Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ Mindenkor, mindig, mindenben. “Mindenkor örüljetek. Mindig imádkozzatok. Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata számotokra Krisztus Jézusban.” —I. Tesz. 5:16-18 Századunk elején az ember beleszületett a vallásos vagy istenes társadalomba. Szinte kötelező volt gyermekeink megkeresztelése, az egyházhoz való tartozás vallása és az anyagi gazdagság arányában kivetett egyházi adó megfizetése. Mondhatnánk úgy is, hogy divat volt vallásosnak lenni. A vallásos társadalom jelmondata volt: “Istennek szüksége van a vallásra, imádatra, a szolgálatra és az áldozatra, az embernek tehát kötelessége kielégíteni az Isten vágyait és kívánságait.” Azután a világ egyik felén megszületett az Isten ellenes, vallás ellenes társadalom és színből vagy kényszerből, érdekből vagy előírásból hitetlenné és istentagadóvá lett az ember. Isten imádatát átvette az ember, a politikai rendszer, a párt vagy a katonai erő istenítése, a láthatatlanban való hitet felcserélte a láthatóban való bizakodás. Az új társadalom is megfogalmazta jelmondatát: “A papoknak van szüksége a vallásra, az egyházra és az egyházi bevételre, egyedül az ő érdekük az egyház fenntartása, a hit élesztése és az emberi áldozat meghozatala.” A világ másik felén megteremtették az Isten nélküli, vallás nélküli társadalom alapjait. Ebben az új társadalomban megtűrt, de lenézett dolog a vallás. Valami amiről nem illik és nem érdemes beszélni. Valami ami mosolygásra készteti a modern embert és a tudós világot. Az ember önmaga istenévé lett, saját eredményeinek és tudásának imádója, az egyház a legjobb esetben jótékonysági intézménnyé zsugorodott, amelynek már nincsen semmi kapcsolata az örök és láthatatlan Istennel vagy az Ő Fiában az Úr Jézus Krisztusban emberré lett Mennyei Atyával. A hit helyét átvette a tudás, a krisztusi szeretet és szolgálat helyére tolakodott az önző ember hiú igényeinek és vágyainak burkolt vagy kevésbbé leplezett formában való kielégítése. Az Isten nélküli, vallás nélküli társadalom is megfogalmazta álláspontját: “A másik embernek van szüksége a vallásra, az egyházra, a bűnök bocsánatára.” Ebbeji a helyzetben szólal meg számunkra az Isten kijelentése a Szentírásban. Ez az isteni kijelentés akkor éri el az embert, amikor az ember rádöbben arra, hogy “nekem van szükségem az Istenre, a vallásra, az egyházra, (nem az Istennek, nem a papoknak és nem a másik embernek)” Az isteni kijelentés hitben, még pedig Krisztus hitben válik láthatóvá és megfoghatóvá számunkra. Ez a Krisztus hit pedig három formában ismerhető fel az ember életében. Első formája ennek a hitnek a mindenkori öröm, a jövendő tudatának boldogsága. A hitnek ez az öröme beragyogja a hívő ember egész életét. Isten átölel bennünket a mi hitünknek a valóságában. Naponta érezzük az életünkben az Ó értünk lehajoló, bünbocsánatot adó és megváltó szeretetét. Ez add erőt a bennünket kerülvevő szeretetlenség elviselésére. T udjuk, hogy Isten Krisztus keresztáldozata elfogadásával megbékélt velünk. Ez ad lehetőséget számunkra, hogy békességben éljünk egy békételen világ közepette. Hisszük, hogy örök életünk van Istennél a mennyekben. Ezért tudunk megvigasztalódni a földi élet keserveiben és fájdalmaiban, betegségeinkben és szeretteink vagy önmagunk halálának elfogadásában. A Krisztusban hívő ember élete mindenkor öröm és boldogság, mindenkor békesség és szeretet, mindenkor reménység és Isten akaratának engedelmes elfogadása. A másik megjelenési formája a hitnek a szüntelenül való imádkozás. Mindig imádkoznunk kell. A hívő ember nem tud imádság nélkül élni. A Krisztusban való újjászületés pillanatától kezdve szükségünk van az Istennel való állandó beszélgetésre. Az élő hitnek az imádkozó életben kell megjelennie és naponta megerősödnie. Ha kihal életünkből az imádság, akkor halott a mi hitünk is. Ha nem tudunk imádkozni, akkor képmutatás csupán keresztyénségünk. ■ MAGYAR GGYftAZ ■ifit MAGYAR CnVRCft November, 1973 — Vo. 52, No. 11 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly Az imádság élő kapcsolat Istennel és embertársainkkal. Az imádkozó élet bizonyságtevő és szolgáló élet. Elmondása és továbbadása az Istentől nyert szeretetnek, hitnek, reménységnek és életnek. Az imádkozó keresztyének győzelmes keresztyének. Jézus Krisztus élete imádkozó élet volt, talán úgy is mondhatnánk, hogy életté szentesült imádság. Ugyanezt mondhatjuk az első keresztyénekről, a reformátorokról, minden idők minden hitvallójáról és krisztusi mártír járói. A harmadik megjelenési formája a hitnek a mindenben való hálaadás. Talán itt torpan meg a legtöbb keresztyén a mai nehézidőkben. Emberi módon csak a jóért, az eredményekért vagy győzelmekért tudunk hálát adni. A saját erőnkből képtelenek vagyunk Istennek megköszönni a rosszat, a fájdalmat, a vereséget vagy éppen a halált. Még mindig erősen él bennünk az Isten ellen lázadó ember, az engedetlen lélek, amely Istent akarja felelősség tenni sorsának tragédiáiért. Csak a Krisztusban újjászületett ember tud eljutni odáig az engedelmességben, hogy hálát ad Istennek mindenért. Minden helyzetben dicséri a Teremtőt, áldja a Megváltót és segítségül hívja a vigasztaló és megszentelő Istent. Testvér! Emlékezz az igére: “Csak igy töltheted be életedben Istennek Krisztusban számodra kijelentett akaratát.” ^"ömötör Tibor ÍRÁS ÉS ÉLET
