Magyar Egyház, 1975 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 RAVASZ LÁSZLÓ TANÍTÁSAIBÓL A közelmúltban elhunyt nagy püspök Ravasz László tanításaiból idézünk most — többek kérésére: “A filozófia sok mindent elmondott a dolgokról. Egy szempontot azonban sohasem láttam benne: azt, hogy minden dolog ajándék. Ajándék a nap, mely feljő reád, hogy meglepjen téged, az ég, mely föléd borul, mint egy sátor, ajándék a föld, amely kivirul, hogy ezer új ajándékkal halmozzon el téged. Ajándék az, hogy magyar vagy, hogy keresztyén vagy. Ajándékba kaptad a lelkedet, a hitedet, azt a világot, amely lelked előtt kitárul és azt a kegyelmet, amit hiteddel megragadsz. Ajándék a világ neked s drága ajándék vagy te a világnak. Az ajándék lényege a szeretet. Az örömszerző szeretet válik tárggyá, testesül meg benne s értékét nem az hordozza, mennyit ér valami tárgy, hanem az, hogy mekkora az a szeretet, ami mögötte áll. Egy hervadt virág drágább lehet nekem a legnagyobb gyémántnál s vettem már én egy halódó testvérem tekintetében, egy kézszorításban nagyobb ajándékot, mint amekkorával fejedelmek szoktak egymásnak kedveskedni. Mi mindnyájan ajándékcsoportok vagyunk, amiket Isten a világnak ad. Az a mód, ahogy összeválogatja és csoportosítja a bennünk nyújtott ajándékait: az az egyéniség kulcsa. Egyiknél valami szellemi tehetség körül rendezi el ajándékait: talán ékesszólás, művészi képesség vagy prófétai látás lényének legfőbb ajándéka; másiknál valami testi képességet tesz központtá: a két dolgos kezét, a pompás vállát, a sasszemét; harmadiknál valami erkölcsi képességet: roppant akaraterőt, az áldozatnak szinte emésztő ösztönét. De mindenik ajándék annyit ér, amennyi szeretet van benne. A szeretet az Istené, de hogy a bennem nyújtott ajándékban érvényesüljön nekem kell átélnem azt. Csak akkor lesz az szeretet, ha az én szeretetem. Jaj nekem, ha én bennem nem válik erővé az Isten szeretete! Megfosztottam a világot egy nagy örömtől, szegényebbé tettem egy drága kinccsel, elloptam egy szent ajándékot. Jaj nekem, ha lényem nem vált szeretetté! S hogy váljék azzá? Ha felfedezem, hogy mind az, ami az enyém, drága ajándék Istentől s mögötte van az ő nagy szerelme, amellyel előbb engem szeretett, szeretett akkor, mikor világ sem volt. Tűznap ez a szeretet, amely gleccsereket olvaszt, — nem melegedik át tőle a te szíved? Minden dolog lényege a szeretet, — tárul fel előtted a világ misztériuma — legkivált az én szívemé, mert Isten szeretet! O-O-O-O De Isten nem hagyja el az ő népét. Felhat hozzá a mi sirásunk, amellyel magunkat vádoljuk és kesergünk romlott állapotunk felett. Szánalma és szeretete, kegyelme és segedelme megújítja a páska csodáját: szent és tökéletes Bárányt, az ő egyszülött Fiának ártatlan és tiszta életét áldoztatja meg érettünk. Anyaszentegyházunk kapuján ott van az a drága piros vér. Akik e kapukon belül húzódnak meg, akik itt vannak otthon: azok az ő népe, a választottak serege. Szegény, kicsiny, remegő nép, útra készen áll, nagy zarándokpálya van előtte, de szívok egymáshoz fonódik, lelkűk egybesimul. Mint egy lelki család, gondolatban és érzésben egy testté és egy a Jelenések könyve második részében kétszer említett “Nikolaiták” a volt diakónusra utal. Mindenesetre a nagy egyházatyák egyöntetűen azonosították e csoportokat a személlyel. A vonatkozó idézetekben a Lélek az efézusi gyülekezet felelősének javára írja, hogy “a Nikolaiták cselekedeteit” gyűlölöd, melyeket én is gyűlölök” (2:6), a pergámumbeli gyülekezetnél pedig elmarasztalja azt: “így vannak nálad is, akik a Nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök” (2:15). Nagyonis feltételezhető, hogy Nikolaus menekülése során eljutott Efézusba, lévén görög származású. Ott, ahol a “vér és arany”nak olyméretü bűvölete áradt és hatott mint ami akkor Efézust jellemezte, nehéz volt nemuszni az árral. Artemis temploma az antik világ 7 csodája közé számított és a termékenység istennőjének a papnői ezerszám kínálták szolgálatukat a híveknek és természetesen a katonáknak, kereskedőknek, hajósoknak. A hajók, karavánjáratok ontották az árukat és azok munkaalkalmakat teremtettek s a jólétet növelték. A magánegyetemeken divatos filozófiai izmusok születtek, amik szórakoztattak és az elmét csiszolták. Ebben a vérbő, gazdag, dekadens miljöben csak egy Pál apostol kaliberű egyén tudhatott úgy élni, hogy a szíve és a keze tiszta maradt. Egy befolyásolható, lazább alapzatu ember azonban a környezet hatása alól aligha tudta kivonni magát, különösen ha elvesztette a régi közösségével kapcsolatát! Az eretnekségnek mindig van valami köze, kapcsoló pont ja a Szentíráshoz. A sokszáz keresztyén szekta bizonyítja, hogy mi mindent ki lehet olvasni a Bibliából! Nem ismerjük Nikolaus tanításának a lényegét, csupán következtethetünk arra, — ismerve Efézus légkörét — hogy az az akkori divatos hedonista, az az életből a maximumot kifacsaró életfilozófia volt. István és Nikolaus egymással ellentétes egyénisége és magatartása a régi igazságot példázza: amennynyire a mártírok előrevitték a Krisztust s igazságát, az egyházból jövő árulók viszont annyit, ha nem többet ártottak annak. Trombitás Dezső
