Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy Lajos: ÉS AZ ANGYALOK NEVETTEK Emlékezés Barth Károlyra Barth Károly, a huszadik század legnagyobb teológusa mondotta azt egyszer, hogy “az angyalok nevetnek, mert Barth Károly egy dogmatikai könyvben akarja elmondani az igazságot Istenről, amit az egek és az angyalok nem tudnak elmondani.” Azért is nevetnek az angyalok, mert valaki Barth Károlyról akar írni, ahelyett, hogy Arról írna, akiről Barth Károly egy életen át tett bizonyságot. Érdekes volna egyszer számbavenni, hogy kik jártak el 400 éven át magyar református istentiszteleteinkre? Ott volt mindig a Szentlélek úristen; Kálvin figyelte sasszemeivel magyar testvéreit, magyar reformátoraink hol gyönyörködve, hol keseredve figyelték vastagnyaku népünket. Szenei Molnár Albert 350 éve énekli velünk zsoltárfordításait, az imádkozó Szikszai velünk együtt esedezik, a szent öreg, Károlyi, minden vasárnap olvas fel az igéből, sok-sok úrvacsoránkra beült Zwingli, angolszász, holland, német, francia, svájci testvéreink hite, tudása sokszor beleépült egyházi életünkbe. Magyar református népünk jó része talán sohasem hallotta Barth Károly nevét, pedig a huszas évektől kezdve sok magyar szószéken megszólalt, később pedig igen ritka lett az a hely, ahol ne tanított volna. Ahol egy magyar református lelkipásztor kimondotta, hogy a legnagyobb tekintély ezen a világon az Isten igéje, ott láthatatlanul Barth Károly is csendesen meghúzódott. Nincs magyar református lelkipásztor, akit meg nem ajándékozott Barth Károly és pásztorainkon keresztül népünket is. Ki volt ez a Barth Károly? Erre nagyon sok feleletet adott már az a világ, amely teológiával foglalkozik. Nevezték teológiai óriásnak, monumentális prófétának, hatalmas pátriárkának, új reformátornak, ő magát teológus gladiátornak hívja, akit minden emberi ügy érdekelt és akinek boldogságát tetőzte az, ha valaki más is komolyan vette a teológia kérdéseit. Istennek alázatos, boldog és mindig hívő szolgája volt, akinek hite és tudása a teológia világát sarkából fordította ki. Édesapja református pap és később teológiai professzor volt Bázelben és Bemben, Svájcban. Barth Károly 12 évig falusi pap Safenwilben, 40 évig professzor Göttinga, Münster, Bonn és Bázel egyetemein. 1918-ban kiadta a Római levél magyarázatát, ami “úgy hatott, mintha bomba robbant volna a teológusok játszóterén”. A Pál apostol által görög nyelven írt levelet átírta a huszadik század nyelvére és mintegy “special delivery” levelet, személyekhez címezve átadta a világnak. Ezzel a könyvvel új teológiai korszak kezdődött, amely felszámolta Európában a liberális teológiát, ami mindent az eszével akart megérteni, amely azt hirdette, hogy az Istent emberi tudással, erőfeszítéssel meg lehet ismerni. A liberálisok azt vallották, hogy a Biblia a kegyes ember gondolatai Istenről és a vallásos gondolatok nagyszerű gyűjteménye. Barth Károly elvettette, amint az ember, filozófia és történelem mondott Istenről. Isten “egészen más”, mint mi képzeltük. Isten a Maga által választott időben belépett a történelembe és megítélte azt az embert, aki Istent a maga képére akarta formálni. Istent sem a történelemből, sem a természetből, sem az ember tudományából nem ismerhető meg, Isten az ő kijelentéséből ismerhető meg. Az önmagát kijelentő Isten önmagát el is rejti, emberi formában jön hozzánk, hogy beszélhessen velünk. Isten és az ember között áthidalhatatlan ellentét van, ezt a nagy szakadékot a bűn okozta. Ezt a szakadékot Maga az Isten hidalja át, amikor kegyelmesen lehajol az