Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Abrahám Dezső püspök beszéde: A Bethlen Otthon 50 Éves Jubileumán 1971 szeptember 6-án “Ezt mondja az első és az utolsó: ...tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat és szegénységedet, de gazdag vagy.” — “Semmit ne félj azoktól amiket szenvedned kell...” — “Légy hiv mindhalálig!” Jelenések könyve 3:8-10 Ünnepre szólalt meg a Mória hegyén épült ligonieri Magyar Református Árvaház és kis templomának a harangja. Ha nem is olyan hatalmas templom, mint a legnagyobb magyar református templom a világon, a kis harang hívogató szava mégis elhallatszik sokkal nagyobb távolságra, mint más ékesebb egyházak harang zúgása. Szólj csak Mória hegyén lévő kicsiny magyar templom harangja, hangod szálljon messze túl a hegyes völgyes szépségéről messze földön hires vidéken át, juss el minden amerikai magyar református vidékre, ahol csak magyar közösségek vannak, hangodat visszhangozzák a többi 100- 120 magyar Református Templomok harangjai; szállj tovább is, messze tengeren túl, vigye el üzenetedet a lélek szárnyán az Úr azokba a drága magyar falvakba, ahonnan kijőve magyar református fajtánk népe és vezetői ezt a Bethlen Otthont 50 évvel ezelőtt, mint az Amerikai Magyar Református Élet egyik csodálatos virágát elültették, hogy azóta is hirdesse a magyar református szeretet-intézmény élni akarását, s a sok gyülekezetben lévő magyar hivek áldozatkész szeretetét és a legbőkezűbb támogatójának a 75 éves jubileumot ülő Amerikai Magyar Református Egyesületnek és vezetőinek tántoríthatatlan hűségét. Zengjen-búgjon messze földre ennek a ligonieri árvaháznak a kis harangja szava, szálljon el a szabad világban szétszóródott magyarok közé, akik Európa, Dél Amerika, vagy a föld bármelyik részén éljenek is. Hirdesse az 50 éves jubileumon túl is Isten nagy szeretetét, a múltban bennünket és ügyünket felkaroló atyai támogatását, s a jelenben ma is szívünkhöz szóló biztatását, és a jövendőre vonatkozó útmutatását. I. A felolvasott ige szerint azt mondja az Első és az Utolsó; “Tudom a te dolgaidat! “. . . igy szólít meg először is Isten szent Fia által most minket 50 év távlatára visszatekintő ünneplő magyar református testvéreket. Mintha mérlegre tenne az Űr most mindannyiónkat, azt mondja: “tudom” mindazokat a küzdelmeket, amelyeken átmentéi, tudom a kezdet kezdetén megmutatkozott kétkedéseket, hitetlenséget, aggódást, és sokszor megtapasztalt csúfolódást is. Milyen jól eső érzés az, hogy itt most jubileumot ünneplő magyar reformátusok, arról tehetünk bizonyságot, hogy Isten tudja az elmúlt 50 és 75 év minden nagy döntéseit, s minden kis eseményét. Hadd kérdezzem meg titőletek, akik erre az alkalomra most közelről és távolról egybesereglettetek, és akik az elmúlt évtizedek sok munkájának tanúbizonyságai vagytok, hogy elmondhatjátok-é ti is ezt az igét? Fel tudjátok-é sorolni azt az áldozatkészséget, szeretetet, hitünkhöz és fajtánkhoz való ragaszkodást, ami a 75 éves Amerikai Magyar Református Egyesületet és az 50 éves Bethlen Otthont építette és azt a mai napig fenntartotta? Eszetekbe jut -é az a sok könnyel és vérrel áztatott munka, amit ti magatok is, akiket Isten az itt lévő szeretet intézmény szolgálatára elszólított, ennek az Otthonnak a falaiba beleépítettetek? FelsoroIhatatlan és megszámlálhatatlan az a szeretet, melyet Amerika majdnem minden magyar református gyülekezete és az egyháztagok majdnem mindegyike mutatott meg ily hosszú évtizedek alatt. De ha mi nem tudjuk is teljesen és tökéletesen visszaidézni a múltat, és ti is, akik itt éltetek és itt munkálkodtatok, csak részleteiben és töredékeiben tudjátok szemlélni az elmúlt esztendőket, Isten Tudja és Ő ismeri és számon tartja mindazt, amivel ez a mi szeretett Bethlen Otthonunk is hozzájárult az <5 országa építéséhez. Úgy állunk itt azért a mai napon, mint akik az élő Isten színe előtt állunk, s halljuk szavát: s mérlegen látjuk az egész elmúlt ötven esztendőt; imé ezt mondja az Első és az Utolsó, az Alfa és az Ómega: “Tudom a te dolgaidat, nyomorúságodat, szegénységedet, de gazdag vagy.” Lehet, hogy a világ ma már gazdagnak mondja ezt a nemes és egyszerűségében is szívet lelket felemelő közös kincsünket és szeretet intézményünket, lehet, mert az eredeti fából-épített vadászkastélyt felváltotta a tégla és cementből készült, “palotának” is beillő gyermek otthon, legújabban pedig a hegy oldalán épült és messze világító, idősebb rászorúló emberek befogadására készült gyönyörű szép “aggmenház”. Lehet, hogy sok mást is mond a világ, vagy azok, akik csak távolról szemlélik a Bethlen Otthon életét, de mi tudjuk, hogy az a gazdagság, ami itt látható ma, az a mi magyar református hitünk áldozatának drága kincse; az az örökség, melyet
