Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1974-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 VÁLASZÚTON Ha Jézus tanításait össze akarjuk foglalni, elég két igét idéznünk: “Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon” (János 6:40). És: “Amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal” (Lukács 6:31). Az üdvösség előfeltétele tehát a hit, a hit bizonyítása pedig a cselekedet, “mert amiképpen megholt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélküV’ (Jakab 2:26). Keresztyénségről csak ott beszélhetünk, ahol a hit és cselekedet összhangban van, együttmunkálkodik. A hit és cselekedet egymáshoz való helyes viszonya állandó- és égető problémája volt a keresztyénségnek. A bennünk lakozó farizeus t.i. egyfelől hajlamos arra, hogy lazuló hitünk ellenére a világ szemét bekösse mutatós cselekedetekkel, másfelől a nagyonis világi akcióinkat azzal igyekszünk palástolni, hogy megjátszuk a szentet, a mély vallásos kedélyt. A keresztyén élet ellentmondásossága, kétarcúsága már az ősegyházban jelentkezett, mivel az eklézsia tagjai nem angyalok, hanem emberek voltak. Nem véletlen, hogy az apostoli levelekben, majd később az egyházi atyák intelmeiben annyi szó esik hitről és cselekedetről. Volt idő, amikor azt a tévhitet kellett kiigazítani, hogy csak hinni nem elegendő; annak az életfolytatásban, emberi magatartásunkban is meg kell mutatkoznia. Máskor meg azok felé kellett megfogalmazni a hit fontosságát, akik azzal kérkedtek, hogy ők nem loptak, nem öltek és nem kívánták el a másét, és meg voltak győződve, hogy cselekedeteikkel kellően bizonyították, hogy ők “jó” emberek. A pápaság viszonylag korán felismerte a hit és cselekedet körüli fogalmi zűrzavar politikai-hatalmi lehetőségeit. Zseniális teológiai ötlettel a pápát — mint Szent Péter “jogutódját” — Krisztus földi helytartójának, az általa főpásztorolt nyájat pedig a Krisztus testének kellett kinyilatkoztatni és kész volt a csodaformula, amellyel a pápa oldozhatott és kötözhetett. Csak agymosás és megfélemlítés kérdése volt az, hogy a keresztyén tömegek el is higyjék, hogy aki kétségbevonja a pápa utódlását és csalatkozhatatlanságát, elkárhozik. Ha valaki mégis vette magának a bátorságot, hogy inkább a Bibliának higyjen, az jobbik esetben kiátkoztatott, de gyakrabban máglyára került. Gerinc és félholtra-verettetés kérdése volt aztán az, hogy az illető visszavonta a tanítását vagy csuhában, mezítláb a hóban — canossát — járt. Luther — úgyis mint nyitottszemű ember és úgyis mint az élő egyház tanúja — világosan látta és megvallotta, hogy Jézus Krisztus nem diktatúrával, egykézrendszerrel pásztorolta az ő nyáját, hanem úgy volt a világban mint aki szolgál. A pápai bullákat emberek vérével Írták. Jézus a saját vérével hitelesítette tanításait és munkáját. A pápa ex catedra kinyilatkoztatott és nem volt választási szabadság. Jézus bizonyságot tett az Atyáról és a vele vagy ellene való döntés jogát az egyénre bízta. A pápa kiátkozta és kínzásoknak vetette alá ellenségeit. Jézus imádkozott értük és megáldotta őket. A pápa vak engedelmességet követelt. Jézus a “vakok” szemét megnyitotta, hogy lássanak. Az embert az istenképüség rangjára akarta emelni. A múló századok alatt a kép sokat változott. T.i. hol a katolikusok kapták rajta a protestánsokat, hogy hipokriták, hol meg a protestáns oldalról jött a vád, hogy a katolicizmus misztikumba merevedett és fogalma sincs az életről, a valóságról. A hit itt is, ott is — mi tagadás — a dogmák útvesztőibe, sőt zsákutcáiba rekedt vagy kegyes szokásjogba, törvényeskedésbe kövesedett. Két világháborúnak kellett jönnie, hogy a keresztyénség feltegye magának a kérdést, hogy van-e létjogosultsága a világban? A helyzet annyival kínosabb, mert a kérdést nemegyházi oldalról már előbb felvetették. Korunk a tények kora. A szellemi irányoknak csak annyi hitelük van, amennyi belőlük aprópénzre váltható, akciókba tehető. Sartre exisztencializmusa, Marcuse neomarxista szemlélete, Fletcher “új erkölcse” mint elvi-szellemi agytoma elvesztette érdekességét, illetve az alkalmazás áttételében jelentkezik. Ha t.i. egy filozófia nem fejezhető ki jelszavakban, harcikiáltásokban, akkor érdektelen, ha mégolyán szép, logikus is a tétel kifejtése. Hamlet monológja: a lenni vagy nem lenni, a múlté; illetve ma így hangzana: tenni vagy nem tenni, ez itt a kérdés. erezzenek s ismerjék meg mindazt, amit Isten teremtett. A kérdés az, hogy te Testvérem, követed-é az Urat? Vagy ha elindultál nem torpantál-é meg és nem hagytad-é el az igaz útat a gonoszság széles országút jáért. Indulj el most az új év kezdetén Krisztus nyomain és kövesd Őt, s ha az út keskeny, tövises és göröngyös is, de bizonnyal felfelé vezet. Tekints fel azért a magas égre s igy esztendő elején, ha hallod a kérdést, amint Krisztus szól: “Mit akarsz, hogy veled cselekedjem?” felelj, s kérd lelki szemeid megnyitását, hogy láss, s csendesen indulj el az áldott Mester lába nyomán, követvén őt mindhalálig! Áhrahám Dezső
