Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Dienes László: FELMENVÉN A MENNYBE ... I. Péter 3:22 Áldozócsütörtök tartalmát egyszerűbben, tömörebben és érthetőbben nem lebet elmondani, mint ahogy Péter apostol tette ebben az egyetlen bibliai versben. Ami ezen az ünnepen történt először is a menny felé irányítja tekintetünket. S bogy évről-évre megkészíti nekünk Isten ezt a napot azért van, mert azt akarja, bogy legalább egyszer egy évben szívünk és gondolatunk teljesebben odatapadjon a láthatatlan világhoz, ahonnan igazi megáldatásunkat kapjuk. Jézus mennybemenetelét, ezt a hívő szívnek drága történeti tényt, ma milliók tagadják még a keresztyének között is. A modern emberhez közeledni sem lehet, nemhogy meghallgatást találni nála, ha mennyről, pokolról, általában természetfeletti dolgokról beszélünk előtte. Pedig kicsoda ez a “modern ember”? Alapjábanvéve az az ember, aki belebetegedett és véghetetlenül belefáradt annak ismételgetésébe, hogy mit nem tud hinni, de valójában szeretne megismerni valamit, vagy Valakit, akiben hinni tudna. Áldozócsütörtök ezért nagy felfelé mutatás, hívás: emberek, ne merüljetek el a földiekben, itt csak múló gyönyörűségek kápráztatnak, az örök, a maradandó, a romolhatatlan, odaát van. Emberek, nem tudtok a földön olyan várost építeni, amelynél szebb, tisztább és gyönyörűségesebb ne lenne a mennyei Jeruzsálem. Nem tudjátok otthonotokat olyan vonzóvá, lakályossá tenni, amelynél otthonosabb ne lenne a mennyei otthon. Áldozócsütörtök felfelé mutat, mert itt “egyre éget, sajog a seb szenvedésem lángjától,” mert “ez csak gyötrelem hona”. Óh, hadd jöjjenek hát azok a drága angyalok, akiknek szárnyain odaszállhatunk, “hol a mennynek sátora”, s ahová a mi Urunk, az Űr Jézus Krisztus is felment s ahová a mi szeretteink közül is olyan sokan megtértek. Ismerjük el azonban, hogy nem könnyű engedni a Lélek hívásának, mert mi annyira testiek vagyunk, oly erősen belevertiik sátorunk szegeit ebbe a földi világlta, oly sóváran csüggünk megfogható értékeinken, oly jólesik a szerető karok ölelése, kedveseink látása, hogy elvesztésük bizony nem látszik nyereségnek. Csak a kegyelmes Isten segíthet rajtunk, hogy e világ számára becsukódjanak hiú szemeink és hitünk szemeivel lássuk a valóságos mennyet. Hogyan jön ez, ki tudná azt megmondani? István vértanú szemei a ráhulló kövek rettenetes ütései alatt nyíltak meg a mennyei látásra. Pál apostol ténylegesen megvakult, hogy mennyei elragadtatásban lásson. Apósomnak korán el kellett költözni, hogy egyik rokona mennybebámuló szentekkel így kiálthasson halálos ágyán: jéh, Tóth Sándor. Másoknak koporsón, csalódáson, kiábránduláson, betegségen, szenvedésen keresztül jött a mennyei látás. Mindegy hogyan. Boldog lehetsz, ha kaptad. Áldozócsütörtökön azonban azt se felejtsük el, hogy lehet elkésett Isten-keresés, menny-keresés is. Senki se számítson arra, hogy egész életében megvetette ugyan az Isten kegyelmét, de a halál pillanatában még megragadhatja, hiszen jó az Isten. Isten kegyelmének ideje most van. “Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket!” Klinikai ágyon fekszik egy hívő teológus. Mellette fekszik egy állami-egyházügyi hivatali ember, ki tisztéből kifolyólag olykor az evangéliumot is hallgatni kényszerült. Nemrég még nagyhatalmú, legalább is az egyház életében, s most nagyon beteg. Közeledni látja a véget. Megszólítja a teológust. Szava kétségbeesés. “Félek”, mondja. Hiába a bíztató szó. A hallott, de meg nem hallott igét megkereste rajta az Isten. Jó, hogy ez az ünnep a mennyre irányítja figyelmünket. Hiszen, ha nem sokat gondolunk is rá, egyszer mégis oda szeretnénk jutni. De hogy odajussunk, azon az úton kell járni, amely odavezet. Ez az út pedig Jézus. Ő az út és a cél egyaránt. Azt olvassuk: Jézus Istennek jobbján van, felmenvén a mennybe. És miért van ott? Hitünk Isten igéje alapján boldogan vallja: azért, hogy mint főpap imádkozzék értünk. Amit elkezdett mondani ezen a földön főpapi imájában, folytatja ott az Atya jobbján. Állandóan közbenjár értünk. És helyet készít a mennyben övéi számára. A földi harcban megfáradt, kidőlt harcos számára nyugalmat és békét. A Vele való teljes örömet készíti, amit nem zavar meg többé semmi. Külső, belső vihar, bűn, kísértés ott nem léteznek. Terített asztal, vetett ágy várnak reánk, pompásaid) még annál is. amit édesanyánk szeretete nyújtott gyermekségünk idején. S az Ó készítése az is, ami itt történik veled életutad talán legnehezebb és legsötétebb szakaszán. Érlel a mennyei létre. Nézz oda azért, mert ha odanézel, felszáradnak a könnyek, új erőt, bátorságot kapsz. Hogy Jézus felment a mennybe, ez nem azt jelenti, hogy valahová messze költözött, hanem csak azt, hogy egy látható lét-formából egy láthatatlan létformába költözött. Visszatért oda, ahonnan jött, Isten láthatatlan szellemi világába. Ténylegesen még jobban és valóságosabban van jelen; jelen tud lenni életünkben, mert idő és tér nem korlátozza. Ha átváltozott is, meg nem változott. Ugyanaz a Jézus szól hozzád, aki az első tanítványokhoz szólott. Szeretheted, felfoghatod, kérheted tanácsát, segítségét, vezetését. S Jézus Krisztusban az a hatalmas valaki van
