Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1970-03-01 / 3. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 Ábrahám Dezső: HÚSVÉTI ÖRÖM “Nincsen itt, mert feltámadott” Máté 28:6. Az evangéliumok részletesen leírják Krisztus utolsó vacsoráját tanítványaival egy jeruzsálcmi fel­­házhan. A biblia lapjai szinte megélénkülnek az utána történt események nyomán; a Gecsemáné kert­ben való imádság, Jézus elfogatása, a főpapok és írás­tudók előtti kihallgattatása, Poncius Pilátus római helytartó elmarasztaló ítélete, mind-mind szomorú­sággal töltik meg az istenfélő emberek szívét, amint a nagyhét közeledik és készülünk a húsvéti ünnepekre. Nagypéntek után harmadnapra virradólag kora hajnalban Mária Magdaléna és a többi asszonyok kimentek a sírhoz, hogy áldott Mesterük holttestét bebalzsamozzák. Jóindulatú, szép és nemes elgondolás volt, de tervüket nem vihették végbe, mert húsvét hajnalán csoda történt, a sír megnyílt, az őrök ré­mületükben elfutottak, Krisztus feltámadott. A meglepetés Az asszonyok voltak az elsők, akik számára a csodát Isten kijelentette. El tudja-e valaki képzelni azt az álmélkodást, ami ezeknek az asszonyoknak a szívét töltötte he azok után, hogy azon töprengtek a temetőbe menet, hogy ki fogja a nagy követ a szik­lába vágott sír szájáról elhengeríteni? Látják, hogy a kő el van hengerítve, az őröknek nyoma sincs és a sír üres. Az első meglepetés alighanem csalódást is okoz­hatott, hogy drága olajukat hiába hozták. Mi lesz ezután az ő tervükkel? Abban a kifejezésben, amit először hallottak: "‘nincsen itt”! még nem tudhatták, hogy mi történt Jézus holttestével. Gondolhattak hir­telen arra is, hogy valaki más előbb kinn járt és az vitte el máshová; nem is tudták átgondolni, hogy mi történt. Azt remélték, hogy megtalálják az Urat, de imé, nincs ott, a sír üres. Az öröm Az első kétséget, félelmet és aggodalmaskodást azonban felváltotta az igazi öröm, az hogy Krisztus jeltámadott! Amikor ennek tudata átjárta az asszonyok szívét, megértették azt, hogy a pillanatnyi csalódást Isten sokkal nagyobb boldogságra váltotta fel. Ha Krisztus Urunk már nincs ott, hanem feltá­madott, akkor ő él és Őt újra látni fogják. Mint mikor valami hatalmas zeneműnek első hevezető akkordjai után felhangzik a főtéma és ez át meg átjárja a hallgatóság lelkét, úgy szólalt meg a húsvéti öröm evangéliuma: Krisztus feltámadt, és az asszonyok lelkében újra meg újra csak ezek a szavak keltek életre: a mi Urunk nincs a sírban, feltámadt és él. Ezért a húsvéti ünnepnek a központi része az a bizonyosság, ami elárasztotta az első tanítványokat. Az asszonyok hírül adták a feltámadást a városban lévőknek; többen sietve kimentek és negnézték a sírt s meggyőződtek róla, hogy az asszonyok igazat mond­tak. A feltámadott Krisztus megjelent többeknek, akik azután bizonyságot is tettek róla, hogy Őt lát­ták és hallották. Ezt a húsvéti csodát is, mint a biblia számos más részét, az idők folyamán sokan sokszor próbálták kikezdeni és a hitetlenség eszközeivel megsemmisíte­ni. Próbálták tagadni a feltmámadást, jóllehet szám­talan tanú igazolta annak valóságát. Az Istenben bízó ember előtt azonban napnál fényesebben ragyog en­nek igazsága: Krisztus feltámadott! Erős hitü keresztyénekre van szükség a mai vi­haros időkben. Bátor hitvallókra, akik nem ingadoz­nak, olyan tanítványokra vár az egyház, akik elnyo­más és üldözés idején is hűségesek maradnak Meg­váltójukhoz és boldogan vallják a húsvéti csodát: K risztus feltámadott. A vigasztalás Mi a húsvéti csoda vigasztalása? Mi benne a bátorítás és buzdítás? Az, hogy a feltámadás után már semmiféle bántalom ezen a földön a mi Urunkat nem érte. Az evangélisták egyöntetű leírása meggyőz bennünket arról, hogy ellenségei a feltámadás és mennybemenetel közti napokban semmit sem pró­báltak ellene tenni. Úgy fejezhetnénk ki, hogy a dicsőséges feltámadott Úr túljutott ellenfelei ható­körén. Semmit sem árthattak neki... Júdás már nem árulhatta el többé, Pilátus nem fogathatta el és nem ítélhette el újra; Heródes sem csúfolhatta ki többé, sem a tömeg nem vihette véghez azt a tragikus játé­kot, amit a kereszt alatt is véghez vittek. Krisztus feltámadott és így az emberi hatókör sugarán túl ke­rült. Mennyi vigasz van ebben azok számára, akik szenvednek, üldöztetnek és csúfos halált látnak. Isten gyermekei tudják, hogy jön az óra, amikor Isten véget vet ezen a földön az övéi szenvedésének és eljön az idő, amikor ki-ki elnyeri hitének koronáját. Mi is feltámadunk A húsvéti csoda, Krisztus feltámadása azonban arról is biztosít bennünket, hogy általa, mint jelképes zálog által, mi is feltámadunk. Ezért nagy öröm a húsvét minden keresztyén számára. Pál apostol és a többiek is erősen hittek ebben a feltámadásban: ami­képpen Krisztus, a mi hitünk fejedelme, meghalt és feltámadott, úgy fognak Isten gyermekei is feltá­madni, vele együtt élni és örvendezni. Hiszel-é a feltámadásban? Hiszed-é és bizonyos vagy-é benne, hogy amiképpen Krisztus feltámadott, mi is feltámadunk? Ne félj a haláltól, mert húsvéttal

Next

/
Oldalképek
Tartalom