszöktem Erdélyből, otthagytam Őket. Hogy mégis mindig velük voltam—azt csak én és szükebb baráti köröm tudta. Mások mondhatták és bizonyára mondták is: milyen férj, milyen apa? Csak az Ur Isten tudja, hogy mennyi küzdelembe került kihozataluk és csak én tudom, hogy ebben mennyit köszönhetek hajdan elhívó Uramnak. Most együtt vagyunk — nem gondmentesen, de boldogan. Milyen volt a viszontlátás? — hangzott a kérdés feleségemhez a rádió részére készített interjúban. Felelet: Könnyeim miatt szinte “láthatatlan”. Aztán eloszlattak a könnyfátyolok és a hajnali órákban látható vált rajtam kívül Ft. Dömötör Tibor püspökhelyettes, aki a sajátjából és Dr. Banda Árpád professzor úrral együttműködve az akroni egyháztól és Lorántffy Otthontól ezer dollár útiköltség segélyben részesítette családomat. Virágcsokorral, a szemekbe és arcokra írt szeretettel ott voltak az aggódástól feloldott őszinte örömmel a hű barátok: Ft. dr. Muray Remus, felesége és a legközelebbi barát, fiuk, Nt. Muray László, Adorjáni Erzsébet és Lipka László. Majd otthon, Nt. Négyessy Bertalan és fia, Lacika. Magamról még: Nagyváradon születtem. E városban volt állandó lakhelyem 1976 november 21-ig, külföldre érkezésem napjáig. A kolozsvári egyetemi fokú Egységes Protestáns Teológián szereztem református lelkészi oklevelet. Patócs Sándor
