Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Borbás Antal ünneplése Bensőséges és ritka alkalom színhelye volt augusztus 3-án a Sanfranciscoi Magyar Református Egyház temploma: Borbás Antal születésének nyolcvanadik és lelkészi szolgálatának ötvenötödik évfordulóját ünnepelte a gyülekezet. A templomot zsúfolásig megtöltő gyülekezetnek Trombitás Dezső hollywoodi lelkipásztor hirdette az igét. A Filippibeliekliez írott levél 1:12-14 alapján az ígehirdető azt elemezte, hogy Pál apostol még a római börtönben is programszerűen élt, terveket készített. Nem hátra, hanem előre nézett. Annak ellenére, hogy minden oka megvolt, hogy pesszimista hangot üssön meg, a filippibeliekhez írott levelének visszatérő refrénje: ‘‘örüljetek”. Akit Isten a szolgálatra eljegyzett, — az ecclesia militans katonájának elhívott, — nem léphet ki a sorból, nem teheti le a kardot. Borbás Antal nemcsak mint volt tábori főesperes, de mint az ige szolgája elkötelezett életet él. Tisztes koránál, a lelkészi szolgálatban eltöltött éveinél fogva minden jogcíme megvolna arra, hogy nyugdíjba menjen s hátralévő éveit jólmegérdemelt pihenésben töltse. A “csontokba rekesztett tűz” azonban őt sem hagyja pihenni, mivel az Isten embere nem mehet nyugdíjba: haláláig köti, kötelezi őt a Parancs. Ahogyan az apostol a csatamezőn eshetett csak el, ugyanúgy. Borbás Antal számára is az lesz a legszebb, a legdicsőhb kitüntetés, hogy szolgálat közben, az Isten, a rend, a humánum érdekében vívott harc közepette történik majd a mennyei behívó. Az istentiszteletet követő díszbanketten számos üdvözlet hangzott el. A lendületes, méltató szónoklatokban, lírikus megnyilatkozásokban nem az éveket köszöntötték, hanem az ígeliirdetőnek, az elvhű embernek, a szeretetteljes szívnek, az úrnak tettek tisztességet. Az, hogy valaki nyolcvanéves korában remek testi erőben, friss, szellemes megnyilatkozásokban áll helyt, úgyis mint gyülekezeti lelkész és úgyis mint társasági ember, — nagy dolog. De sokkal megejtőbb, hogy az a nyolcvanéves ember fiataloknak példamutató módon és halálos komolysággal tölti be azt, amit egyházi nyelven úgy hívnak, hogy cura pastoralis, pásztori gond, törődés, magátazonosítás a megfáradtakkal és megterheltekkel. A végszó jogán Borbás Antal rövid terepszemlét tartott a mögéhúllt évek felett. Kevés szó esett arról, hogy ki volt és mit tett; annál alázatosabb és hálásabb volt a köszönet afelé, aki az ő életében is megdicsőítette magát: Istenről és az ő Fiáról. A meg nem érdemelt kegyelemről tett bizonyságot a világ országút jár a került szolga. Az egyszerű, pátosz nélküli szavak talán csak akkor fakultak el és a szemeket könny botnályozta be, amikor az ünneplésbe bevonta éveinek, küzdelmeinek hű osztályosát: a feleséget. T. D. ☆ Borbás Antal 1914 júniusában a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemmel kapcsolatos teológiai fakultáson fejezte be tanulmányait. Otthon Brassón, Szegeden, Szentesen, Budapesten és Székesfehérvárott szolgált, kétízben volt a harctéren. 23 évet szolgált a m. kir. honvédségben, ahol főesperesi (ezredesi) rendfokozatot ért el és a tábori püspök helyettese volt. A második világháború után a Németországi Magyar Református és Evangélikus Lelkigondozó Szolgálat főfelügyelő-lelkésze volt több éven át, majd az Egyesült Államokban Detroit, Bethlehem, Windsor, Poughkeepsie gyülekezeteit pásztorolta San Franciscoba való jövetele előtt, ahol immár nyolcadik éve gondozza az ottani magyar reformátusokat egyúttal lelkesen és bölcs tapintattal szolgálva az összmagyarságot is. Mostani ritka jubileumán az Amerikai Magyar Református Egyház lelkipásztorai és népe osztatlan szeretettel köszöntik Borbás Antalt. Jól vagyon jó és liű szolgám Amikor a legnyugatabbra került magyarság vallásfelekezeti különbség nélkül szeretettel veszi körül amerikai magyar életünk szolgálatban lévő legidősebb pásztorát, a mi szívünk is kigyúl itt keleten s imádságukba belevegyül a mi őszinte hálaimánk is. Köszönjük Istennek, hogy Borbás Antalt annyira szerette, hogy az ő szolgálatát még 80 éves korában is elfogadja. Köszönjük Istennek, hogy az ő lobogó hitét, égő magyarságát beleépítette életünkbe, köszönjük azt a balzsamot, amit ő osztott szét vérző szívű magyarok között, azt a sok reménységet és édes bizakodást, amit csüggedt, kétségbeesett bujdosó magyarok szívébe csepegtetett. Köszönjük keszkenőjét, mely a könnyeket törölte, erős karját, amely az elesettet felemelte. Köszönjük Istennek azt a sok felsorolhatatlan szolgálatot, amit drága hitvesével 55 éven át az Úr szőlőskertjében és árva magyarok között végeztek köszönjük, nemes példájukat, amit adtak, hogyan kell jónak, igaznak, hűnek lenni az élet minden körülményei között s különösen akkor, amikor nagyon sötét az éjszaka. Köszönjük, hogy hitük ablakba tett lámpás volt, útmutató a botorkálások idején, édes hívogatás az eltévedt úton járóknak. Borbás Antal San Francisco-i lelkipásztor 80 éves, 55-ik éve borult vállára a magyar református lelkipásztorok egyszerű fekete palástja. 80 év, a Pizga csúcsát jelenti egy magyar református lelkipásztornak. Isten
