Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-10-01 / 10. szám
12 MAGYAR EGYHÁZ ta tönkretenni ezt a fiatalságot! Még ott él lelkűk mélyén az igazság tudata és a segíteni akarás szándéka. Vannak még barátaink ott is ahol nem gondoljuk! A látott sok rossz után visszanyertem hitemet a jóban! T anulság Az amerikai fiatalság és különösképen az egyetemi ifjúság legnagyobb része nem hisz “forradalmi mozgalmaknak”, nem kér a rombolásból, gyújtogatásból, gyilkolásból, robbantgatásból. Ugyanakkor egy nagyszerűen megszervezett és nagyon jól irányított kisebbség keményen dolgozik a marxista-kommunista világforradalom győzelméért és Szovjet Amerika mielőbbi megszületéséért. Ne ítéljünk el minden fiatalt, minden egyetemi hallgatót, mert ezzel az ellenség céljait szolgáljuk, aki meg akar osztani bennünket és szembe akar állítani bennünket, hogy céljait elérhesse. De Ítéljük el mindenkor, kímélet nélkül és bátran azokat, akiknek a célja ennek az országnak a felforgatása, az egyházak megsemmisítése, a szabadság megszüntetése. Merjünk bizonyságot tenni magyarságunk mellett még akkor is, ha hátrányunk származik belőle. Az elvetett mag gyümölcsöt teremhet váratlanul és sokszorosan! íródeák MAGYARORSZÁGI HÍREK: Házkutatás papoknál, többet letartóztattak, a megfélemlítés változatlan A nyugatnémet katolikus hírszolgálat (KNA) szeptember 29-én jelentette budapesti forrásra hivatkozva, hogy Magyarországon az utóbbi hetekben sorozatos házkutatásokat tartottak katolikus papoknál és többet letartóztattak. A letartóztatottak teljes száma nem ismeretes, fogyatékosán csak annyi volt megállapítható, hogy közöttük van egy Galambos nevű plébános és egy Török nevű káplán Budapestről; Hagemann Frigyes, akit eltiltottak papi hivatásától; Somogyi Sándor, aki, miután kitöltötte két és fél éves büntetését, mint egyszerű, tanulatlan munkás, dolgozott és egy Balázs nevű plébános. Egyikük lakhelyét sem közli a KNA. A tömeges házkutatások és a kiterjedt letartóztatások nagy izgalmat és megütközést keltettek a katolikus papság körében, mely az utóbbi években viszonylag biztonságban érezte magát. Mig a hatvanas évek közepén a letartóztatott papok száma 70 körüli volt, addig a mostani házkutatások és elhurcolások előtt csak 8 pap ült börtönben. A rendőri felügyelet alatt állók száma viszont igen magas, Budapestről kapott bizalmas értesülések szerint többszáz; valójában azonban az egész papságot szigorúan ellenőrzik. A papok működésének állandó és folyamatos ellenőrzése a “beépített” egyházi és civil informátorok utján történik. Különösen azokat a papokat figyelik, akik az ifjúsággal foglalkoznak. A papok ellenőrzésének és megfélemlítésének szerve az Állami Egyházügyi Hivatal, mely ötszáz alkalmazottal dolgozik. A központ tevékenységét kiegészíti a megyei és járási székhelyeken működő egyházügyi tanácsosok hálózata, a belügyminisztérium egyházügyi főosztálya és az alá ja rendelt kerületi rendőrparancsnokságok egyházügyi csoportjai. Régebben a megyei rendőrkapitányságok egyházügyi előadói durva, faragatlan tisztviselőkből regrutálódtak, ma helyükre az egyházi ügyekben járatos, magukat teológiai kérdésekben is kiismerő tisztviselők kerültek. Legtöbbjük egyetemet végzett fiatalember, akik a pápai enciklikákat jól ismerik, a zsinati vitákkal és határozatokkal teljesen tisztában vannak. Miközben a rendszer a papokra idegenek által alig észrevehető, de igen hatásos pszichológiai nyomást gyakorol, és aktiv tevékenységüket a mise elmondására szorítja, abban reménykedik, hogy az egyház ügyei iránti közöny elhatalmasodásával, teljesen kihúzza az egyház lába alól a talajt. A munka egyik részét a békepapokra bízta. Ide tartozik a pásztorlevelek megszerkesztése, melyeket a templomban fel kell olvasni. A pásztorlevelekben persze olyasmi nincs, ami az egyház elvei ellen szólna. Általában a békéről szólnak, a hangsúly azonban a Szovjetunió által hangoztatott békén van, és ha a pap felolvassa, saját magát diszkreditálja. És ez a cél: egyrészről a papságot a pásztorizáció lehetőségeitől megfosztani, másrészről olyan tevékenységet kényszeríteni rájuk, mely egyházjogi szempontból nem kifogásolható, viszont a hívek előtt népszerűtlenné teszi őket. A félelem elterjesztésének leggyakoribb módja az Egyházügyi Hivatal tisztviselőinek, vagy a rendőrségi egyházügyi előadóknak a látogatása. A tisztviselők magatartása a lehető legudvariasabb. Kedves beszélgetés keretében, feketekávé vagy borocska mellett elmondják, mi mindent tudnak a — szomszéd papról... A legutóbbi pásztorlevelet olyan hadarva olvasta fel, hogy a hívők abból egy árva szót sem értettek. A papot nem szembe szidják, kerülő utón adják tudtára, hogy minden lépését figyelemmel kisérik. Ha egy pap bizonyos vonalon sikereket tud felmutatni, pl. nagy a ministrálók száma, jóakaratulag megkérik, hogy tegyen sikereiről jelentést, mondja el, ki milyen módon segédkezett munkájában. Szóval jelentse fel saját jobbkezét. Ezzel akarják elérni a papok elszigetelését különösen a fiatalságtól. Aztán hogy a papok emberi gyengéire is spekulálnak, az természetes. A pap teljesen védtelen: se a püspöke, se más meg nem védi! Ahol ma még “aktív” pap működik, mind “egyéni” receptekkel dolgozik, melyekről még a szűk körű papi konferenciákon sem tanácsos említést tenni, mert pár nap múlva már tudja az Állami Egyházügyi Hivatal. Az állam nemcsak a püspöki kinevezésekbe szól bele, hanem az évi u.n. püspöki diszpozíciókba is. Kanonok, irodaigazgató, püspöki titkár, városok, megyei székhelyek, járási székhelyek plébánosa csak az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyével nevezhető ki. A képzett, keménykötésü, jó szónok papok jórésze a legkisebb falvakba kerül. Jelenleg az országban négy papi szeminárium működik, 310 kispappal, 12 egyházmegyéből. A jelentkező kispapok száma állandóan csökken. A jelentkezőket vagy azonnal, vagy az első év után behívják katonai szolgálatra. Egyre több azoknak a kispapoknak a száma, akik a katonai szolgálat után, melynek során a politikai tiszt különleges bánásmódban részesíti őket, nem megy vissza a szemináriumba. A szemináriumban is vannak “beépített” tagok, akik anélkül, hogy valaha is szándékuk lett volna papnak menni, belülről jelentik a hangulatot, s néhány év után egyszerűen eltűnnek. A szemináriumban ideológiai képzés is folyik “szociológia” és “politikai gazdaságtan” címén. Eminens békepapok tartanak előadásokat, melyek fő témája, milyen fontos az Egyháznak az állammal való jó viszonyát ápolni és erősíteni, és a lojális magatartásra való nevelés. —FE