Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-12-01 / 12. szám
10 MAGYAR EGYHÁZ az új egyház hittételeit, alkotmányát, szervezetét és megválasztanák az első vezetőket. Az előkészítéssel kapcsolatos utazások és gyűlések sok költséggel járnak. Hadd írjunk hát pár sort annak előteremtéséről is. A gyűlések célszerűen a Bethlen Otthonban volnának megtarthatók, az utazás és szállás költségeihez pedig Egyesületünk is komoly összeggel járulna hozza, nemcsak azért, mert vezetői szívvel lélekkel állnak az egységmozgalom mögött, hanem azért is, mert annak kimenetele kihatással lehet Egyesületünk jövő irányának és jellegének kialakítására is. Ebben a régóta húzódó kérdésben egyszer végre tisztán kell lássunk. Nagyra tartott bennünket az Űristen, amikor saját Egyházaink és Egyesületünk gondján kivűl ránk bízta a földkerekség minden pontjára szétszórt magyar testvéreink istápolását is. Kétségtelen, hogy ezt a hatalmas és szétágazó feladatot sikeresebben oldhatjuk meg erőink és eszközeink egyesitésével, mint jelenlegi szétszórtságunkban. Eszenyi László KÖNYVISMERTETÉS Takaró Géza: Hagyaték és örökösök. Takaró Gézával kétszer találkoztam. Lélekben 1936-ban, amikoris a pápai Theológiai Akadémián “Az amerikai magyar igehirdetés sajátosságai Takaró Géza Harangszó cimű könyvének tükrében” cimmel kitűzött pályadíjat megnyertem. 1938-ban személyesen is megismerhettem. Ha jól emlékszem, a Szentföldről jött éppen és akkor néhány hetet töltött Magyarországon. Takaró Géza 91-éves korában adta ki Hagyaték és örökösök cimű, az életműre epilógusnak szánt számadását. Magas kora feltétlenül tiszteletet parancsoló, függetlenül az abban foglaltaktól. Hogy egy hosszú és élményekben gazdag élet finisében ki mit érdemesít feljegyzésre, azt még akkor is méltányolni kell, ha az olvasónak az az érzése, hogy alulexponált képpel van dolga, és hogy az ember nagyobb mint a Mű. Anélkül, hogy Takaró Géza iránt való tiszteletemet, nagyrabecsülésemet a közzé adott Hagyaték és örökösök csorbítaná, elöljáróban meg kell mondanom, hogy abból a kevésből is, amit tudok róla, az a meggyőződésem, hogy a könyv nem fedi a gazdáját, sem pedig a küldetést, ami ráruháztatok:. Takaró Géza, úgyis mint ember és úgyis mint hagyaték, kinői a testamentumból, amit ránkhagyott. Sokmindent megtudunk Takaró Gézától Takaró Gézáról: látta az Akropolist, a piramisokat, május 1-én végignézte a felvonulást a Lenin-téren, volt a “borzalmak helyén” Buchenwaldban; volt medikus, tábori lelkész, egyházi diplomata, kőbányai, majd new yorki lelkész, vádló és vádlott... Olvasott ember, művelt ember, aki egyformán helytálló elemzést ad Petőfi költészetéről és Van Gogh festészetéről. Látja az összefüggéseket és azok hátterét. Csak éppen a szivéből mutat keveset. A belső ember titok marad, az az ember, aki nemcsak látványos kiküldetésekben vett részt és alkotott, hanem aki szenvedett, elbukott, a kezét tördelte a Mennyei Atyja előtt. Egy 91-éves ember már megengedhette volna magának azt a luxust, hogy a szivén a hegeket is megmutassa, — az olvasók, az utókor okulásául, gyötrelmes, elgondolkoztató példázatként. “E sorok írója bejárta a kultúrvilág nagy darabját Madridtól Moszkváig, Los Angelestől Jeruzsálemig — Írja könyve Prológusában — s most periszkópján szeme elé varázsol sok-sok mindent, ami maradandó érték. Aztán mikroszkóp alá veszi a jelent és keresi, hogy a hagyatékból mit becsültek meg az örökösök, és mi az, amit belepett az idők mohája, vagy amit vandál kezek összezúztak”. Pontosan erről van szó. Egy paptól, aki ráadásul pallérozott fő, nem ezt várom. Mert ha a spanyolokról akarok olvasni, akkor Ortegát veszem elő; Moszkváról Gide és Pasternak tudósít; a modern Jeruzsálemet pedig Martin Buber hozza közel hozzám, ésígytovább. Takaró Géza mentségére felhozható, hogy bizonyos fokig nem tehet arról, hogy szemlélete és láttatása a kultúrkeresztyéné. Az az esztetizmus és világpolgár kolorit, ami a századforduló “nagy” nyugati egyházi alakjait jellemezte, mint hullámverés és hatás hozzánk a huszas években ért el, és annak még Ravasz László is áldozata lett. Pedig Takaró Gézának felkináltatott a mellékút Prohászka személyében és Írásaiban: ritka szociális érzékkel reagált Prohászka “non imprimatur” Írásaira. Ha emellett elmélyedt volna Adyban és figyelt volna kortársainak, Szabó Dezső és Móricz Zsigmond jajkiáltásaira, magyarságtudata, sőt predestinációs magyarságszemlélete a mélybe, a gyökerekig ért volna el. így megmaradt Rákosi Jenő tiszteletreméltó, de félsukkos szántásában: a hazáját lángolóan szerető ember iskolás irredentizmusában. Az utolsó harminc oldal családi krónika: magánügy. Közügy akkor lett volna, ha olykor egy vércsepp is ráhullt volna — a könnyekkel együtt — a kéziratra. Mert idegenségben egy családot összefogni és megtartani az óhaza szeretetében, még a legkiilönb apáknak sem egyszerű feladat. A Hagyaték és örökösök, színes, olvasmányos zsurnalisztikái ?????. De hagyatéknak — adósságlevél. Trombitás Dezső Keresztelő János Isteni Térjetek Hang Meg Emberi Eljött a Kiáltás Megváltás. Dömötör Tibor UTAZÁSOK — PÉNZKÜLDÉSEK — BIZTOSÍTÁSOK — KÖZJEGYZŐSÉG 64 éven keresztül panaszmentesen szolgálják népünket, tehát ha fenti ügyek bármelyikében megbízható szolgálatra van szüksége: forduljon bizalommal CSÍPŐ ARNOLD a fenti szakmák mindegyikeben államilag engedélyezett és ellenőrzött, megbízhatóknak bizonyult szakértőkhöz. 303 MAPLE ST., PERTH AMBOY, N. J. — PHONE: 826-3661
