Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ KOSZORÚ BORSHY KEREKES GYÖRGY RAVATALÁRA Koporsójánál nem lehettem ott, mert orvosaim kórházba rendeltek. így most teszem le ravatalára Egyesületünk nevében az elismerésnek és kegyeletnek koszorúját. Nagyon nehéz ez számomra mert hiszen több mint négy évtizedes — fajtánkért, egyházunkért, a magyar nép igazságáért vivott — közös küzdelem, sok harc és barátság kötött össze bennünket. Borshy Kerekes György az egész amerikai magyarság egyik legnagyobb halottja. Az elmúlt négy és fél évtizedben minden amerikai magyar kezdeményezésben és mozgalomban ott volt az ő hűséges szívével és áldozatvállalásával. Nála aligha tett valaki is többet az amerikai magyar közéletben: annak egyházi és társadalmi vetületében. Szép kort ért el, 79 esztendős volt amikor haza hívta Őt az Úr. És mégis megböbbentő hirtelenséggel ment el a minden élőknek az utján. A “Testvériség” legutóbbi számában emlékeztünk meg lelkésszé szentelésének 50-ik évfordulójáról. Utolsó lelkészi szolgálata közben, január 24-én, amikor megáldotta a hollywoodi gyülekezetét, beteg szíve — melyet annyian téptek, sebeztek, szaggattak — felmondta a szolgálatot s összeesett az amerikai magyar élet nagy embere a templom küszöbén és visszaadta lelkét Teremtőjének. A régi harcosok: Sebestyén, Vincze, Borshy- Kerekes, Daróczy, Marton közül már csak én vagyok egyedül aktív szolgálatban, s próbálom vinni tovább a fajtánkért, Egyesületünkért, egyházainkért, népünkért, hitünkért vivott nagy harcot a legmagasabb fórumokon is — egy kiváló fiatalabb egyházi és világi vezető gárda segítségével — amig az Isten erőt ad hozzá. Borshy Kerekes György ama 40 debreceni theológus közül való volt, aki otthagyta a theológiát s elment magyar hazájáért harcolni az első világháborúban. Megjárta az első világháború harcmezőit, majd az olasz fogság keserű esztendei után jutott haza Magyarországra s Balthazár Dezső, a harcos püspök, mellett tevékenykedett. Az ő megbízásából vállalta el az amerikai missziót is. Itt a független egyházi gondolatnak volt a harcosa. Első gyülekezete a mckeesporti “Független Egyház” volt, majd pedig néhány évvel később a youngstowni Független Egyházban szolgált. Kijövetele óta, — aktív lelkészi szolgálata alatt, — szerkesztette a “Magyar Egyház”-at. A Független Egyház nyugati egyházmegyéjének esperese volt. Aktív lelkipásztori, egyházi szolgálata idején írta meg “Az Egyetlen Út” c. művét, amely az amerikai magyar református egyházak egyesítésének gyakorlati lehetőségével foglalkozik. Szolgálatainak elismerése képen püspökségem első esztendejében, javaslatomra a “Kerületi Gvülés” a tiszteletbeli főesperességgel ruházta fel. 1936 óta az Amerikai Magyar Református Egyesület főtisztviselője volt. Először mint szervező-titkár, majd mint titkár és 1956-tól 1964-ig, két terminuson keresztül Egyesületünk elnöke volt, 1964-től — nyugalomba vonulása óta—- Egyesületünk alelnöki tisztségét töltötte be. Az Amerikai Magyar Református Egyesület nagyarányú fejlődésében Borshy Kerekes Györgynek oroszlán része volt. Szívének teljes szeretetével, fényes tehetségének szolgálatba állításával küzdött Egyesületünk korszerűsítéséért, fejlődéséért és megerősödéséért és ebben a munkásságában teljes siker koronázta. Harcos egyéniség volt és épen ezért halála napjáig megkeserítették az életét hamis vádaskodásokkal, amelyeknek semmi alapjuk sem volt, hiszen Borshy Kerekes György mindhalálig szerette magyar népét és nemzetét, s annak sorsáért nemcsak aggódott, hanem ahol lehetett igyekezett cselekedni is. Az Amerikai Magyar Református Egyesület központi tisztviselőinek, igazgatóságának, hivatalnokainak, szervezőinek, Egyesületünk egész tagságának, nagy családjának a nevében helyezem el hálánk, szeretetünk kegyeletteljes koszorúját volt elnökünk, alelnökiink Ft. Borshy Kerekes György ravatalára. Emléke legyen áldott! Dr. Béky Zoltán, a Református Egyesület elnöke AZ IMÁDSÁG Imádságban érezhetem meg Isten közellétét, álmélkodhatom dicsőségén, felelhetek örök szeretetére, foghatom meg felém nyújtott kezét. Egyszóval: az imádság az az életforma, amelyben valósággá lesz, életté válik Istenhez való gyermeki viszonyom, vele kötött örökkévaló szövetségem. Az imádságban az Isten a legnagyobb ajándékot adja nekem: önmagát. Ravasz László
