Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1975-08-01 / 8-9. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Seress Ödön: A VILÁGOSSÁG EMBERE EMLÉKEZÉS RAVASZ LÁSZLÓRA “Mikor a nap lemegy, megszólal az erdő és fényről dalol az éjszaka”. RAVASZ LÁSZLÓ meghalt, napja leáldozott, de minden szava, minden gondolata, egész egyénisége a fényről a “világosságról” dalol örökké nekünk. 1882. szeptember 29-én született Bánffyhunyadon, ahol édesapja tanár volt. Apai ágon székely gazdacsaládból, anyai ágon pedig nemzedékeken keresztül református lelkipásztorok leszármazottja. Iskoláit Bánffyhunyadon kezdi, Székely-udvarhelyen érettségizett. 1900-ban iratkozik be a kolozsvári Református Teológiára és a Ferenc József Tudományegyetemre. Közép- és főiskolás éveiben eleven részt vesz az ifjúsági mozgalmakban. 1903-tól (negyedéves teológus) dr. Bartók György erdélyi püspök személyi titkára. 1905-ben Berlinbe megy tanulmányútra. 1906- ban doktorál Kolozsvárott filozófiából és ugyanakkor teológiai magántanári vizsgát tesz. A következő évben a Kolozsvári Teológia nyilvános, rendes tanárának választotta, ahol 1921-ig tanít. Már ez idő alatt is sok könyve, értekezése jelenik meg. Az Erdélyi Egyházkerület püspökhelyettese, egyik vezéregyénisége, akinek főleg a külföldi kapcsolatok tartoznak hatáskörébe. 1908-ban feleségül veszi Bartók Margitot és házasságukból öt gyermekük születik. 1921-ben a budapesti Kálvin-téri egyházközség lelkipásztorának hívta meg, ugyanakkor pedig a Dunamelléki Egyházkerület nagy szótöbbséggel püspökének választotta. Ezt a tisztét 1948-ig viseli. Életének eme második korszakából kiemelendők: újjászervezte a Magyar Protestáns Társaságot. 1937- ben a Konvent, majd az Országos Lelkészegyesület elnöke lett. Megalapította a Református Élet, s a Magyar Kálvinizmus c. folyóiratokat. 1929-ben előadásokat tart Lancesterben, s ekkor végiglátogatta az amerikai és kanadai magyar gyülekezeteket. A Kisfaludy Társaság majd a Magyar Tudományos Akadémia tagja, az utóbbinak 4 évig másodelnöke. 1926-tól mint püspök felsőházi tag, 1936-ban magyar kir. titkos tanácsosi méltóságot kap, a Kormányzó Úr pedig a Corvin lánccal és az első osztályú érdemkereszttel tünteti ki. Több hazai és külföldi irodalmi társaság választotta tagjául. A Presbiteri Világszövetségnek és a Protestáns Világszövetségnek választmányi tagja. Két külföldi és két hazai egyetem tiszteletbeli doktorsággal tünteti ki. MIGLEN ... 1948-ban “lemondatják” püspöki tisztéről, 8 teljes némaságba száműzik, kárhoztatják. Ebben a “leányfalusi magányában” alkotja élete legszebb művét, lefordította az élő magyar nyelvre az Újszövetséget. Mikor a kommunisták megkezdték az egyház felszámolását, Ravasz László keményen ellenáll. Különösen a hitoktatásnak az iskolákból való kiszorítása ellen, mert tudja és vallja, hogy ezzel a magyar nép hit- és erkölcsi alapjait rombolják le. Keményen védekezik az iskolák az egyházi intézmények államosítása ellen is. A kommunisták látták, hogy Ravasz püspök hajthatatlan, semmiben nem enged, azért csak egy mód van aljas, istentelen terveik megvalósítására: Ravasz Lászlót félre kell állítani, el kell hallgattatni! Hogy mi van e “lemondatás” mögött azt aligha tudjuk, legfeljebb sejthetjük. A legraffináltabb terrorrendszer, melyet a kommunista állam az egyházakkal, egyházi vezetőkkel alkalmazott. Vádat nem tudtak ellene emelni oly magas etikai polcon állt. Ezért egyszerűen püspöki tisztéről “lemondottnak” nyilvánították. 1956-ban a forradalom alatt visszahívják, mint püspököt. Talán senki sem adott oly áttetszőén tisztán megrajzolt képet a magyar forradalomról, mint ő a rádióban elhangzott beszédében. A szabadság fogalmának példás igazi Ravasz László-i megfogalmazása az az üzenet, mely a magyar forradalom napjainak egyik legklasszikusabb emléke. Ravasz Lászlót elhallgattatták. Azóta leányfalusi száműzetésében szenvedett. Mert a próféta, az igehirdető, aki nem szólhat, az szenved. Ravasz László pedig próféta, igazi magyar próféta volt, aki hazájában is a számkivetettség mártirumát szenvedte. Lehetetlen vállalkozás lenne néhány soros megemlékezésben összefogni azt a csodálatosan hatalmas életet, aki Ravasz László volt. Egyéniségének minden szektora, életének minden szakasza külön tanulmány lehetne. Még akkor is csak kicsiny szürke képét festenék meg annak a szellemóriásnak, aki századunk egyik legkimagaslóbb alakjaként csúcsosodik felénk. Könyveinek, beszédeinek, írásainak száma ezrekre megy. Szólhatnánk külön a teológusról, az igehirdetőről, az esztétáról, a magyar, a székely népélek értőjéről és képviselőjéről, az egyházpolitikusról, a társadalmi problémák nagy ismerőjéről és harcosáról, stb. Abért talán engedjük, hogy sommásan ő maga szóljon önmagáról a maga szerénységével: “Egy ember aki írónak indult, szónokként érkezett meg; ám, ha útközben igehirdető lehetett, az Isten iránt mondhatatlan hálát érez.” Miként az elinduló forrás lassan folyammá szélesedik, Ravasz László akként lett egy gyülekezet igehirdetőjéből az örök Ige által ihletett és az egye-
