Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ mentesít bennünket a felelősség alól, hogy magunk javítsuk meg azt.” Könyvét azért írta, hogy megcáfolja azt a nyugaton divatos hitet, hogy a Szovjetunióban liberálisabb szellem uralkodik. “Nem válik liberálisabbá, hanem inkább szenilissé.” — mondotta. Meg van győződve arról, hogy a Szovjetunió katasztrófa felé rohan. Ha a forradalom ma kitörne, az csak azért lenne, mert a jelenlegi vezetőség nem hajlandó engedményeket tenni. Üldözik a keresztyéneket A keresztyének üldözése pedig állandóan növekszik. Sok keresztyént vallási szertartásban elkövetett gyilkosság vádjával vetnek börtönbe. Egy moszkvai könyvkiadó vállalat, a “Znanie” kiadott egy könyvet: “Kik a PiinkÖ8disták?” címen. Ezen könyv állítása szerint Litkino községben egy SMIRNOV nevű keresztyén nő a fiát feláldozta az Istennek, miután egy bottal agyonverte őt. Ugyancsak Isten iránti áldozatként megbénította a másik, 5 éves fiát. Egy LAZKO nevű keresztyént pedig azzal vádoltak, hogy baltával ölte meg a 7 éves leányát az Isten dicsőségére. DAVIDCHENKO “Mit tanítanak a szekták a híveiknek” című könyvében azt írja, hogy egy MŰDRII nevű baptista azért ölte meg a testvérét, mert erre tanították a gyülekezetben. Hány keresztyén lehet börtönökben? A “Pravda Vostoka” 1969 május 8-iki számában azt találjuk, hogy Angren községben nyolc szovjet polgárt ötévi börtönre ítéltek azért, mert több mint hatvan ifjúval imaórákat tartottak és mert ragályos betegséget terjesztettek a szovjet lakosság körében háromféleképp: 1. a szent csók által (az oroszok megcsókolják egymást az istentisztelet végeztével), 2. az úrvacsorában való részvétellel (ugyanabból a kehelyből isznak mindnyájan), 3. mert ugyanabban a vízben keresztelkednek többen egy alkalommal. Egy hónappal később ugyanabban a községben ./tizenöt embert ítéltek el vallásos meggyőződésük miatt. Egy RABINTSCHUK nevű embert négy fiával együtt zártak börtönbe (Pravda Vostoka, 1969 június 12-iki száma). Ezek szerint egy ugyanazon községben huszonhárom ítéletről értesülünk egy hónap alatt. A Szovjetunióban 5,094 község van s az évben 12 hónap. Azt nehéz elhinni, hogy csak egyetlen községben van keresztyén üldözés és éppen azért jogos a kérdés: Vajon hány keresztyén sínylődik a szovjet börtönökben vallása miatt? A “Liudine i Svit” vallásellenes ukrán havi kiadvány 1969 augusztus 1-i száma azzal vádol egy B. ZDOROWETZ nevű embert, hogy nyugatra küld értesítést az egyház helyzetéről. Ugyancsak ez a magazin írja, hogy Krivoi Rog-ban a baptisták nyilvános felvonulást rendeztek, amit a rendőrség igyekezett megakadályozni. A “Pravda” 1969 augusztus 19-iki száma arról ad hírt, hogy a baptisták titkos és földalatti imaórákat tartanak (Vajon miért kell földalatt tartani az imaórákat?). TSCHERWIAKOW A-át és KONDRASCHOW-ot, akik tizenkét gyermeket neveltek fel a keresztyén vallásban, beidézték a városházára. A “Kommunist Tadjikistana” 1968 szeptember 30-iki száma arra emlékezteti az olvasóit, hogy Lenin szerint a vallásos felfogás elleni harc és a gyermekeknek istentagadásban való nevelése a kommunista párt legfőbb feladata. A “Vospitanie” (Nevelés, 1. sz. 1970) említést tesz a baptisták ellen a Nijnaia Tagila nevű faluban tartott bírósági tárgyalásról, de nem említ neveket és nem írja le az ítéletet sem. Az egyetlen vád ellenük az, hogy az ifjúságot megtérítették és a vasárnapi iskolában rendszeresen oktatják a gyermekeket. A bebörtönzéseken kívül kegyetlen kínzásokról is van értesülésünk. A kulundai Hmara holttestét haza küldték a családjához. A szájából kivett rongy mutatta a kivágott nyelv helyét. A fogait is kirugdosták s a talpán vágások és ütések nyomai voltak; a lábszárain égési helyeket láttak. Ez 1966-ban történt s talán nem az egyetlen eset, mivel még nem változtak a börtönőrök a Szovjetunióban. Marchenko könyve: “Az én vallomásom”, leírja a keresztyének és más foglyok kinzását a szovjet börtönökben. Más kommunista államokban is hasonló a helyzet. Temesváron például a Román Népköztársaság kultuszminisztériuma megtiltotta egy Tunea Joachim nevű pünkösdista lelkésznek az igehirdetés szolgálatát azzal az indoklással, hogy Romániában csak a vízkeresztséget és az úrvacsorát fogadja el a vaUásgyakorlat alaptételeinek. Az említett lelkész pedig hirdeti a Szentlélek általi keresztséget, idegen nyelveken beszél és énekel s azokat magyarázza. Ez a Tunea Joachim engedély nélkül betolakodott a Sinnicolaul Mare-i gyülekezetbe, ott öt óra hosszán át megállás nélkül prédikált és megingatta addigi meggyőződésükben a legmagasabb intelligenciájú embereket és a hatóság tagjait is. Még rosszabb a helyzet Kínában, Észak-Kóreában és Albániában. Albániában és Kínában becsukták az összes templomot. Az internáló táborok a borzalmak helyei. Lelkészeket elevenen eltemettek. Kecskeméthy László
