Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ MAGYAROK AMERIKÁBAN (Folytatás) Vessünk most egy pillantást az őshazára, Madocsára: ezer éven át nem volt szükség idegen vezetőre s boldogan élt a nép! Eltartotta és jól kormányozta magát! — Itt van a magyar egységnek, a magyar erőnek, összetartásnak és megmaradásnak a nyitja: az igazi magyarok egyformán gondolkodnak, a közérdekért együtt munkálkodnak, egymást becsülik, segítik és kormányozzák magukat gyűléseik határozataival. A bajt mindenütt a nemzetiségiek okozták, akik Magyarországon születtek ugyan s beszélik a nyelvet, de lelkűk mélyén más nemzethez húznak. Amerikában sokan visszavedlettek őseik csoportjához: még a nevüket is vissza-változtatták. A becsületesek meg is mondják azt, hogy ők érzésben nem magyarok. Ha lehet, vezetik a magyarokat és élnek a magyar munka gyümölcséből, de igazában nem hajlandók értük tenni semmit. — Ezzel minden kivándorolt “magyar” csoportnak tisztában kell lenni. Ha idegen érzésű vezetőt enged maga főié, keservesen megbánja. Tévútra vezetik és kinevetik. Pittsburghban, Csehszlovákia megalakítása alkalmával a szlovákok kövekkel dobálták be a magyar házak ablakait; zsidók szerkesztették kommunista barát újságjainkat; konzuljaink tótok voltak; papjaink nagy része szlovák és sváb volt és szidták a magyarokat, mint kocsis a lovát. Hollywoodban hemzseg a magyarokon élősködők tömege és talán úgy van az másfelé is. Nekem, az ősmagyamak mindig kijutott az a megtiszteltetés, hogy hamarosan összeütköztek velem. Egy meg akart gyilkolni, mások kitúrtak vagy “leszavaztak”, mert mindig más voltam. Ez is egyik garanciája a tiszta magyar megmaradásának: nem fogadja be az idegen! Milyen jó is ez: nem tudunk beolvadni a népek olvasztó kemencéjébe! Számunkra “hideg” van abban. — Apósom is együtt akart úszni az árral és beiratkozott egy előkelő Country Clubba. De hamarosan otthagyta. Visszament a magyarok közé és azt mondotta: csak a magyarok között találok őszinte barátokra. Ha megmaradásról beszélünk, akkor ezt a küldetést és feladatot kell a legfontosabb tényezőnek tekintenünk. Látjuk a zsidók példájából, hogy kétévezredes makacssággal hitték és hirdették azt, hogy ők az emberiség megváltói, modem kifejezéssel “tanító” nép és minden belső tusakodás és feszültség ellenére összetartottak a külső ellenséggel szemben és megmaradtak, sőt “visszakapták az országot.” Vezetőik nagyon világosan látták ezt és nagyon hatásosan ébren tartották az eszmét népük lelkében. Terveket készítettek a számukra, programot adtak eléjük. Sokan prüszkölnek, amikor a Protokolról, a zsidó bölcsek világhódító terveiről hallanak, mert talán félnek tőlük vagy írigylik őket, vagy csak alkalmul használják fel a bennünk levő kisebbségi érzésből folyó zsidó-gyűlölet hangoztatására, de semmi esetre se nézik azt úgy, mint “követendő példát” a magyarság számára. Több magyar-rokon nép van, mint zsidó. A tudást még a zsidók nagy része is a magyar egyetemi tanárok lábainál szívta magába, amit azután külföldön jobban érvényesít, mint magyar tanító mesterei. Von Weiner írásban is elismerte, hogy mennyi segítséget és biztatást kapott a gimnáziumi matematika tanárától. Nem véletlen az, hogy a “magyar'zsidók” vezetnek az atom tudományban. Az én gimnáziumi tanárom teljesen leírta az atom szerkezetét és annak jövő szolgálatát és még azt is megmondta, hogy Amerikában lehet csak ketté hasítani azt, mert csak ott tudnak elég magas feszültségű áramot előállítani. Hát mennyivel többet taníthattak az atomról a budapesti tudomány egyetemen! (Aki ért hozzá, írjon erről egy tanulmányt.) A magyar messiási hivatástudat és annak részletes, történeti távlatokba visszanyúló ismerete és tervbe szövése az “igazán magyar” vezetőknek az ismertető jele. Aki nem ezzel a küldetés tudattal vezeti a magyar csoportokat, az kontár vagy félre-vezető, aki elrabolja mind az idejét, mind a pénzét a magyartól és nem engedi, hogy “eredményes” megváltói munkára költse azt. A másik jellemzője az igazi magyar vezetőnek az, hogy benső ösztöne és érzésvilága is visszakényszeríti a rég-múltba és onnan merít erőt. Az újabb sumir és ősmagyar történelem kutatás ragyogó magyar kultúráról, hatalomról, “világvezetésről” hozott fel adatokat. Az igazi magyar jellem egybehangzó és egységre törő erőforrás (a magyar szó azt jelenti, hogy “összetartó”), igazolja az a tény, hogy a sumír előadásokat mindig dübörgő tapsvihar követi és hogy Dr. Barátli Tibor könyvét, az Ősmagyarok történetét cukorként kapkodta szét a magyarság még tiz dolláros áron is. Aki nem tanulta és nem tudja a magyar múlt nagyságát, még annak a lelkében is ott él a múlt sejtése és mintegy álomból ébredve eszmél rá a múltjára, amikor arról hall vagy olvas. — A nemzetiség ezt nem érezheti és azért fanyar kételkedéssel próbálja ismét homok alá temetni a dicső magyar jellemet és múltbeli nagyságot. A francia közmondás azt tartja, hogy a nemesség kötelez. A magyar helyzetre úgy alkalmaznám ezt, hogy a múlt kötelez vagy tönkre tesz. Mert a jelen küzdelmes helyzetéből úgy látom, hogy a magyart
