Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 A NYUGATI EGYHÁZMEGYE ESPERESI JELENTÉSÉBŐL A XX. század vége felé járunk, amikor az elvilágiasodás hatalmába keríti az egyházat, amikor a technikai világ csodái elhomályosítják az Isten hatalmának dicsőségét, amikor a rendetlenség és zűrzavar ellen fellépő egyház vagy lelkész magára vonja a világ gyűlöletét és bosszúját. Ebben a korban nem könnyű a lelkészi szolgálat, a krisztusi eleveket maradéktalanul érvényesíteni próbáló igei magatartás és az embereket szolgáló, de a bűnöket elítélő reformációi állásfoglalás. Az egyház létéről vagy megsemmisüléséről van szó. Nemcsak az Amerikai Magyar Református Egyház sorsáról, de Krisztus egyházának jövőjéről hozunk döntéseket. Krisztus szolgálatának keresztjét hordozzuk. A kereszthordozás pedig sohasem volt könnyű dolog. Korunkban sátáni erők világméretű összeesküvése folyik minden tekintély lejáratására és megdöntésére. Szemünk előtt folyik a szülői tekintély lejáratása és semmibevétele, az iskolai oktatás és nevelés fegyelmének megbontása, a rendfenntartó erők nevetségessé tétele és kigúnyolása, a politikai vezetőkbe vetett bizalom megingatása, az Istenbe, lelkészekbe vetett bit gyökeres kiszaggatása az emberi lelkekből. Ebben a korban a legnagyobb kísértés a lelkész és az egyház számára egyaránt a krisztusi keskeny út járása helyett a világ által felkínált széles út és álbékesség elfogadása, egyetértés vagy szemethúnyás a romboló erők munkája felett és kompromisszum kötése a rendetlenségre, engedetlenségre és lázadásra szító erőkkel. Az Isten ítélete azonban utolér mindenkit. A bűnökért bűnhődni kell. Ez az isteni törvény vonatkozik az emberi társadalomra éppen úgy, mint az egyes emberre, az Isten egyházára éppen úgy, mint az egyház vezetőire. Másfél esztendővel ezelőtt kiküldött esperesi körlevelemben többek között ezeket írtam: “A mi Istenünk a rendnek az Istene és ez a rend mindannyiunkra vonatkozik. “Ebben a mondatban benne van a kétszeres felelősség: Isten felé és emberek felé. Életünkért, döntéseinkért, tevékenységünkért felelősek vagyunk Istennek, de felelősek vagyunk egymásnak is. Másfél évi esperesi szolgálatom alatt minden tevékenységem és döntésem mögött ott volt ennek a kettős felelősségnek az érzése és tudata. Sohasem kívántam egyesek előtt népszerű lenni, sohasem kívántam egyesek kedve szerint dönteni, sohasem engedtem magam hízelgés vagy fenyegetés által befolyásoltatni, sohasem hátráltam meg a felmerülő kérdések megoldása elől. Az elmúlt másfél esztendő alatt a következő szolgálatokat végeztem gyülekezeteinkben: Allen Park, Michigan 1 angol nyelvű, 1 magyar nyelvű szolgálat, 2 hivatalos látogatás, Duquesne, Pennsylvania 2 hivatalos látogatás, Hollywood, California 1 magyar nyelvű szolgálat, 2 hivatalos látogatás, Phoenix, Arizona 3 magyar nyelvű szolgálat, 3 hivatalos látogatás, San Francisco, California 1 hivatalos látogatás, Toronto, Kanada 1 hivatalos látogatás, 1 magyar nyelvű szolgálat, Windsor, Kanada 3 magyar nyelvű szolgálat, 7 hivatalos látogatás, Youngstown, Ohio 1 hivatalos látogatás. Esperesi minőségben 7 alkalommal végeztem szolgálatot egyházmegyénkén kívül. Másfél év alatt 41 napot töltöttem távol otthonomtól az egyházmegye ügyeinek intézése érdekében, 22,000 mérföldet vezetve vagy repülve. Az elmúlt másfél év alatt több, mint 200 levelet írtam vagy válaszoltam meg egyházmegyei ügyekben és felmerülő kérdésekben. Jelenleg minden gyülekezetünknek van lelkésze. Az elmúlt évben az egyházmegye gyülekezeteiben megkereszteltünk Ó4 gyermeket, konfirmáltunk 62 személyt, eskettünk 34 párt, eltemettünk 47 lelket. Az egyházmegye gyülekezeteiben 5,550 felnőtt egyháztagunk van, gyülekezeteink épületeinek értéke 3,025,000 dollár. Lelkészeink és világi vezetőink sok gyülekezetünkben emberfeletti munkát végeznek a gyülekezeti élet fejlesztése vagy megtartása érdekében. Egyháztagjaink legnagyobb része példamutató áldozattal és hűséggel áll egyháza mögött. Lelkészeink közül Nagy Lajosnak, Trombitás Dezsőnek és Dömötör Tibornak jelentek meg könyvei, Illés Lajos a lelkészi szövetség elnöke lett. Világi vezetőink az egyházmegyei munkán kívül a presbiteri szövetségi munkában és a Magyar Református Egyházak egyesítésére vagy közelebb hozására végzett munkában végeztek dicséretes szolgálatot. Nőegyleteink mindenütt hűséges munkával támogatják egyházainkat, és több helyen az egyház fennmaradásának anyagi alapjait jelentik. Ezúton mondok hálás köszönetét az egyházmegye minden tisztségviselőjének és munkásának mindazért a segítségért és szeretetért, melyet másfél éves esperesi munkám alatt megtapasztaltam. Isten mindannyiunk útját kijelölte és bennünket egymásnak adott a szolgálatra, a felelősségre és az Ő igéjének a továbbadására a világban. Egyszer együtt fogunk elszámolni mindenért a mi Istenünk színe előtt. Azért is, amit tettünk és azért is, amit elmulasztottunk. Amit jól tettünk az nem a mi érdemünk, hanem az élő Istené, amit elrontottunk azért az Űr Jézus Krisztus érdeméért remélhetünk biinbocsánatot és kegyelmet. Legyen velünk továbbra is a mi Istenünk az Ő Szentleikének áldó és megszentelő erejével és a mi Urunk Jézus Krisztusunk az ő kegyelmével. Dömötör Tibor esperes
