Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6-7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Amerika vezetői és megtanulták tisztelni a magyar püspököt. Fül és szemtanúi voltunk a képviselőházban, amikor a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg az amerikai közéletben végzett szolgálatairól és mindenek felett államának és fogadott hazájának hűséggel teljesített munkáiról. Ő az egyetlen magyar pap, akit amerikai politikusaink jól ismernek és nagyon megtisztelnek. Tudósaink és művészeink munkája mellett a Dr. Béky Zoltán szolgálata beszélte el Amerika népének, hogy van egy tehetséges kis nép túl a tengeren, amely elismerést és jóakaratot érdemel. A magyarságért végzett szolgálata Dr. Béky Zoltánt az amerikai magyarság vezérévé tette és minden magyartól megérdemeli, hogy hálánk és elismerésünk zászlaját feléje lobogtassuk. Még öt év kellene, hogy Béky Zoltán élete arany mérföldkövéhez érkezzünk, ő is, mi is tudjuk, hogy Isten kegyelméből kapjuk az éveket. Ki tudja, hogy hányán lehetnénk jelen azon a boldog ünnepen? Béky Zoltánról 5 évvel később sem mondhatnánk többet, mint 45 éves jubileumán. Béky Zoltán életenapja most van delelőjén. Életének szőlősdombja biborban ég, négy és fél évtizedes szolgálatban a gerezdjei szüretre ajánlkoznak, hogy kortársai vele együtt emeljék áldomásra egy nagy életnek aszúborát. 45 év csúcsáról nézünk vissza egy gazdagon megáldott életre. Nem lesz többet ilyen nagy ünnepség. A nagyok halkan elmennek és maradnak azok, akik nagy elődök kitaposott utján a drága örökséget élik fel vagy megdézsmálva adják tovább. Béky Zoltán szülőfaluja: az abauji Hernádszentandrás. Ismertem édesapját, aki szép szál magyar ember volt, akiben elgyönyörködik a fajtáját szerető ember. Rátarti, magyar kálvinista gazda volt, aki négy fiát felsőbb iskolába küldte. Olyanfajta ember volt, akikről Bethlen Gábor álmodott, hogy ezeknek gyermekei újítják és frissítik fel a magyar középosztályt. Amikor fiát meglátogatta Patakon, olyan méltósággal ment, mintha ő lett volna az abauji főispán. Nemes ember volt, rokonságában papi, tanítói családok. Az ősök között több tanult ember volt s nagyon természetes, hogy fiát Patakra küldte tanulni. Legyen belőle pap, tiszta és drága magyar falvak vezetője. Bizonyára sokat fájlalhatta, hogy fia Amerikában maradt, pedig tehetsége és házassága révén Tiszáninnen nagy papja lehetett volna. A második vesztes világháború győzte meg, hogy ezerszer jobb fiának Amerikában, mert itt gerince töretlen maradt. Ezektől a drága ősöktől Béky Zoltán nemcsak termetét, nemcsak jellemét és hitét örökölte, hanem egy csodálatos vonást, hires magyar vendégszeretét. Béky Zoltán feleségével magyar Amerika legelső házigazdája volt, amit barát és ellenfél kalap levéve elismert. A trentoni parókia és a bethesdai lakás, régi magyar kúriák vendégszeretetét sugározták szét s beszélt egy atlantisként elsüllyedt boldog világról. Aki valaha Békyék vendége volt, az egy kedves, felejthetetlen emléket hordoz a szivében míg él. 400 éven át drága szokás volt, hogy Tiszáninnen falvai tehetséges fiaikat Patakra küldték tanulni. A “szegények iskolája”, Patak pedig, mint egy áldott méhkas 400 éven át küldte gazdag raját a magyarság és Isten dicsősége szolgálatára. így küldte Béky Zoltánt faluja egyházának vezetői, szülői szeretete és kivirulásra vágyó tehetsége a hires iskolába. 1922 őszén botlottam bele az akkor nyolcadikos diákba én az elsős gimnazista. Micsoda tekintély volt egy kis mendur előtt egy nyolcadikos diák? Egy kicsi diák elképzelhetetlen tisztelettel nézett fel a nagy diákra. Együtt laktunk az “Elekes-gárdában” (11 diák közül hárman az amerikai magyarságot szolgáljuk, egy otthon országos nevű író lett, egy esperes lett) Béky Zoltán volt az életemben az első maturandus és az első érettségiző diák. A diák mellén keresztbe tett zöld szalagnak és a leérettségizett diák görbebotjának titkát tőle tanultam meg. Kis levélbordó diákja voltam s egyikünk sem álmodta ott az “Elekes-gárdában,” hogy sorsunk elválaszthatatlan lesz. Együtt jártuk végig magyar Amerikát, mint otthon a pataki diák és mendikása. Püspököm lett s én esperese, helyettese, majd utódja lettem. Isten mindkettőnk szívére égette ezt a szent szolgálatot, fogyó amerikai magyarságunknak szolgálni, míg szívünk utolsót dobban. Sok édes mosoly termett együtt végzett szolgálatunk alatt, de a legnagyobb ajándék volt számomra, hogy beleláttam Béky Zoltán szívébe. Láttam kemény, meg nem alkuvó szolgálatát, belepillantottam abba a szívbe, amelyben kráter tüzeként izzott fajtája szeretete. Hallottam, mint kedvenc versét, Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus költeményét sírva szavalta, esküdte és fogadta: “... Mérges kígyó legyen eledelünk, ha téged elfeledünk, ó Jeruzsálem. Nyelvünkön izzó vasszöget verjenek át, mikor téged nem emleget... Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem reád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! ó, Jeruzsálem. Rothadjon el lábunk-kezünk, mikor hozzád hűtlenek leszünk!” 1890 óta remek magyar papok szolgálták itt népünket. Szeretetem és tiszteletem szálljon az előttünk járt sereg felé. Én úgy láttam, olvastam és 25 éve tapasztalom, hogy Béky Zoltán 45 évi hű szolgálata után kiérdemelte, hogy magyar Amerika legnagyobb magyar papjának nevezzük. Szíve 45 éven át úgy égett
