Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1975-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 gárháború után s közelebbről már nagyobb mértékben a múlt század hetvenes évei végén főként gazdasági okokból megindult amerikai kivándorlással a hazai Egyház egész 1903-ig nem törődött, a magyar reformátusság szabad vadászterülete lett az akkor még bennünket igen elmaradott népségnek tekintő amerikai felekezeteknek olyan eredménnyel, hogy még ma is hét külön csoporthoz tartozunk, bár ebből hármat csak négy gyülekezet képvisel. Ötvenhárom évvel ezelőtt, mikor idekerültem, még annyira kapósok voltunk, hogy nyolc felekezet vetélkedett értünk, köztük az episzkopálisok, a kongregációnálisták, sőt még a methodisták is. Próbálkozásuk szerencsére nem volt tartós. Nem volt, mert népünk mindenkép magyar református akart maradni és pedig egy keretben s az erre való törekvés egész eddigi, több mint nyolc évtizedes történetünkön végig vonul. Ezt bizonyítja két első gyülekezetünk, a pittsburghi és a clevelandi megalakulása. Ezt célozta a hazai Egyház közöttünk 1903-ban megindított munkája s az első világháborút követő összeomlás után alakult Független Amerikai Magyar Református Egyház. (1922) Az egységre és pedig nem elméleti, vagy nehezen meghatározható lelki, hanem pontosan körülírt szerves egységre való törekvésnek azonban volt egy alapvető, eredendő fogyatkozása. Nevezetesen elfelejtkeztünk arról, hogy Isten országa, az Ő ügye nem ebből a világból való. A cél helyes volt, Isten szerinti volt, de elérési módja helytelen, mert a célt harccal, egymás feletti győzelemmel akartuk elérni. Az egység megvalósításához tényleg győzelem vezet ugyan, de nem egyik csoportnak a másik, vagy a másik csoportnak az egyik, hanem az Úr Jézus Krisztusnak, az egy közönséges keresztyén anyaszentegyház fejének mindünk feletti győzelme. Ahoz, hogy erre az elemi igazságra rájöjjünk, egy másik nagy világfelfordulásnak kellett jönnie s mindannak a nyomorúságnak, ami ennek következtében szakadt a nyakunkba: a vesztett háborút követő menekülés, a kommunizmusnak, mint államformának népünkre történt ráerőszakolása, az 56-os forradalom s annak véres leverését követő újabb menekülés, amivel szétszórtságunk a szó szoros értelmében világméretűvé vált. Ez a lecke hozta egymáshoz közelebb és közelebb lélekszámra és erőre nézve két jelentősebb csoportunkat, a Krisztus Egyesült egyháza (United Church of Christ) Kálvin kerületét és az Amerikai Magyar Református Egyházat. Rádöbbentünk arra a nehezen felmérhető nagy felelősségre, amely a régi Magyarország határán kivüli csoportjaink között erre a két legjelentősebbre vár. Ennek a felelősségnek a felismerése eredményezte azt, hogy ma már hitvallási alapunk, egyházkormányzati formánk, liturgiánk azonos s a szétszórtság szellemi és anyagi támogatásában együtt működünk, sőt közös működési területünket legutóbbi megegyezésünkkel csaknem minden egyházi ténykedésre kiterjesztettük. Eredménynek elég? Ha napjaink nem lennének annyira vészterhesek, mint amilyenek, feleletünk az volna, hogy igen. A való élet azonban az egység, az egyesülés perfektuálását illetőleg gyorsabb ütemet kiván. Az igaz, hogy az 1567-ben alakult Magyar Református Egyház szerves egységét az 1686-ig tartó török megszállás s ráadásul az 1867-ig tartó Habsburg elnyomás miatt csak 1881-ben, tehát megalakulása után 314 év múlva érte el (sajnos, csak 39 évig tartott), de a magunk szerves egységére nyolc és fél évtized után talán már mi is megértünk. Erre segítsen meg minket a Szent Lélek Úr Isten, elménkben tartván az apostol intését: “egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gál. 6:2). Meg ama másikat, hogy “ha pedig valaki az övéiről és főkép az ő házanépéről gondot nem visel, a hitet megtagadta és rosszabb a hitetlennél.” (I Tim. 5:8). Mi is volt az ige, amivel elindultunk? “Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” Szent Atyánk, tarts meg minket, oly keményen megostorozott, oly sok felé szóródott, oly sokszor egymással is meghasonlott gyermekeidet a mi megváltó Urunk Jézusunk által, hogy a Te nagy neved és árva népünk szolgálatában végre mi is egyek legyünk, miként Te Atya, Fiú, Szent Lélek: egy örök Isten vagy a Szentháromságban. Ámen. Daróczy Sándor * * Részlet az egyházkerületi közgyűlésen, Ligonier, Pa.-ban 1975 június 2-án elhangzott prédikációból. Kevesen vannak, akik jobban szívükön viselnék az Amerikai Magyar Reformátusság egységének a kérdését, mint Daróczy Sándor volt főesperes úr. UTAZÁSOK — PÉNZKÜLDÉSEK — BIZTOSÍTÁSOK — KÖZJEGYZŐSÉG 65 éven keresztül panaszmentesen szolgálják népünket, tehát ha fenti ügyek bármelyikében megbízható szolgálatra van szükség: forduljon bizalommal CSÍPŐ ARNOLD a fenti szakmák mindegyikeben államilag engedélyezett és ellenőrzött, megbízhatóknak bizonyult szakértőkhöz. 303 MAPLE ST., PERTH AMBOY, N. J. — PHONE: 826-5600
