Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-10-01 / 10. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG NAIROBI KONFERENCIÁJA Először történt meg a Református Világszövetség majdnem 100 éves fennállása alatt, hogy az 5-6 évenként rendezett konferenciát most Afrika kellős közepén, Kenya fővárosában Nairobiban tartották. Kellemesen lepte meg a világtalálkozóra összesereglő református egyházak képviselőit a 8 éve önállóvá lett állam modern fővárosa, a meglévő missziói munka nagysága és a brit hatásra sok helyen bevezetett angol-nyelv használata. Nem kevesbbé az is, hogy nyár lévén az egyenlítőhöz igen közel roppant meleg éghajlatra készült fel a legtöbb résztvevő, de kellemesen csalódtak. Kenyában “nyáron” van tél, vagyis ilyenkor a leghűvösebb az idő, télen, pedig, amikor nálunk igen bideg van, köszönt be a nagy meleg nyár. Augusztusban éppen kellemes enyhe idő járt. A Református Világszövetség 113 egyházát 62 országból 314 delegátus képviselte ezen az 1970 évi augusztus 20-tól 30-ig tartott konferencián. Azok között az országok között, ahonnan nem jöhettek résztvevők, Vörös Kina, Szovjetunió, Kuba, Észak Korea- Vietnám, stb., voltak a mi testvéreink is, akik Kárpátalján laknak. A résztvevők legnagyobb csoportja Észak Amerikából és Kanadából adódott 88, Európából összesen 83 vett részt, utána következett Afrika 67 személlyel, Ázsiából 46 és Ausztráliáitól 11 hivatalos kiküldött jelent meg. Tanácskozási joggal akkreditált látogatók, újságírók, fordítók, más szervezetek képviselői, mint pld. a Vatikán, az Orthodox egyház, az Evangélikus Világszövetség, a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Világszövetsége stb., felvitte a konferencián résztvevők számát ötszázra. Ennek a Református Világszövetség 20-ik konferenciájának kiemelkedő eseménye volt a két világszervezet egységbe olvadása: a Nemzetközi Kongregacionalista Tanács és a Református Világszövetség egyesült. Egyhangúlag szavazták meg a delegátusok a két szervezet egyesülését, amit utána úrvacsora osztással egybekötött istentiszteleten pecsételtek el. Dr. Eugene Carson Blake az Egyházak Világszövetségének a főtitkára prédikált a Nairóbi-i St. Andrewsnevü szép templomban. Ennek a naggyűlésnek a főtémája “Isten megbékéltet és szabaddá tesz”, bibliatanulmányozási vezérfonal képpen, kis füzet formájában, több nyelven megjelent, melyet Dr. Harsányi András fordított magyarra. Ezt a szép kis füzetet, a Magyar Ökumené zálogaképpen, az Amerikai Egyesült Államok Egyesült Presbiteriánus Egyháza Ökumenikus Missziói Bizottsága, valamint a Kálvin Egyházkerület és a mi közösségünk adományával szétküldték a világ minden részén élő magyar református egyházakhoz, illetve vezetőkhöz. A főtémát négy alcsoportban beszélték meg a résztvevők, igy szó volt a “megbékéltetésről” és a.) teremtésről, b.) az emberről, c.) a társadalomról, d.) és az egyházról. Ezek közül a mai társadalmi kérdésekkel foglalkozó problémák váltották ki a leghevesebb vitákat, mint pld. a faji kérdés, a éhség, nyomorúság, vagy az Írországi római katolikus és reformátusok közötti ellentét, a vietnámi háború, vagy a dél afrikai- helyzet stb... Magyarok is elég szép számmal vettek részt ezen a konferencián. így Magyarországról összesen hatan: Dr. Bartha Tibor debreceni püspök, Dr. Ujszászy Kálmán főgondnok, Dr. Tóth Károly a külügyi osztály vezetője, Dr. Kürthy László professzor, Dr. Pásztor János szentendrei lelkész és Csákány István érdligeti lelkész; — Erdélyből Papp László nagyváradi püspök, Dr. Dávid Gyula kolozsvári professzor; — Jugoszláviából Csete István püspök, Csehországból Dr. Varga Imre püspök és Matyasik András pozsonyi lelkész; — Amerikából Dr. Bütösi János S. Norwalk-i lelkész és neje, Dr. Vassady Béla professzor és neje Lancaster, Pa.-ból és a sorok írója, az Amerikai Magyar Református Egyház nevében. Egészen világossá vált ezen a konferencián, hogy olyan magyar összefogásra, vagy ökumenikus szervezetre, mint az 1938-ban elindult Magyar Református Világszövetség, a mai fennálló viszonyok között még gondolni sem lehet. Mindenki érezte és tudta, hogy nagy szükség van testvéri találkozókra, alkalmakra, ahol egymáson segíteni tudunk, de erre mindig csak a meglévő lehetőségek határain belül nyílik alkalom. A történelmi Magyarország határain kívül élő, u.n. “szabad világban élő magyaroknak” kell tehát megkeresni egymás kezét és segíteni ott ahol lehet, olyan szervezet formájában, amilyenre Isten a sziveket elkészíti. Az 55 millió tagot számláló Református Világszövetség megválasztotta az új vezetőségét: Dr. William P. Thompson, ügyvéd, az Amerikai Egyesült Államok Egyesült Presbiteriánus Egyháza főtitkára lett az elnök, Edmund Perret genfi lelkész pedig a távozó Dr. Prádervand Marcel utódja lett a főtitkár. A Theologiai Bizottság eddigi elnökét Dr. James McCord-ot Dr. Lochmann Jan váltja fel, az Együttműködési és Bizonyságtevés Bizottságának az elnökévé pedig Dr. Raymond V. Kearns-t válaszották meg. Sok emlékezetes dologról lehetne még beszámolni, röviden azonban csak hadd említsem meg azt, hogy Dr. Pásztor János és Csákány István két fiatal magyar református lelkész kinnmarad Afrikában. Három éves missziói szolgálatra az óhazai egyház ünnepélyesen kibocsátotta őket és az Afrikai egyház pedig elfogadta: Dr. Pásztor Jánost Limuru-ba, a
