Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ Nagy Lajos: Húsvéti üzenet azoknak, akik elbuktak Amikor húsvéti igehirdetésre készülök, addig olvasom az evangéliumok beszámolóit a feltámadásról, amíg egy Ige szíven nem üt és hagyom, hogy beszéljen nekem az Ige. Ami nekem vigasztalás, az nektek is vigasztalás. Amit nekem mond az Ige, azt elmondom nektek, és készen van a húsvéti igehirdetés. Mindig arról álmodtam, hogy igehirdetésemmel egyszer olyan tűzzel viszlek a feltámadott Krisztushoz, hogy itt ebben a templomban is felhangzik Tamás szent és boldog ámúlata: én Uram és én Istenem! Vagy pedig a lélek elsírja Mária Magdaléna boldog felfedezését: Rabbonni! Nem tudom, hogy az elmúlt három évtizeden keresztül hányszor sikerült valamit átadni a húsvéti örömhirből kételkedő és bánatos sziveknek? De azt tudom, hogy a feltámadásról nem lebet senkit sem meggyőzni, mert az nem az értelem és tudás dolga, hanem a hitnek a kérdése. Nekem egy szent feladatom van, hogy e nemzedék előtt újra és újra elkiáltsam, hogy feltámadott az Úr! Maga a feltámadott Jézus veti szemére a tizenegynek hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy “azoknak, akik őt feltámadva látták vala, nem hívének’’ (Márk 16:14.) A húsvéti történet arra tanít minket, hogy először hinni kell s azután látunk. Aki hisz a feltámadott Krisztusban, az meglátja Őt. Ezen a húsvéton alapigénk ütött szíven és elkezdett beszélni nekem. “Menjetek el és mondjátok meg az Ő tanítványainak és Péternek. . .” Mondjátok meg Péternek. . . Ebből az üzenetből született meg húsvéti prédikációm: húsvéti üzenet azoknak, akik elbuktak. A feltámadás hírét először angyal mondja el az embernek. Az égi titkot csak angyal mondhatja el. A sírok között járó embernek az örökkévalóság kapujában angyal áll és a legnagyobb örömhírt ő jelenti be az embernek: “Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; feltámadott, nincsen itt: imé hely, ahová Őt helyezék.” Jertek. nézzetek bele az üres sírba, de nincs idő elmélázni, hanem menjetek el és mondjátok cl az örömhírt. Milyen csodálatos az, bogy a földi élet legnagyobb hírét Isten angyala asszonyokra hízza először. A második teremtéskor a felkelő nap fényes sugarát egy néhány drága női lélekre veti. Miért? Lehet-e más felelet, mint ez: mert ők szerették Jézust a legjobban. Ők állottak ott a kereszt alatt megszakadó szívvel, ők vettek részt a temetésen és ők állottak meg legelőször a sírnál. Nekik volt a legnagyobb bánatuk s most nekik van a legnagyobb örömük. Hogy bírja el a szívük ezt a kibeszélhetetlen nagy örömet? Úgy, hogy a leghihetetlenebb feladatra kapnak megbízást: el kell hitetniük azokkal, akik nem hisznek, hogy a sír üres, a halott él. az Ur legyőzte a halált. Érdekes azt megfigyelni, mennyi sürgés-forgás van a húsvét reggelében és a feltámadás napján. Az evangéliumok elmondják jönnek-mennek az aszszonyok, a tanítványok, Péterről kétszer is mondja az írás, hogy futott. Van egy verseny futás is, ahol a fiatal János megelőzi Pétert s előbb ér a sírhoz. A jó hír nem gyalogol, hanem nyargal — mondotta valaki. A feltámadás híre futásra kényszerít. Az angyal itt sem hagy időt az asszonyoknak: “De menjetek el és mondjátok meg. . . .” Aki a feltámadás hitét megkapta, azoknak el kell menniük és el kell mondani, hogy a sír üres. Krisztus feltámadott. Milyen csodálatos, hogy a feltámadás hite nyugtalanná tesz s nem nyugszik meg addig, mig valakinek el nem mondta az ember, hogy Jézus él! Mondjátok meg a tanítványoknak, mert az ő hitük is meghalt nagypénteken. Mondjátok meg, hogy a megsebzett és a keresztre feszített hitük újra éledjen. A feltámadás hírét a tanítványoknak kell elmondani. Miért nem Pilátusnak? Miért nem Annásnak és Kajafásnak, a főpapnak, akik kivégeztették Jézust? Miért nem a katonáknak, akik inegkorbácsolták és keresztre feszítették? Miért nem az írástudóknak, a farizeusoknak. a vérszomjas tömegnek? Miért nem Jeruzsálem népének? Azért, mert Isten ítélete elkezdődött a világon és igazságát csak a hívő szíveknek adja. A feltámadás híre nem mindenkinek szól, csak azoknak, akiket Isten üdvözíteni akar. A hitetlen világ mit tud tenni a feltámadás hírével? Csak a tanítványoknak, a mindenkori tanítványoknak szól. akik a feltámadás hírével tehetnek valamit. A tanítványoknak egy kötelességük van, hogy ezt a hírt tovább kell adni. Nézzétek, mint adja tovább a hírt Péter ötven nappal később, nézzétek hogyan adják tovább a többi tanítványok. Rövid földi életük alatt végig futják többször a Földközi tenger partvidékét és hogyan gyújtják fel a feltámadás hitének lángját egy pogány világ sötét éjszakájában. Nézzétek, hogy adják a bitet a tűnő századok érkező századoknak és hogy terjed a húsvét boldog híre Ázsiából Európába, Afrikába, Észak- és Dél-Amerikába, Ausztráliába és a szigetek világába. Oh, nincs nagyobb és boldogabb hír annál a világon, mint ez a rövid hír: Krisztus feltámadott! Krisztus él! Az angyal azt mondja az asszonyoknak, “és mondjátok meg Péternek”. Van-e ennél édesebb, vigasztalóbb üzenet? Péternek külön üzenet van — annak a Péternek, aki nagycsütörtök éjszakáján esküvel tagadta az Urát. Annak a Péternek, aki azt fogadja. hogy inkább Urával együtt hal meg, mintsem megtagadja Őt és íme egy szolgáló leány előtt esküvel bizonyítja, hogy nem ismeri Jézust. A kősziklának nevezett ember azon az éjszakán, amikor a hűséget próbálják ki, átkozódva, eskiidözve tagadja meg Mesterét. Péter és Judás is nagyot vétkezett Ura ellen.
