Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Ábrahám Dezső: ÚJ ÉVTIZED KÜSZÖBÉN . . . “Parancsola azért Józsué a nép elöljáróinak, mondván: menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon, és bírjátok azt a földet, amelyet az Úr a ti Istenetek ád néktek!” Józsué 1:10-H1. A választott nép életében nagy jelentőségű volt az alkalom, amikor a hosszú rabszolgasorsból való pusztai vándorlás után megérkeztek Kánaán ígéret földje elé. Mózes, az Úr szolgája, idős korában meghalt, helyét az ifjú Józsué vette át, akit így bíztat az Űr: “Most azért, kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind a nép.” Bátorítja az ifjú Józsuét eképpen az Isten: “Amiképpen Mózessel vele voltam, Teveled is veled leszek: el nem hagylak Téged, sem el nem maradok tőled.” Azután még arra is inti az Úr az ifjú hadvezért, hogy se jobbra, se balra el ne távozzék a törvénytől, mert csakis akkor lesz szerencsés minden dolgában. Mi is, amikor a múló hatvanas évek után egy új évtized kezdetén állunk, s nem tudjuk mit hoz a holnap, vessük tekintetünket Isten igéjére és merítsünk erőt az ott talált biztatásból. 1. Elsősorban is azt mondja Józsué a nép elöljáróinak: “Menjetek át a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: készítsetek magatoknak útravalót!” Talán semmi sem jellemzi jobban a negyven éves vándorlás népét, mint az, hogy állandó készenlétben élt. Az Egyiptomból való elindulás után számtalan akadállyal néztek szembe, sok ellenséget kellett legyőzni s most is, amikor már a tejjel és mézzel folyó Kánaánhoz érkeztek, ez az ige hangzik feléjük: “készüljetek fel!” Ha magatokra s szeretteitekre gondoltok és számbaveszitek a sok küzdelmet, amelyeken átsegített benneteket Isten, lehetetlen arra nem gondolni, hogy talán újabb megpróbáltatások várnak reánk és ezekre nékünk is fel kell készülni. Készítsetek magatoknak útravalót, mondja az írás. Igen, nagy út előtt, Józsué idejében is, azóta is és még ma is készen kell lennie Isten gyermekeinek. Máskülönben azt is ki akarja fejezni ez az ige, hogy készenlétben kell állni Isten gyermekeinek, mert nem sok idő áll rendelkezésükre. Akkor és ott, Józsué idejében, három nap múlva keltek át a Jordánon. Most még itt vannak a folyó innenső partján, de már látják a túlsó partot és fülükbe hangzik az ígéret, hogy az Úr nem hagyja el őket. Testvér, hogy éreznéd magad, ha tudnád, hogy mikor végződik földi pályafutásod? Készüljetek azért, mert az idő rövid, hogyha bármikor kellene is indulni a nagy útra, ne találjon az Úr hívó szava váratlanul benneteket. 2. Azt mondja a felolvasott ige, készítsetek magatoknak útravalót, mert “harmadnap múlva átmentek ti ezen a Jordánon!” Határozottan arról győzi meg az Úr az ő népét, hogy nem lehet egy helyben megállani, nem lehet a folyó innenső partján letelepedni, át kell jutni a túlsó partra. A keresztyén ember “zarándok”, aki útban van születésétől kezdve élete utolsó pontjáig az örökkévaló hajlékok felé. Átkelni a Jordánon abban az időben nem a legkönnyebb feladatok közé tartozott. Valószínű sokan feltették a kérdést szívükben: Hogyan? Nem volt híd, komp, sem semmi más. Isten előtt azonban nincs lehetetlen. Hányán vagytok, akik bizonyságot tehettek róla, hogy emberileg megoldhatatlannak látszó, nehéz helyzetben az Űr átvezérelte életeteket? Háború tüzéből kimentett, nyomorúság poklából útat mutatott; országok határán túl is irányította lépteiteket. Hazájuktól messze idegenben élő magyarok szerte az egész világon ugyanerről az isteni gondviselésről tehetünk bizonyságot, mert ugyanez az Úr, a mi Istetalálkozó embernek a történelmi választ: “Uram, mi elhittük és megismertük, hogy Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia!” Mert egyedül az élő Isten fia adhat életet. Lelki életet ezen a földön és örök életet a feltámadás után! Testvérek! Nem mutathatjuk meg Istent a mai világ hitetlenjeinek, ha mi magunk nem láttuk Ót! Nem tehetünk bizonyságot Krisztusról, ha mi magunk nem ismertük meg az Ő tanítását, életét és megbocsájtását! Nem hirdethetjük Isten hatalmát másoknak, ha mi magunk nem tapasztaltuk meg mindezt a saját életünkben! Ezerszer megvert, emberekben csalódott, sokat szenvedett keresztyén Testvéreim! Ne fussatok önmagatok elől! Ne veszítsétek el magatokat a világban! Forduljatok vissza! Az Isten felé! Nézzetek bele az Ö csodáiba! Az élet titkai mögött fedezzétek fel a Teremtöt! A jövendő ismeretlensége mögött lássátok meg a Megváltót! A jelen bizonytalanságai között adjátok át életeteket a Lélek vezetésének! Meglátjátok, hogy győzelmes élet lesz a visszavonuló életből! Győzelmes egyház lesz — rajtatok keresztül — a visszavonuló egyházból! Bátor hitvallás lesz az eddigi önment égetésből! Hitvallás, amely visszhangra talál a szívekben! Amely szent zsolozsmává magasztosul az Istenben hívők ajkán! Kiáltsátok bele a mai modern, nyugtalan, hitetlen, elégedetlen és zúgolódó világba: Hiszek a lélek újjászületésében, hiszek az egyház megújulásában, hiszek az ember feltámadásában! Hiszek abban, hogy az Úr Jézus Krisztus az élő Isten fia, az én Megváltóm, az én ünvösségre vezérlő Mesterem! Hiszek abban, hogy a krisztusi élet győzelmes élet. Dömötör Tibor