Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ HELYZETE ÉS KAPCSOLATAINK A magyarországi református egyház helyzetében az utóbbi években nem történt lényeges változás. Az egyház vezetése, élete és munkája a kommunista állam tüzetes ellenőrzése alatt áll. Ez az ellenőrzés sokszor az irányítás jellegét mutatja. Az állam kitűzött célja a kommunizmus megvalósítása a Szovjetunió példájára. Ennek érdekében az egyedüli ideológia a marxizmus-leninizmus. Az új államvallás terjesztésének a szolgálatában áll az ovoda, az iskola, a sajtó, a rádió, televízió és minden, az állam által fenntartott és támogatott szervezet. A kizárólagos kiváltságokat élvező óriási apparátus célja, hogy az emberek agyában és szívében egyetlen világnézet legyen az úr, a marxizmus-leninizmus. Az állam az egyházakat csak átmenetileg tűri meg. A Szovjetunió példája megmutatta, hogy a vallást és az Isten-hitet nem lehet rendelettel eltörölni. A föld alá kényszerített egyház veszélyesebb, mintha ellenőrzés alá veszi és úgy igyekszik elsorvasztani, így alakult ki a Szovjetunióban az a valláspolitika, amely módszereiben összetettebb, sokrétűbb. Ugyanazt a célt, tehát az egyházak és a vallásos hit felszámolását nem közvetlen adminisztratív módszerekkel végzi, hanem közvetett, hosszú távú programmal. Először az egyházakat anyagilag megnyomorította. Elkobozta vagyonát, iskoláit, intézményeit beszorította a templomok falai mögé. Majd gúzsba kötötte és állandó ellenőrzés alá vette az egyház életét, felszámolta önkormányzatát. Előbb az egyház vezetőinek kiválasztását biztosította magának, majd ezt a gyakorlatát kiterjesztette a lelkipásztorokra, végül a teológus-képzésre is. Az államsegély-rendszert úgy formálta, hogy az egyház függősége még tökéletesebb, még szervesebb legyen. Az állam legfőbb célja az egyház gyökereinek elvágása: az ifjúság távoltartása az egyház nevelő munkájától. Gombos Gyula író, egyházunk tagja, “Szűk esztendők" és “Húsz év után" című könyveiben mélyrehatóan elemezte és írta meg a magyarországi református egyház helyzetét a kommunista államban. A “Húsz év után” 1970-ben jelent meg. Az azóta eltelt négy esztendő azonban nem hozott változást sem a kommunista állam céljaiban, sem az egyház helyzetében. A magyarországi politikai helyzetben az enyhülési és szigorodási hullámok váltják egymást, legtöbbször a Szovjetunió akarata és a világpolitikai helyzet függvényeként. Ebből azonban az egyház vajmi kevés előnyt élvezhet. A kommunista állam egyházpolitikája mind céljaiban, mind módszereiben az állam életének egyik legszilárdabb, legváltozatlanabb tere. II. Milyen magatartást kell követni az Amerikai Magyar Református Egyháznak ebben a helyzetben? Van egy olyan álláspont, amely szerint Magyarországon kommunizmus van és ez nem fog megváltozni. Az egyháznak az adott helyzetben az adott lehetőségek között kell élnie. Képtelenek vagyunk arra, hogy a kommunista állam egyházpolitikáján változtassunk. Erre nincs hatalmunk. Kritikánkkal, bíráló állásfoglalásainkkal csupán ártunk, mert elvágjuk annak a lehetőségét, hogy kapcsolatokat építsünk, amelyen keresztül mégis segíthetnénk. A kapcsolatok csak a vezetőkön keresztül lehetségesek. Ezért tegyünk félre minden kritikát, bírálatot és minél erőteljesebben fejlesszük a kapcsolatainkat, mert az adott helyzetben ez a segítés egyetlen lehetséges módja. A másik álláspont ennek éppen az ellenkezője. Azt hirdeti, hogy mivel a magyarországi református egyház elnémított, gúzsba kötött, megnyomorított, a kommunista állam állandó ellenőrzése és irányítása alatt él, vezetőit nem a hagyományos önkormányzati és zsinatpresbiteri rendszere alapján választhatja, ezért el kell utasítani a kapcsolatokat. Csak úgy segíthetünk, ha a néma helyett szólunk, ha prófétai bírálatot gyakorolunk. A magyarországi református egyház vezetőivel, ne érintkezzünk, mert azzal semmit nem érünk el, csupán azt a látszatot kelthetjük, hogy igazoljuk mindazt, ami Magyarországon van. Az Amerikai Magyar Református Egyház egyik állásponttal sem ért egyet. Azt a nézetet, mely a mai helyzetet öröknek és megváltozhatatlannak tartja, elutasítja, mint amelyik nem bibliai. Hitünk szerint Isten a világnak, benne az embernek és az emberiségnek is Teremtője. Ura a történelemnek is. Rendszerek jönnek és mennek, szüntelen alakulnak, változnak. Nemcsak az országok, birodalmak, kultúrák és népek tűnnek el, de a társadalmi és gazdasági rendszerek is folyton változnak. Csak Isten örök és az ő Jézus Krisztusban megnyilvánult megváltó kegyelme. Nem mondhatunk le arról sem, hogy a tényleges helyzetet fel ne mérjük. Az amerikai magyar reformátusság lelki édesanyjának érzi a magyarországi református egyházat. Azonos az a négyszáz éves múlt, a hitbeli örökség, a vallásos élet évszázadok alatt kialakult formája. Ez a hitbeli és örökségbeli kapcsolat felelősségre is kötelez; arra, hogy figyelemmel kisérje helyzetét, sorsát, lehetőségeit, és átérezze a megpróbáltatásában rá nehezedő terheket. Nem vakít-
