Magyar Egyház, 1976 (55. évfolyam, 1-12. szám)
1976-12-01 / 12. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ MEMORANDUM AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSA 1975. ÉVI NAIROBII VILÁGGYŰLÉSÉVEL ÉS ÁLTALÁNOS MŰKÖDÉSÉVEL KAPCSOLATOSAN A buenos airesi “KRISZTUS KERESZTJE” Magyar Evangélikus Gyülekezet, mint sok más keresztyén egyház és gyülekezet is már évek óta komoly aggodalommal szemléli az Egyházak Világtanácsa egyes vezetőinek, mint szerveinek nyilatkozatait, egész tevékenységét. Sajnálattal tapasztalja, hogy a keresztyén világ ezen egyik legfőbb egyházi testületé egyre jobban eltér eredeti célkitűzésétől: a keresztyén hit védelmétől, erősítésétől, a különböző felekezetek közti testvéri kapcsolatok ápolásától, elmélyítésétől. Ténykedéseiben igen sokszor nem a krisztusi szeretet parancsa, hanem kimondottan világi hatalmak érdeke és befolyása érvényesül, főkép a keresztyén hittől távol álló, sőt azzal ellentétes materialista ideológiák térhódításának előmozdítására. Tudva azt, hogy egyházainknál minden jog forrása a gyülekezet, kötelességünknek érezzük, hogy tiltakozzunk az EVT működésének ilyetén való eltorzítása ellen. Tesszük ezt abban a reményben, hogy tiltakozásunkat más gyülekezetek is követik és így e “lentről” elinduló megmozdulás talán elindít az EVT-nál egy tisztulási folyamatot. Ellenkező esetben ugyanis ez az egyik legfőbb keresztyén egyházi testület elveszti minden lelki és erkölcsi létjogosultságát. Célunk e memorandummal: 1.—felhívni a többi egyházak és gyülekezetek figyelmét az EVT-ban uralkodó jelenlegi helyzetre; 2.—felkérni, főkép magyar testvérgyülekezeteinket, hogy adjanak hangot ők is tiltakozásuknak; 3.—javasolni felettes egyházi hatóságainknak, hogy vonjanak meg minden erkölcsi és anyagi támogatást az EVT-tól mindaddig, amig a jelenlegi helyzet meg nem változik. Hitünk védelme, egyházunk szeretete kötelez arra, hogy ennek a kérdésnek minél nagyobb nyilvánosságot adva, erkölcsileg odahassunk, hogy ez a helyzet az EVT-nál mielőbb megszűnjék. Ehhez kérjük testvér-gyülekezeteink legmesszebb menő támogatását. Erős vár a mi Istenünk! Hittestvéri szeretettel: v. Hefty László ev. lelkész és egyháztagsága ☆ ☆ Az Argentínai Magyar Református Egyház felhívása a hívekhez Szendrey Ferenc, 59 éves atyánkfia mindkét lábát elvesztette érszűkület miatti operációk által. Invalidus nyugdíja alig elegendő az orvosságokra. Súlyos helyzetben vannak és a jószívű testvérekhez fordulnak segítségért. Akit az Urnák Lelke indít, küldjön segítséget vagy az egyháztestek utján vagy közvetlenül címére: Francisco Szendrey, San Pedro 2024, Castelar Prov. Buenos Aires, Argentina. “Cselekedjtek jót mindenekkel, kiváltképpen a mi hitünknek cselédeivel.” Buenos Aires, 1976. október 14. Szabó Imre lelkipásztor BETLEHEMI PÁSZTOROK Otthagyva nyájukat, mentek a pásztorok, ahogy tanácsolták a Mennyei Karok. De nem üres kézzel: ajándékot vittek, szerény, de tápláló jeleit a hitnek: madárlátta cipót, juhsajtot, gondolván: így egyhítenek az árva család gondján. Súlyosak, marconák voltak s viharvertek, s előttük friss harinatcsepp volt a kis Gyermek. Kérges kézzel hozzá dehogy mertek nyúlni: fény lebegte körül, tiszta, földöntúli. Az egyik a botját szívvel kínálgatta, bunkójára egy szép kosfej volt faragva. A másik ígérte: majd kis bölcsőt ácsol, az legyen fekhelye, ne a durva jászol. Majd ősi pásztordalt dúdolt mind a három, s a Kisded szemére szállott pihe-álom. Ők tettek elsőként a kisgyermek mellett tisztességet, azzal, ami tőlük tellett. Aztán útrakeltek örömmel betelve, boldog messiási zsoltárt énekelve. Az ajkukon szárnnyá változott az ének s vissza már úgy mentek, mintha lebegnének. Bódás János
