Magyar Egyház, 1976 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1976-05-01 / 5. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ kínjainak emlegetése, a halottért mondandó minél számosabb mise ajánlgatás. “A hívők a testi halálból egyenesen Krisztushoz költöznek — tanította Buliinger — és ezért egyáltalában nem szorulnak rá az élők közbenjárására, a halottakért való könyörgéseire, egyszóval azoknak bárminemű szolgálataira” (II. Helvét Hitvallás, XXVI. fejezet). Az istentiszteleten azonban megemlékeztek az elköltözöttről és vigasztalásért könyörögtek a szomorúságba esettek számára. Minden egyes templomi igehirdetés az élő Krisztussal való személyes közösségre jutásra nevelt, a temetési kultusz ennélfogva háttérbe szorult. A halál keresztyéni elfogadása a hit próbáját jelentette mind a haldokló, mind pedig környezete számára. Debrecen egyházi élete még a zürichinél is puritánabb lett valamivel, mert Debrecenben, a vasárnapok igep, komoly megszentelésén túlmenően még kevesebb ünnepet tartottak, mint Zürichben. A svájci várost környező falvak tornyaiban még szabad volt harangozni, Debrecenben azonban sehol sem szólt a harang. Ezt is a régi egyházi élet egyik hiúságra, költekezésre csábító, elüzletiesedett külsőségének tartották. Az istentiszteleteknek megvolt a maguk közismert időpontja, a halálesetet pedig fekete zászló jelezte a templom ablakában. Mondani sem kell, hogy a templomokat Debrecenben is megtisztították a szentképektől, oltároktól, gyertyáktól és miseruháktól. A lelkészek tisztes polgári öltözetben végezték a szolgálatot. Az istentisztelet és ékessége nem volt más, mint az Isten Igéje felolvasva, hirdetve, imádkozva vagy éneket zengedezve. Ebben az utóbbi vonatkozásban Debrecen és az egész magyar református egyházi élet eltért Zürichtől. Zürichben a gyülekezet nem énekelt, míg nálunk gazdagon zengtek a himnuszok és a zsoltárok. Mi terelte vajon a magyarok figyelmét a zürichi egyházi életre és Buliingerre? Moll ács után az ország veszedelme népünk legjobb fiait arra indította, hogy megkeressék a reformáció irányai és személyiségei között a tanítás és az élet legjobb mintaképei-. Ig_ figyeltek fel elődeink Buliingerre, bitének bensőségére, mélységére, széles üdvtörténeti szárnyalására, ugyanakkor emberséges és erélyes, fáradhatatlan és bölcs lelkipásztori és egyházkormányzói szolgálatára. A találkozás termékeny volt és hatásai mindmáig érezhetők. Debrecen vált a magyar református keresztyénség “anyagyülekezetévé” és mintájává a XIX. századig. Az Isten filantrópiájába, emberszeretetébe vetett mélységes bizalom, a Krisztus emberszerető szolgálatában való részesedésünk hite és készsége ma is az a fundamentum, amelyen egyházunk megáll és növekszik. Bucsay Mihály Anyám Keze Irta: Id. Zugor Ernő (t 1976, március 12) Anyám kezéről szólni szeretnék, Ihletett ajakkal, hogy mily nagy érték. Előttem a drága anyai kéz, Mozdulására még az ég is néz! Anyám keze munkás anyai kéz, Dolgozni és imádkozni mindig kész, A jót tenni soha el nem fárad, Keze nyomán áldás, béke árad! Anyám keze nevelt szeretettel, Gondozott, ápolt és áldott hittel, Midőn gyermekből ifjúvá lettem, Két keze áldását eként vettem: “Fiam! Az Úr sok jót tesz veled, Légy bű s meghálálni el ne feledd!” Azóta is úgy hat rám ez áldás, Mint alvásban egy “ébredj!” kiáltás. Szólni szeretnék anyám kezéről, Nem is a kezéről, szívéről, leikéről, Mit hozzak fel értékmérő gyanánt? A szíve arany, a lelke gyémánt! — RÖVID HÍREK Nt. Kovács Pált a Sharon, Pa.-i magyar presbiteriánus egyház lelkipásztorát választották meg Nt. Csia Kálmán nyugalomba vonulásával megüresedett felügyelői állásra; Ligonier, Pa.-ban. A Bethlen Otthon aggmenháza új felügyelőjének munkájára a mindenható Isten gazdag áldását kérjük. A Kálvin Kerület évi közgyűlését Washington fővárosban tartotta május 11-12 között, amikor is egyházunkat Ft. Dr. Béky Zoltán az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke, v. püspök és Dr. Kiss Sándor egyházkerületünk volt főgondnoka képviselték. Március 15-én New Yorkban tartott gyűlést a Kálvin Kerület és a mi egyhazunk egységet munkáló bizottsága: a mindkét részről jelenlévő öt -öt tag megállapodott három bizottság felállításán: az egyikben azon munkálkodnak, hogy közös konferenciákat, gyűléseket és alkalmakat rendezzenek: pld. ifjúsági, presbiteri, női, egyházi munkások stb. . . találkozóit, a másikban közösen állapítják meg a szétszórtságban lévő, diaszpóra magyar csoportok segítésének lehetőségeit; és a harmadikban együttesen fáradoznak a lelkészutánpótlás megoldásán, akár itt ebben az országban, akár a szabad világ más részén legyen szükség magyar református lelkipásztorok szolgálatára.