Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ zunk Assisi Ferenc szent, üde nonsalanszát, XXIII. János pápa neoreformációját értékelő széljegyzetekkel ellátni. Gyülekezetünk, ha látványos sikerekben nem is, de a gyakorlati ökumenitás feltétele alatt mindenképpen példa lehet arra, hogy nemcsak szabad, de érdemes a felekezeti egység útjait Istentől elkérni és azt egyengetni. És ha az “egy akol” a mi esetünkben csak annyit jelent is, hogy reformátusok evangélikus, római katolikus és unitárius keresztyénekkel békességes egyetértésben, egymás felekezeti meggyőződését tiszteletben tartva, együtt hallgatják az igét, akkor is valami hallatlanul szép és istenes dolog történik. Mennyivel inkább parancsoló és kivitelezhető!)!) lenne — legalábbis elvileg —- a történelmi kálvinizmusban gyökerező, azonos hitvallásokat valló református gyülekezetek egységre jutása: magyar egyházkerületbe való tömörítése! Sok szó esik az emigrációban elburjánzott magyar szervezetek egybevonásáról is, nem utolsó sorban a szavunk kihangzása végett. Nos, az egyház jó példával járhat ebben, mert ki más tehetné meggyőzőbben és példamutatóbban? Ha viszont erre személyi hiúságból, gazdaságpolitikai megfontolásból, rá-érünk-arra-még filozófiával — nem kerülhet sor, akkor kár szót vesztegetni a világi szervezetek közös platform megteremtéséről. Az megint más kérdés, hogy amikor szeretetről, alázatról, egymás meghallgatásának a készségéről prédikálunk, joggal vághatják a világiak az arcunkba, hogy az egész csak lip service, zengő érc és pengő cimbalom! Trombitás Dezső REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG A Református Világszövetség Észak Amerikai Ága, melynek elnöke egy évvel ezelőtt Ábrahám Dezső püspökünk volt, január 9-11 között tartotta meg évi rendes gyűlését Atlantic City-ben. Dr. James McCord a Princetoni Szeminárium igazgatója titkári jelentésében beszámolt az elmúlt év fontosabb eseményeiről. Jelen volt Dr. William Thompson, a Világszövetség elnöke is, s a különböző bizottságok vezetői között a magyarok régi barátja és ügyeiknek támogatója Dr. Raymond V. Kearns Jr. A gyűlés végén történt választások során Dr. Harsányi Andrást, Keleti Egyházmegyénk esperesét a “Római Katholikus-Presbiteriánus és Református Megbeszélések” bizottsága elnöki tisztségére választották meg. Nagy megtiszteltetés ez nemcsak dr. Harsányi Andrásnak, hanem a mi Amerikai Magyar Református Egyházunknak is. Az ige igazsága Azt mondják: Tempora mutantur! Az idők változnak. . . Én azonban úgy látom, mintha ennek a mondásnak nem volna teljesen igaza. Az évek ugyan jönnek-mennek, de alapos okunk van azt gondolni, hogy nem tíj látogatók ők, hanem csak visszatérő, régi ismerősök, akiknek csupán a ruhájuk, az álarcuk más. Ma is ugyan olyan áldásokkal, csapásokkal gondokkal és gondolatokkal foglalkoztatnak a jövő-menő évek, mint édesapáink és nagyapáink idejében. Ma is éppen úgy “keveslik az Úr szólását,” mint egykor és mintha csak a régi emberek, jellemek is megjelennének. Legfeljebb a farizeusokat ma úgy hívják, hogy szenteskedők, a szadduceusokat úgy, hogy szabadgondolkodók, mai nyelven: világiasgondolkodók! Luther Márton ezt írta: “Mivel Istennek IGÉJE mindenek fölött áll, azért mindenek fölött szabadnak és akadálytalannak kell lennie. Egyetlen embernek sem áll sohasem jogában bármit is elengedni belőle, elébe helyezni, akármilyen hatalmasok, tudósok, vagy szentek legyenek is az emberek. Földi dolgokban tartozunk egymásnak hitelt adni, de az Isten és az örökkévalóság dolgaiban nem tűrheti és nem akarja tűrni Isten, hogy egy vagy sok emberben bízzunk, hanem csak is Ő benne, akit egyedül illet meg az a dicsőség, Ő igaz, sőt maga az igazság!” Majd más helyen így ír: “Kedves világ nem engem üldözöl te, hanem az én Uramat, a Jézus Krisztust! Mivel ezt tudom, tehát csak rajta, ahogy bírod! Itt állok én Isten nevében te meg hadd dühöngj minden pokolbeli ördöggel egyetemben. De bátorságomtól nem fosztasz meg, se, annyira nem viszed, hogy szívemet megbántsd. Mivel Krisztusért van ez, azért Ő érette bízvást szembeszállók és az ördög tombolásával szemben is vidáman énekelek és ujjongok.” A nagy tudásu, de a veszélyek közt ingadozóbb Melanchtonnák pedig ezt írta: “Téged gyötör az ügy kimenetele mert nem tudod elképzelni magadnak. De, hogyha láthatnád, nem is szeretném, hogy közöm legyen hozzá. Isten egy olyan elv alá rendelte ezt a kimenetelt, mely a te filozófiádból hiányzik. Úgy hívják, hogy HIT! Ez alá tartozik minden, ami láthatatlan. Aki ezt láthatóvá és megfoghatóvá akarja tenni, mint te, az a munkája jutalmául csak aggódást és könnyhullatást arat.—” Mert bőszájú hamis próféta mindenki aki le akarja téríteni felebarátját a hit, az Isten félelem, az erkölcsi tisztaság, az egyházszeretet, a keresztyén élet útjáról. Nem csak a sértett hiúságból, vagy a haszonért, vagy a feltűnésért dolgozó szektatoborzók a
