Magyar Egyház, 1978 (57. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3-4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 ÁBRAHÁM DEZSŐ, püspök: SÍRÁS és öröm HUSVÉT 1978 A húsvéti öröm magában hordja a sírás és öröm végtelen ellentétét. Ki ne emlékezne és kinek a szíve ne dobbanna meg a mi áldott Mesterünk virágvasárnapi jeruzsálemi örvendező, dicsőséges bevonulására? A Krisztust követő tanítványok és híveinek serege boldogan éltette a világ Megváltóját, mint szívüknek urát és királyát: hozsánna, áldott, aki jön az Ur nevében, hozsánna a magasságban.” Az evangéliumban leírt események szerint sok minden előre vetíti árnyékát: igy például az az eset, amikor Krisztus megtisztítja a templomot a kufároktól, pénzváltóktól és galambárusoktól. Megváltó Krisztusunk földi élete legnagyobb megpróbáltatásához és legszomorúbb pontjához érkezik el, az utolsó vacsora után a tizenkét tanítványa közül EGY elárulja és 30 ezüst pénzért ellenségei kezére adja a Mestert. Magunk előtt látjuk a Pontius Pilátus előtti hamis tanukkal való vádaskodást és ítéletet. Ott vagyunk lélekben a nagypénteki keresztrefeszitésnél, amint csufolódók, szitkozódok között ott szenved Krisztus a golgotái keresztfán és szól: “Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet!”.. . “Elvégeztetett”. A nagyheti eseményeket írók, költők próbálták megörökíteni festők és művészek századokra emlékezetessé tenni, de valóban igen nehéz a végtelen ellentéteket megérteni. Húsvét hajnala van, Istenfélő asszonyok kimennek a sírhoz, hogy Mesterük holttestét bebalzsamozzák, de az üres sírban nem találják, mert Krisztus feltámadott. A szomorúság és fájdalom még inkább átjárja szívüket és hirtelen nem is tudnak mihez kezdeni, sírva fakadnak. Sírás — rívás volt már osztályrészük az elmúlt napokban, egyik fájdalom után jött a másik s ímé most újabb próba előtt állnak: minden óra, minden perc tele van újabb meglepetésekkel. Összetört szívvel mihez kezdhetnének? Kihez forduljanak? Kifutnak az üres sírhoz a tanítványok is, bemennek a sír üregbe, de Mesterük holttestét nem találják, Krisztus nincs a halottak között, Ő feltámadott. “Visszamenének” a férfiak de az asszonyok csak ott állnak tehetetlenül kezüket tördelve sírnak. Mária “siránkozék” mondja a Szentírás, amint behajol a sziklába vájt sírüregbe. Meglátja a két angyalt és hallja a bátorító szót: “asszony, mit sífsz?” Milyen nehéz ez a kérdés, amikor mindenki tudja Jeruzsálemben, hogy mi történt és a temetőben olyan természetes, hogy az emberek összetört szívvel sírnak. S amint szeme könnyein át Mária hátranéz, látja hogy valaki ott áll és hallja újra a hangot és biztatóbátorító kérdést: “Asszony mit sírsz?” Érthető és elképzelhető, hogy hulló könnye záporán át nem fogta fel hirtelen, hogy a feltámadott, dicsőséges új testben lévő Mester áll előtte, csak mondja-mondja panaszát, hogy a sír üres, s akit ők keresnek az nincs ott, valaki talán elvitte, mondják meg, hogy hová tették, hogy a végtisztességet, a bebalzsamozást elvégezhessék. Sokszor ilyen sírás és szomorúság tölti meg életünket, tele vagyunk panasszal, fájdalommal, szívszaggató kétségekkel, félelmek és bizonytalanságok gyötörnek bennünket, nagypénteki gyász és bánat ül arcunkon és szívünkben. S akkor valahogy váratlanul egyszerre a sírás örömmé változik: a feltámadás boldog valósága megtölti a szívet: Jézus él, szól: “MÁRIA”, az megismeri a hangról, hogy a Mester az s az előbbi sötétség fellegei eloszlottak, a könny hullása megáll s a szívből diadalmasan tör fel a húsvéti örömkiáltás: Krisztus él, a Megváltó feltámadott! Halleluja. Nehéz lenne elmondani a sírás és az öröm két véglete közti végtelen mélységet és különbséget. Nehéz megérteni ma, hogy mi mehetett át a tanítványok lelkén akkor, amikor húsvét hajnalán a feltámadás öröm üzenete átjárta szívüket. A boldogságnak is nehéz határt szabni, éppen úgy mint a fájdalomnak és bánatnak. Elment azért Mária Magdaléna és hirdette mindenkinek, hogy látta az Urat s hogy hallotta szavát s hogy ő él és feltámadása valóság. Ez a húsvéti öröm töltse be Kedves Magyar Testvérek, a ti szíveteket is. Ez adjon a sok betegség, próba és halál árnyékának wmrinawxannniKinrffmnnwmnnTmnnrmnTmnrmrmrmrmnrtnnnnnnnnn^ betölti az Ő — emberi agy számára felfoghatatlan és emberi szem számára láthatatlan — igazságát, ha hiszünk az Ő szent fiában az Vr Jézus Krisztusban. Húsvéti hitünk nem irányulhat kívánságaink Isten által való beteljesítésének követelésére, Istennek oldalunkra kényszerítésére, ha> nem egyedül az Ő akaratának, tervének és végzéseinek engedelmes szívvel és szolgáló élettel való elfogadására. Testvér! Hiszed-é ezt? Dömötör Tibor
