Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 KARÁCSONY \910-BEN Talán egyik ünnepre sincs annyi előkészület és egyiket sem veszi körül annyi csillogás és ragyogó pompa, mint éppen Karácsonyt. Amerikában a no­vember végi un. “Hálaadás Napja” után már kinyúl­nak a feldíszített utcai világítások és ragyog a sok fény a legtöbb város főutcáján. Rádió állomások és televíziós programok egymással versenyre kelve pró­bálják szebbnél szebb zene és egyéb számokkal előkészíteni a karácsonyi ünnepkört és megfelelő hangulatot teremteni a mai rohanó világban. Újsá­gokban a legfőbb hangsúlyt sokszor arra helyezik a hirdetések, hogy karáesonv az “ajándékozás” alkalma. Hadd kérdezzem azért meg, hogy mi teszi kará­csonyt karácsonnyá? Miért ünnepeljük és hogyan ezt a nagy ünnepet? Csak az ajándékozás lenne a leg­fontosabb, amire ügyelnünk kell? Fordítsuk figyelmünket az első karácsony felé, amikor az “idők teljességében” megnyílt Isten kegyel­mének kapuja, és a mennyből alászállott szent Fia a mi Urunk Jézus Krisztus, hogy megszülessen a judeai Bethlehemben. Igen, Isten elküldötte egyet­len egyszülött Fiát, bogy O legyen a világ Megváltója és Üdvözítője. Ezért örvendeztek a pásztorok, akik e csodát legelőször látták, ezért örültek ennek a keleti bölcsek, akik messze földről elzarándokoltak, hogy ez előtt a Béke Fejedelme előtt leboruljanak, és hó­dolatukat neki bemutassák. íme, a karácsonyi öröm: Krisztus megszületett, örvendezzetek egek, ti is a földnek minden népe, mert alászállott Isten szent Fia, a királyok királya. Erről prófétáit Ézsaiás, amikor azt hla-.“gyer­mek születik nekünk és fiú adatik nekünk.” Isten Ígérete teljesedett be, amikor a judeai Bethlehem­ben, egyszerű jászol bölcsőben megszületett Krisztus, a világ Megváltója. Ezt írta le olyan szépen János evangélista, amikor igy szólt: “Úgy szerette Isten ezt a világot, hogy az O egyszülött Fiát adta.” Karácsony tehát Isten aján­dékának, egyszülött Fia születésének öröme. Ez volt a karácsonyi öröm üzenet központja a történelem folya­mán, és ez kell, hogy legyen ma is és a jövendőben is. Az első karácsonyi örömöt Isten ajándéka hozta le erre a földre: Ő adta az Ő szent Fiát, hogy, aki Benne hisz az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ezt a Krisztust fogadták be a szegény pásztorok, Őt vették szivükbe a keleti bölcsek, előtte borultak le tanítványai és az első keresztyének, Ő hozta a tiszta örömöt és boldogságot az Istenben bízó emberek szá­mára. Karácsonyi öröm, béke és boldogság csak ott száll az emberi szívekre, ahol az emberek önmagukat megalázva készülnek ennek a judeai Bethlehemben született Megváltónak a befogadására, nagy nevének a hódolatára. Karácsonykor ebben az esztendőben tehát, tárd ki szívedet ez előtt a Megváltó előtt, fogadd be csalá­di otthonodba, munkahelyedre és ebbe az egész vi­lágba. Szava legyen Útmutatás számodra, beszéde törvény és élete s tanítása az üdvösségre vezető út. Igazi karácsonyi öröme csak annak van, aki vagy elfogadta már, vagy el fogja fogadni most Isten “eme legnagyobb ajándékát,” az Úr Krisztust. Akinek a szívét és lelkét már megtöltötte Isten kimondhatlan örömmel, az kész másokkal is megosztani ezt az örömöt és továbbadni a “jó hirt,“ hogy megszületett a Megváltó, az Úr Krisztus, Bethlehem városában. Krisztust azonban akkor sem és azóta sem fogad­ta be mindenki örömmel. Hányán voltak, akik irigy­séggel és gyűlölettel hallották a Megváltó születésé­nek jó hírét? Heródes király megölette a kis gyer­mekeket, akik akkor Bethlehemben éltek. Azóta is tudjuk, hogy emberek mi mindent elkövettek, hogy Isten egyszülött Fiát halálra adják, követőit elpusz­títsák, ügyét eltiporják. A Bi 1 > 1 ia a legnagyobb csalódást Krisztus jöve­telével kapcsolatban ezekkel a szomorú szavakkal adja tudtunkra “az övéi közé jött, de az övéi nem fogadták Öt be.” Gondoljátok el, hogy hányán van­nak ma is, akikhez elérkezik karácsony szent ün­nepe, de nem lesz szívükben hely Krisztus számára? Hányán lesznek, akik közönyösségből, vagy ellensé­geskedésből vagy egyenesen a Sátán indításából min­dent elkövetnek, hogy Karácsonyt eltöröljék az em­berek életéből, Krisztus beszédét, evangéliumát el­feledtessék az emberekkel? Óh, milyen hatalmas erők gyülekeznek a szabad világ országai körül, ahol az istentelenség és gonoszság vezérei tanácskoznak, hogy az Úr anvaszentegyházát és Krisztusunk szent temp­lomait elpusztítsák? Mit cselekedjünk tehát és hogyan ünnepeljünk 1970-ben? Elsősorban is, készüljünk méltóképpen a karácsonyi ünnepekre, az “ádventi idő” arravaló, hogy ki-ki előkészítse lelkét Krisztus Urunk befoga­dására. Olvasd a Szentírást, tarts családi áhitatot, gyermekeiddel énekelj szép dicséreteket az Ő nagy nevének. Továbbmenve, ha már befogadtad Krisz­tust, szívedben szállást készítettél számára, légy bátor követője és földi anyaszentegyházának hű tagja. Ne rettenj meg a gonoszság és Sátán kisértéseitől. Igazi karácsonyi öröm csak akkor lesz a tiéd, ha Istennek a legnagyobb ajándékát, Szent Fiát, az Úr Krisztust, befogadod és életed oltalmazójának Őt tartod, csak Benne bízol. Boldogság és békesség csak akkor száll szívedre, ha hittel tudod énekelni a dicsé­retet: Vágyva vágyunk nagy király, Ünnepelni jöttödet; Nagy örömmel fogadunk, Jöjj, sies, Te szent követ! Mi hideg jászol helyett, Szívünkben adunk helyet. Ábrahám Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom