Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 romba férjről állapította meg a temetési beszéd után az özvegy, hogy a koporsó mellett tudta meg, hogy milyen áldott, jó ember volt az ura. E kirívó eseteket csak azért hozom fel, hogy érzékeltessem, hogy hogyan nem szabad prédikálni koporsó mellett. A temetés nem attrakció, hanem a szó szoros értelmében “halálosan” komoly dolog. Egyébként is a halott szempontjából közömbös, hogy mit mondanak teteme felett; dicsérik vagy elmarasztalják. Isten előtti helyzetét nem az minősíti, hogy mi, papok, mi minden szépet és jót mondunk el felőle. Tudjuk, hogy népünk elvárja, hogy a temetés “szép” legyen, hogy sokáig beszéljenek arról. De nevelés kérdése, hogy miként az élet dolgaiban, úgy a halált illetően is bibliai ismeretünk legyen. A Biblia azt tanítja, hogy a halállal lezáródik egy élet. S aszerint, hogy ki mit vetett, azt aratándja. Aki Jézus Krisztusban elfogadta a váltságot, bűnei bocsánatát: üdvösségre megy. Aki pedig nem hitt Istenben és az ő Krisztusában: elkárhozik. Tehát a látható, a fizikai exisztenciánk dönti el, hogy mi lesz a sorsunk a szellemi létformában. A halálban ugyanis valami visszavonhatatlan, megismételhetetlen történik. Az ember azzal a jeggyel megy a végső számadásra Isten bírói széke elé, amit a halál bekövetkeztekor kapott. Aki az életében hitből megbukott, az egy örökéletre megbukott. Aki viszont okosan gazdálkodott élete eliramlott napjaival és kősziklára építette a házát, hasznát látja. A sír rettenetes valósága kiváltképpen való alkalom arra, hogy erről bizonyságot tegyünk. A temetési beszéd t.i. az élőkhöz kell, szóljon, az élők számára kell, hogy eligazítást adjon az élet értelméről, céljáról. Nincs még egy olyan gyülekezeti alkalom az evangélizációra mint a gyász! S az a lelkipásztor, aki azzal vigasztalja a hozzátartozókat, hogy azok, akik a földön szerették egymást, majd találkozni fognak, — megmásítja az igét. Az igében t.i. azáll, hogy csak azok találkoznak majd az Isten országában, akik már a földi életükben annak tagjai lettek! Az a “jó” temetési beszéd tehát, amelyikben nem az elhúnytról, annak érdemeiről van szó hanem bizonyságtevés Jézus Krisztusról, aki azért halt meg és támadott fel, hogy mind élőkön, mind holtakon uralkodjék. És ha a gyászszertartás után csak egy ember is úgy megy el a temetőből, hogy “életet nyert”, akkor a temetési beszéd evangélium volt. Jó hír, örömüzenet. Megjelent Hunyady László FAITH AND TEACHINGS OF JESUS cimü angolnyelvü könyve, mely rövid konfirmációi kátét is tartalmaz. 120 oldal. Megrendelhető $2.50-ért Hunyady Lászlónál, 50 Washington Ave., Colonia, New Jersey 07067. A MÁSODIK HELVÉT HITVALLÁS kérdésekben és feleletekben XXVI. RÉSZ A hívők eltemetéséről, a holtak körül való gondoskodásról, a tisztító tűzről és a lelkek megjelenéséről. 1. Mi a kötelességünk a halottak iránt? Testüket, mely a Szentlélek temploma és az utolsó napon fel fog támadni, tisztességesen és babonáskodás nélkül el kell temetnünk. Földi életükről pedig tisztelettel meg kell emlékeznünk. 2. Mi a kötelességünk az elhunytak hozzátartozói iránt? Irántuk, de különösképpen özvegyeik és árváik iránt az őszinte kegyelet és segítő gondoskodás kötelességét kell teljesítenünk. 3. Kiknek a viselkedését helytelenítjük? Azoknak a viselkedését helytelenítjük a. ) akik a halottaik felett pogányok módjára túlzottan jajgatnak, vagy pedig semmiféle fájdalmat nem éreznek; b. ) akik abban a téves hiedelemben vannak, hogy áldozatokkal és imádságokkal meg tudják szabadítani halottaikat bizonyos túlvilági szenvedésektől. 4. Tudunk-e bármit is tenni halottaink javára? Nem tudunk. Hisszük, hogy a hívők haláluk után azonnal Krisztushoz költöznek és nincs szükségük az élőknek bármiféle szolgálatára. Az istentelenek pedig a pokolba vettetnek, ahonnan nem tudnak megszabadulni az élők bármiféle szolgálataiért sem. 5. Miért vetjük el a tisztító tűzről (purgatorium) szóló tanítást? Azért, mert a tisztító tűzről szóló tanítás ellentétben van Krisztus tanításával, aki ezt mondotta: “Bizony, bizony mondom nektek, aki az én beszédemet hallgatja és hiszen Annak, aki engem elbocsátott, örökélete vagyon és kárhozatra nem megy, hanem átalment a halálból az örökéletre.” Ján. 5:24. 6. Hogy tekintjük a holtak leikeinek állítólagos megjelenéseit? Az ilyesféle megjelenéseket a Sátán csalásai és