emberhez. Barth elveti a liberálisok emberiesített, humanizált Istenét. Isten a természeti teológiából nem ismerhető meg, csak a Kijelentésből. Hogyan ismerjük meg az Istent? Isten keresi az embert, találkozni akar vele és ott találkozik vele, ahol van, egy konkrét helyzetben. Amikor Isten emberrel találkozik, akkor mindig mint követelés lép életünkbe, ami az embert mindig döntésre kényszeríti: “Kövess engem.” Vagy követi az ember, vagy visszautasítja, de választania kell és a választás mindig a hitnek sötétbe való ugrása. Barth nemcsak a liberális teológiának óriás ellenfele, a fundamentálistáknak is, akik sohasem bocsátják meg neki, hogy a Biblia szószerinti inspiráltságát elutasította és azt vallotta, hogy Isten igéje nem azonos a Biblia minden szavával. Valaki többször átolvashatja a Bibliát, de nem hallja meg belőle az Isten igéjét, mint ahogy sokan látták Jézust földi életében és mégis kevesen látták meg benne a testté lett Istent. Az Isten igéjének megvan a bizonysága önmaga felől. A Biblia nem “papiros pápa”, ezért Barth a bibliakritikát elfogadja és teológiájában nagyon is használja. A hitet az ész felett magasztalja, ami “nyakon ragadja és fojtogatja a bestiát (az észt), de a keresztyén hitről logikusan kell gondolkozni.” A keresztyén embernek mindig a Szentháromság égisze alatt kell gondolkoznia. Az üdvösségért sóvárgó embernek drágább vigasztalást 400 éve senki sem mondott, amikor hirdette, hogy a bűn le van győzve, mert Krisztus legyőzte és a keresztyén ember boldogan ünnepelheti a bűn felett való győzelmet. A világ és az idő a végcél felé fut, amikor Krisztus halál és bűn feletti győzelmét mindenki meglátja, ami még most rejtve van sokak elől. De akkor majd mindenki megtudja a titkot, amit az egyház tud, hogy Krisztus az Úr. Az emberi tehetetlenséget a bűnnel szemben senki olyan pesszimisztikusan ki nem hangsúlyozta, mint Barth Károly, de a “tökéletesen más” Isten, aki életünk alanya, az ő végtelen jóságából azt a nagy távolságot, ami Isten és ember között van, kegyelméből áthidalta. Tanítja, hirdeti Barth örökre a kegyelem győzelmét, vagy mondjuk így is: a Győzelmes Kegyelmet. Szerinte minden ember üdvözül, mert Isten kegyelme még a kárhozat zárait is letöri. A Szentírás, Isten gondolatai a bűnös emberről, Barthon keresztül beszél a legédesebben a kegyelemről. Nem fogadja el Kálvin tanítását a predestinációról, nem hiszi el, hogy Isten valakit elvessen. Tanítását még nagyjából sem lehet összefoglalni. Valóban az angyalok nevetnek az égben, ha valaki Barthról ír, mert ő maga csak mindig Krisztusról akart bizonyságot tenni. 40 évi tanítását 12 hatalmas dogmatikai kötetben írta meg. Azt mondják róla a szakértők, hogy Kálvin János óta ilyen munkát nem írtak. Augusztinuszhoz, Anzelmuszhoz, Lutherhez hasonlítják. Tanítását még a római katolikus egyházban is sokra értékelték. Teológiáját kezdetben nevezték dialektikus, krízis, exisztenciális, új reformátori teológiának, ő maga teológiáját egyszerűen az evangélium teológiájának hívta. Tiltakoistenteleneknek! Meg kell mondanunk az igazat: a békételenség az Istentől elszakadt emberi élet következménye, a bűnnek a büntetése. Ez pedis egyaránt vonatkozik az egyéni életre, a családi életre és az egész emberiség életére! Az Úristen megbékélt velünk az Ő szent fiában, az Űr Jézus Krisztusban! Béliéijetek meg Ti is Ővele! Békéltesselek meg másolat is Krisztussal és az Egyházzal'. Csak így lehet békesség a földön! Csak így lehet áldás az emberi életen! Csak így valósulhat meg közöttünk és általunk az Istennelországa. Dömötör Tibor
