Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ IRAS ÉS ÉLET GYERMEKSÉG — FIÜSÄG “Szeretteim, most Isten gyer­mekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk.” János 1-3:2 Emberi tökéletlenségünk felis­merése arra sarkal, hogy keressük a tökéletest; gyarló és esendő vol­tunk elismerése késztet az igaz, a jó megismerésére; tehetetlensé­günk arra indít, hogy a hatalmas Isten oltalmát keressük; és Isten áldó szeretete nyitja hálaimára ajkunk. Istenről alkotott fogal­munk a hitünk alapja, ezt nevez­zük vallásnak. Jézus evangéliumá­nak legsarkalatosabb része az, melyben Istent ismerteti meg ve­lünk. Istenről alkotott fogalmunk irányítja és dönti el egész életünk folyását és hitéletünk mutatja meg, hogy mivé leszünk, mire használhat Isten minket, mert Is­ten céltudatosan teremtett mind­nyájunkat. Emberi életimk célját tárta fel Jézus, mikor azt mondta: ti igy szóljatok Istenhez, aki egyedül jó és igaz: “Mi Atyánk!” mert Isten mindnyájunk szerető Atyja és mindnyájan az ő gyermekei vagyunk. A gyermek óhajtja atyja akaratát teljesíteni. Isten akaratát parancsolatnak, törvénynek ne­vezzük, melyet sokak által kijelen­tett Isten. Mikor a törvénytudók kérdezték, Jézus azt mondta, hogy a nagy parancsolat az, hogy sze­ressük Istent és szeressük feleba­rátainkat, mint magunkat. — Egy­szerű és világos ez a követelmény úgy véljük; ezért ki-ki a maga elgondolása szerint igyekszik azt betölteni. — Hogyan tölti be a gyermek a szeretet parancsát? Párhetes korában már atyjára mo­solyog; mikor néhány hónapos felismeri szüleit és örül, ha ját­szadoznak vele; sír utánok ha magára hagyják és megbékül az anyai ölben. A gyermek élete bol­dog, gondtalan játékok folyomá­nya. Ezért mondja boldogan a ha­zatért költő: “Gyermek vagyok, gyermek lettem újra. ..” és ezért sóhajt fel a küzdelmek súlya alatt: “Óh gyermekkor jöjj vissza egy szóra...” Igen-ám de a gyermek­kort felváltja az ifjúság! Mig a gyermek szeretete szükebb környe­zetére irányul, az ifjúság már szé­lesebb ismeretekkel bir és szere­tete kötelességekkel is párosul Jézus az istenfiúságról igy tanít: “... megmondatott: szeresd feleba­rátod és gyűlöld ellenségedet; én pedig azt mondom szeressétek el­lenségeiteket: hogy legyetek a ti mennyei Atyátok fiai.” (Mt. 5:43- 45) Ezt a sarkalatos tanítást feled­jük el gyakran, pedig ezen fordul meg, hogy gyermekek maradunk-e, vagy fiákká növekedünk! A gyer­mekekre az atya nem bíz felada­tokat, de a fiáktól elvárja, hogy kötelességtudó, becsületes, ember­társait segítő életet éljenek, mert csak igy tölthetik be atyjok akara­tát. De ki az ellenség? A gyermek mindent ellenségnek vél, ami játé­kát megszavaria, vagy elrontja. “Kihez hasonlítsam ezt a nemze­déket?” — kérdi Jézus. “Hasonló a piacon ülő és ott játszadozó gyermekekhez, kiknek társaik igy kiáltoznak: Fuvoláztunk nektek és mégsem táncoltatok; gyászéneket énekeltünk és mégsem sirtatok!” (Mt. 11:16-17) De mi ez a fuva­­lozás? Felhívás a kötelességek fel­ismerésére és teljesítésére: a fiú­sággal járó szeretet gyakorlására: Állj meg a hitben: tiszteld Istent; adj hálákat, hiszen mindent tőle kaptál. Tartsd meg amit rád bízott: hited, fajtád szer etetőt; az atya­fiak között munkáld a békességet; légy tieid gondviselője, építsd Is­tenországát, anyaszentegyházun­­kat Isten dicsőségére. Légy segítő testvér, Isten fia, mindnyájunk tá­masza és büszkesége. Ez a mi hi­tünk! Ez a hit mindennél drá­gább. Ez adott lelki erőt az őske­resztyéneknek, kiket hitökért vad­állatok elé vetettek, kiket szurok­kal leöntve elevenen meggyújtot­tak, hogy velők Rómát kivilágít­sák; ezt a hitet örököltük a gálya­raboktól, az itt templomokat építő magyar elődeinktől. És mi a gyászének? Mikor hiá­ba hívogatunk téged Isten házába; hiába várnak rád otthon; mikor elfeledkezel arról, hogy téged ki­nek teremtett Isten; mikor hátal­­fordítasz fiúi kötelességeidnek. — Nem könnyű dolog felnőni, fiák­ká lenni, de nem lehetetlen. A fiú­ság mérhetetlen nagyra becsüléséi igazoljuk, mikor felnőtt leányain-October — Vol. 52, No. 10 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-4600 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés : évi $3 yearly kat is “fiam”-nak szólítjuk, mikor arra kérjük Istent, hogy úgy bo­csásson meg nekünk mint mi is megbocsátunk ellenünk vétőknek. Kevesen vagyunk. Szétszórva él népünk. “Még az apagyilkosnak is meg kell kegyelmezni, hogy a nemzet száma ne csökkenjen,” — mondota népünk egyik vezére. Igen! de még gyilkosnak sem sza­bad közülünk lenni, hogy többen legyünk és mint fiák építsük Is­ten országát, óvjuk, védjük hitün­ket, fajunkat, anyaszentegyházun­­kat. Tartsuk meg mit Isten reánk bízott. Gyermekekre keveset bíz­hatunk. A fiakra azonban min­denünket rájuk bízzuk. Tudjuk, hogy Isten mindnyájunkat számon kér. Ez a néhány perc is számvetés Isten előtt: az evangélium hallga­tása. Vajha a kegyelmes Isten előtt kedvet találnánk és a nagy száma­dás után többet bízhatna reánk mint itt a földön. Hunyady László STATEMENT OF OWNERSHIP, MANAGEMENT AND CIRCULATION Title of Publication — Magyar Church. Frequency of issue—Ten (10) times a year. Location of Publication — Bethlen Freedom Press, Ligonier, Pa. 15658. Publisher — Hungarian Reformed Church in America Editor—Rev. Tibor Dömötör, 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321. Owner — Hungarian Reformed Church in America, Ligonier, Pa. 15658. No Share Holders — Non Profit. Total No. of Copies printed—4,400. Mail sub­scription—4,001. Free Distribution—200. To­tal Distribution—4,201. Office use, leftover, unaccounted, spoiled after printing—199. I certify that the statements made above are correct and complete. Sándor E. Chomos, Mgr. Bethlen Freedom Press, Inc. Ligonier, Pa. 15658

Next

/
Oldalképek
Tartalom