Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 ^Ttrágbaőárnap Az egyházi esztendő egyik legfontosabb és legkedvesebb ünnepe. A teremtettség tökéletes harmóniájának a kifejezése. A növényvilág, az állatvilág és az embervilág közös hódolata az Isten Fia előtt! Szájjal való vallása és lélekkel való hirdetése a történelmi kiáltásnak: “Áldott, aki jő az Urnák nevében! ” Áldott, aki hozza a békéden világnak a békességet! Áldott, aki hozza a foglyoknak a szabadulást! Áldott, aki hirdeti az emberi bűnökre az isteni bünbocsánatot! Áldott, aki a földi élet szerencsétlenjeinek hirdeti az égi világ boldogságát! Áldott, aki az ember bűnéért elszenvedte az Isten büntetését a kereszten! Áldott, aki vállalta a halál kárhozatát, hogy a benne hívők elnyerjék az örök élet üdvösségét! Áldott az emberré lett Isten, akit Jézusnak kereszteltek, de aki Krisztusnak neveztetik a világ teremtése óta! Virágvasárnap az áldozatvállalásnak a napja! Jézus Krisztus ezen a napon lép rá véglegesen és félreérthetetlenül a golgotái útra! Most már túl van a kisértéseken, a csábitásokon, a hízelgéseken és a fenyegtéseken! Lemondott az emberi gazdagság, a földi dicsőség és a világi hatalom útjáról! Határozott léptekkel megy az arculköpések, meggyalázások, kigúnyolások utján a kereszt felé! Megy, hogy betöltse hivatását: az Isten iránti tökéletes engedelmességet! Virágvasárnap az áldozatvállalásnak a napja! A tömeg számára is. Virágszőnyeget szőnek! Olajágakat tördelnek! Felső ruháikat az útra terítik! Hitvallást tesznek róla! Királyként fogadják! Megváltóként ünnepük! Követik Őt! Virágvasárnap az áldozatvállalásnak a napja! Ma is! Mindenki számára! Ezen a napon döntéseket kell hoznunk és áldozatokat kell vállalnunk! A test kisértései, vagy a lélek útja? A hiúság csábítása, vagy az Isten hívása? Embertársaink hízelgése, vagy az Ige igazmondása? Földi fenyegetések, vagy az Istentől való félelem? Gazdagság, dicsőség, hatalom, vagy az örök élet? Isten megtagadása a bűn szolgálatában, vagy pedig önmagunk megtagadása az Isten szolgálatában? Ezekre a kérdésekre vár választ az Isten Virágvasárnap! Mit dobálnánk mi, az érkező Krisztus útjába? Köveket, vagy virágokat? Hitetlenségünket, vagy hitünket? Önzést, vagy szeretetet? Áldást, vagy átkot? Ettől a virágvasárnapi találkozástól függhet a boldogságunk, vagy boldogtalanságunk, életünk, vagy halálunk! Készüljünk hát méltóképen a mi Megváltónk fogadá-Levél a kórházból mindenkinek Mindenkihez, aki “csak” fut, szalad, Gyalog, motoron, autón, vonaton 4t köznapokon, vasárnapokon. Álljatok meg, rohanó emberek! Hadd beszélhessen Isten veletek, S tárhassa fel az örökéletet Amely Jézusban földre érkezett! Halálba fut fárasztó utatok, Jézus nélkül rohanó vándorok. Mindenkihez, ki olvasni szeret Olcsó mesét, émelygő vicceket, Szomjasan les minden képet, adást, Leterhelve kedélyt, fantáziát. Bár elhinnéd múló világ fia, A legjobb könyv ma is a Biblia. Fordítsd felé tékozló lelkedet, Benne a te Atyád üzen neked. Mindenkihez, ki testét szereti, Kéjben, szenvedélyben fürösztgeti, Kik azt mondják: mennyet varázsolunk “Együnk, igyunk, mert holnap meghalunk.” Múló gyönyör szomjas kiváncsija! Tested lehetne Isten temploma, Melyben igéje, Szentlelke lakik, Melyből dicsérő ének hallatik. Mindenkihez, ki “csak” építkezik, Tőkét harácsol, berendezkedik. Tudást, rangot emelne az égig, Ki mindig halad, de meg nem elégszik. Törtető szív, sok minden a tied, De most kérlek, nagyobb igényű légy! Bilinccsé vált nagy álmaid helyett Jézus felé fordítsd figyelmedet, Ki vérével elmossa bűnödet, Feltámadása jövendőd neked. Mindenkihez, ki szakított a bűnnel, Felcserélte azt mennyei örömmel, S jót cselekedve szolgál itt a földön, De óhajtja, hogy Jézus visszajöjjön. S hatalmával mindent újjá tegyen, Hogy égen-földön békesség legyen. Testvéreim! Csak előre, előre! E keskeny, de áldozatos utón, Csüngjön szemünk a győztes Jézuson! Mindezt, hogy néked szolgáljon vele, A miskolci kórházban irta le Istennek egy megváltott gyermeke. Miskolc 1972. szept. 13. Győri József, ref. lelkész fTiz nappal halála előtt)
