Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7-8. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Egyházunk bevonul az Egyházak Világszervezeteibe, az Egyházak Világtanácsába és a Presbyterian World Alliancebe. Elismerik. Szeretik. Megbecsülik. A New Delhi-i Világyülésen egyedül Egyházunk állt ki az istentelenséggel szemben s nevét a világ minden nyelvén, újságok, televízió, rádió harsogja mindenfelé. Nairobiban Ugyanúgy. Ez az Egyház kiáll az elnyomott egyházért, a Lelki Édesanyáért, melynek szava nem az Édesanyának, hanam rabtartóinak a szava. Kiáll a 3 millió kiirtásra ítélt erdélyi, felvidéki délvidéki magyarért. Ez az Egyház a mi drága kincsünk, örökségünk, melyet Megváltó Krisztusunk vérével váltott meg s melybe a mi életünk, verejtékünk, áldozatunk van beleépítve. Itt áll ma az élő Isten színe előtt, hogy legkiválóbb fiát Főtiszteletű Ábrahám Dezsőt földi egyháza eme darabjának az élére állítsa, mint kormányzót, főpapot, vezért. Az Isten és az egyház népe a legdrágább kincsét bízza rá. Mem először állsz itt az élő Isten színe előtt, hogy letegyed a püspöki esküt ennek az Egyháznak az Alkotmányára: hogy azt megtartod, megőrződ, megvéded, hitelveiből, dogmáiból, tanaiból egy jottányit fel nem adsz. Egy szörnyű, istentelen, hitetlen világban élünk. Más templomok szószékeiről hirdethetnek hamis tudományt, tanokat: ennek az egyháznak a szószékeiről nem lehet. Más egyházak szószékein tagadhatják a keresztyén hit legsarkalatosabb hittételeit, a feltámadást, a szűztől való fogantatást. Itt nem lehet. Hirdethetik, hogy az Isten halott: Mi az élő, a világteremtő és fentartó Istenben és az értünk meghalt és feltámadott Krisztusban hiszünk. Nekünk sem liberálizmusra, sem racionálizmusra nincs szükségünk. A mi hitünk nagy hősei mártírjai a gályarabok nem ezekért szenvedtek és haltak meg. A tan tisztaságára neked kell ügyelni. A papokat, a népet neked kell tanítani, összefogni és megtartani a mi szent hitünkben és örökségünkben. Az Egyház nem állhat meg, ez a nap az egyház életében egy új korszak kezdete kell legyen. A teendő irtózatosan sok. Lelkileg újjá kell születni az egyháznak. Evangélizációt kell megindítanod. Uj ébredést. Hol van az ifjúság? össze kell szedned, újjá kell szervezned. Hívő vezetőket kell az élükre állítani. Uj egyházakat kell szervezned. Az aratni való rengeteg. Van lehetőség. Várják sok helyen, hogy az Egyház hozzájuk menjen, összeszedje őket, egyházzá szervezze, tanítsa, vigasztalja felemelje sebeiket bekötözze. Árva és elhagyatott a mi népünk. Más feladat is vér reád. A lelki Édesanya rabságban él. Szava nem az Édesanya szava, hanem rabtartóinak a szava. Az óhazai egyháznak innen kell megújulnia. Fajtánk, népünk rabságban él. Az Ur Istenen kívül senki barátja nincs. Csak mi bennünk reménykednek. A magyar feltámadásnak innen kell megindulnia. Ezt a felelősséget az Isten bízta ránk, szabad világban élő magyarokra. Erdélyben 3 millió magyar van kiirtásra Ítélve. Nézz körül. Égő, lángoló lelkű papok, világiak, kipróbált vezetők... Nem kell félteni az Amerikai Magyar Református Egyházat, míg ilyen vezetői, papjai és világi férfiai vannak. Az Egyház megmarad, mert Isten akaratából van. S ha átélte a legmegpróbálóbb és legszörnyübb időket. Ezeket is túl fogja élni. Legyen a jövő bármilyen setét Csak el ne eresszük egymás kezét. És a mi Megváltó Krisztusunk kezét. ☆ ☆ Reményik Sándor: ERDÉLYI MAGYAR DIÁK Szegény fiú ... Szeretnélek megsímogatni most, Lesímítani zilált szög-hajad, Szeretném áldóan és nyugtatóan Fejedre tenni nyugtalan kezem: Világomlás kicsi mártírja Te! Szegény fiú ... Már férfigondok gyermek-gondjaid. Már ízetlen a diligentia, S jaj, nincsen íze a vakációnak! Az én gondtalan diák-éveimből Szeretnék olykor reád-aranyozni Egy-egy vidámabb, mosolygóbb vonást, Mert a te ajkad összeszorított, Sötét, és hallgatag, Mint hogyha minden óra minden percén Hangtalan “Ave Caesar”-t mondanál. Szegény fiú, Aki hallgatod itt A nyelvek bábeli zűrzavarát, — Mi lesz Veled? Szédülve hullsz a hang-örvénybe le? Vagy fogsz még valaha a Lélek nyelvén, Pünkösdi tüzes nyelven szólani? ...
