Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Nem vala nékik helyök a vendégfogadó házban .... Karácsonyi üzenet 1971-fcere A karácsonyi történet majd 2000 éve száll szájról szájra szerte az egész világon. Sok szép részletét emelték ki írók és költők, sok legenda hatotta meg az emberek szívét. Vájjon hányán gondolkoztak már el a Júdeai Bethlehemben lévő vendégfogadós esetén? A legtöbb esetben az emberek szigorúan ítélkezve említik meg azt, akinek vendégfogadójában már nem volt hely s Máriát és Józsefet nem tudta a többiekkel egyforma bánásmódban ellátni, hanem csak az istállóban adott helyet nékik. Hát igen, mondják keserűen “másoknak volt hely?” de nekik nem volt? Mások, akik szimpatikus együttérzéssel próbálják maguk elé képzelni az akkori időket arra gondolnak, hogy milyen szomorú is lehetett az, akinek nem volt alkalma, hogy a királyok királya az ő vendéglátó házába szülessék meg?! Vájjon milyen fájdalmas érzések járhatták át a szívét, amikor az angyalok jelenéséről hallott, vagy a pásztorok és keleti bölcseknek a gyermek előtti hódolatát látta? Élete későbbi szakaszán hányszor ismételhette el a történetet családja és ismerősei körében s milyen önváddal illethette magát mondván: “miért, miért nem találtam nékik helyet az én vendégfogadó házamnál?” De nemcsak ott nem volt hely Krisztus számára, János evangéliuma arról szól, hogy “az Övéi közé jőve, de az Övéi nem fogadák be őt!” Abban az időben is, amikor pedig ott élt, járt és tanított Krisztus hányán fordultak el tőle, hányán zárták be szívüket előtte. A biblia utolsó, Jelenésekről írott könyve, elénk adja Krisztusnak a hét gyülekezethez küldött üzenetét s ennek egyik legmegragadóbb képe az, amikor Krisztus az ajtó előtt áll és zörget, s bebocsájtást kér. Jelképesen Krisztust ki lehet zárni egy szívből, egy otthonból és egy országból is. Nem zártad-é be Te Testvér szíved ajtaját Krisztus előtt? Sokan vannak, akik tudatosan vagy tudatlanul is ezt teszik. Első sorban is kizárod Krisztust szívedből és otthonodból, ha kételkedsz Isten ígéreteiben. Megjövendölte az Úr prófétái által, hogy küld Szabadítót, akinek eljövetelét, évszázadokon át várták. Erről szólt Ézsaiás: “Imé a szűz fogan méhében és szül fiat s nevezi azt Immánuelnek.” Ugyancsak róla szól később az ige: “mert gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen és hívják nevét csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége.” Zakariás is arról jövendőit a sok próbát látott népnek, hogy “imé egy férfiú, a neve csemete, mert csemete támad belőle és megépíti az Úr templomát.” Nagy lesz ennek az Istentől ígért Messiásnak a dicsősége, aki uralkodni fog mindörökké. Hiába volt azonban a sok sok prófécia, hiába készítette el Isten az emberek jórészének a lelkét Szent Fia befogadására, már akkor is voltak akik becsukták szívüket és kizárták Krisztust az ő életükből. Gondolj Heródes gonosz királyra, aki ajkával ugyan mást mondott a keleti bölcseknek, de szíve tele volt gonoszsággal. Ismeretes, hogy miképpen öletett le katonái által minden kisdedet Bethlehem és vidékén, nehogy felnövekedvén a kisgyermek trónját elvegye. Az emberi szívekben ma is éppen úgy él és uralkodik a féltékenység, irigység és gonoszság, mint régen. Nemcsak régen éltek zsugori és zárkozott és minden kegyetlenséggel megátalkodott emberek, hanem ma is. Hány szívből zárják ki Krisztust? Hány otthon ajtaja nem nyílik meg a Megváltó előtt, mert nem fogadják el Isten igéjét és a Szentírás Ígéreteit. Te azonban, Testvérem, higyj Istenben, bízzál az Ő igéjében, mert amiket Ő, a mi Urunk megmondott, azok mind beteljesedtek és az <3 szavai mind igenek és ámenek. Boldogan adj azért hálát, hogy Isten teljesítette ígéretét, Szent Fiát elküldötte, amaz első karácsony valóság lett és annak ünnepe újra meg újra örömmel tölti be a benne bízók szívét és lelkét. Mi zárja még ki Krisztust az emberi szívekből? Egyszóval: a tiszteletlenség. Gondoljatok csak a gyermek és a szülők kapcsolatára: mikor szakad el végzetesen az ifjú édesapjától? Amikor felnövekedve az életben tapasztalt rossz társaság hatására megszűnik a gyermeki szívben a tisztelet. Amikor egy ifjú az akármilyen gyarlósággal megterhelt édesapát vagy édesanyát megveti és szégyenkezve elfordul otthonról. Gondoljatok a munkás és a munkaadó kapcsolatára, mikor áll be tragikus szakadás? Amikor a munkás tiszteletlensége olyan mértéket ölt, hogy az eltűrni tovább már nem lehet. Mikor zárul be az ember előtt Isten országa? Amikor a gyarló ember tiszteletlensége olyan mértéket ölt, hogy az önteltség és elbizakodottság miatti íelfuvalkodottság következtében az ember teljesen elszakad Alkotójától. A tiszteletlenség ellentéte az, ami megnyitja az ember szívét Krisztus előtt: tisztelni, imádni kell Őt.
