Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1975-01-01 / 1. szám
1 4 MAGYAR EGYHÁZ Sebestyén Endre tanácsában testvéreink is. De boldog érzés együtt leülni ezeken a gyűléseken s magyarul beszélni a hirdetni mindenkinek, hogy Amerikában vannak magyar reformátusok is. A nagy harcok elültek, a hősök hazamentek, akik itt élnek még közöttünk, megsimogatjuk s megáldjuk. Köszönjük nekik, hogy ők annyira szerették egyházukat, hogy harcolni tudtak érte s minden áldozatot készek voltak meghozni egyházuk fennmaradásáért. Lassan nálunk is, náluk is a magyar szónak vallási jelentése van. Valljuk, hogy a vallásunk, az a vallás, amit őseink a Kárpátok alatt 400 éven gyakoroltak, az a vallás, aminek külön színe, íze és zamata van. Mi ezt a vallást át akarjuk adni az utánunk jövő nemzedékeknek, idegen származásúaknak is, amit a Szentlélek Isten 400 éven a magyar lélekből kitermelt. Ezt a szent hitet valljuk függetlenek és csatlakozottak. Egyetlen vágyunk, hogy gyermekeink, unokáink s minden leszármazottunk ebben a drága hitben éljenek. Mindkét oldalon vallották, hogy a “könnyes magyar élet egyetlen menedéke az ősi tisztaságában megőrzött magyar református hit”. De a nagy harci zajban nem hallottuk meg egymás vallomását. A függetlenek a kezdet kezdetén kimondják, hogy vagyonuk felett ők rendelkeznek, semmiféle missziói tanács anyagi támogatását nem fogadják el, idegen felekezetbe nem mennek be s a magyarországi egyházkormányzati rendszert kívánják érvényre juttatni. Igaz, hogy hamarosan rájöttek, hogy ezt az egyházkormányzati rendszert az amerikai viszonyokhoz kell alkalmazni, mert az élet így követelte. Mint a madár, megkezdik életük fészkét, kibélelni. Mindenre van gondjuk a vezetőknek. Pontosan körülírják, hogy kik lehetnek egyháztagok, presbiterek. Áldozatot követelnek egyházaik tagjaitól. Az örök magyar református történelemnek egy kedves fejezete lesz ezeknek a független idealistáknak a története. Papjaiknak, ha nem Daróczy Sándor kötelezően is, de egyenruhát írnak elő. A new yorki Kossuth szobor felavatásán minden szem megakad rajtuk s a magyar millineum ide tévedt sugara hull rájuk s a jó magyar szív mosolya megsimogatja őket. Tovább rendezkednek. 1928-ban Trentonban szeptember 4-én (itt volt az első független összejövetel 1923-ban, itt alakult meg a Református Egyesület is) az egyházmegyét két egyházmegyére osztják. Keleti és Nyugati Egyházmegyére. Sebestyén Endrét, az eddigi esperest, főesperesnek hívják. Nem tudjuk, honnan vették ezt a címet? (Igaz, hogy a cseh reformátusok egyházának fejét is főesperesnek hívják.) A Keleti Egyházmegyébe 9 egyház, a Nyugati Egyházmegyébe akkor 8 egyház tartozott. Leírjuk nevét azoknak a vezetőknek, akiket a független egyház népe tisztségekre és szolgálatra méltatott. Az elmúlt 50 év alatt egyházunk vezetői Sebestyén Endre esperes 1928-ig, főesperes 1938-ig. Daróczy Sándor 1938-1945. Dr. Vincze Károly 1946-1954. Dr. Réky Zoltán 1954-1958-ig. 1958. február 21-én Duquesneban tartott alkotmányozó gyűlés az Amerikai Független Magyar Református Egyház nevét Amerikai Magyar Református Egyházra változtatja. Az egyház, amelyik ebbe a közösségbe tartozik, azok természetesen függetlenek, vagyonukkal szabadon rendelkeznek, ha a gyülekezet 90%-a így kívánja. Az eddigi főesperes cím helyett, a magyar reformátusok által jól ismert püspöki címet használják. Első püspökké Dr. Réky Zoltán eddigi főesperest választják meg, aki viselte ezt a tisztséget az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökké való választásáig. Második püspök Nagy Lajos McKeesport-i lelkész volt, jelenleg a Rethlen Otthon igazgatója. Harmadik püspök Ábrahám Dezső, jelenleg detroiti lelkipásztor. Főesperesek és püspök szolgálati idejükről érdekes volna írni, de nem lehet e cikk rövid terjedelme miatt.
