Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
12 MAGYAR EGYHÁZ Göndöcz Kálmán: EMBEREK - ELVEK - TÁRSADALMAK (folytatás) Marx evolúciós elmélete. Marx minden kritika nélkül átvette a hegeli filozófia hiedelmét, hogy a világ a “szellem”, Marxnál a “gazdasági erők”, dialektikus mozgása által “az alacsonyabbról a magasabbra” fejlődik. Marxi alkalmazás szerint ez azt jelenti, hogy a társadalom a termelés technikájának (a termelő erők) fejlődésének következtében dialektikusán (osztályharc) a kapitalizmus formájából szükségszerűen átmegy egy magasabb formába, t.i. a kommunista társadalmi rendbe, “a szabad és egyenlő emberek” társadalmába. Ennek bebizonyítására egy fél évszázad állott az orosz kommunizmus rendelkezésére. Az elfogulatlan megfigyelők szerint is az orosz kísérlet nem sikerült. A marxi elmélet a gyáripar megindulásával járó kapitalizmust tartotta elsősorban szem előtt. Nagy kérdés marad, hogy mi értelme volt az orosz kísérletezésnek, amikor az ország elmaradott volt, nem volt említésreméltó gyáripara, gyári proletáriátusa és valamire való “kapitalizmusa”!? Az orosz kommunista kísérlet a “fejlődésben” próbált átugrani egy lépcsőfokot; egy láncszemet kihagyott. A marxi ideológiának, mint elméletnek ezen a ponton a nagy ellentmondása: a kommunista végső cél és a “dialektikus” törvényszerűség. Ha helytálló a marxi “dialektika” a társadalomra, a “dialektikus” mozgás (haladás) nem vezethet el a kommunista végső célra, “a kommunista társadalomihoz, mivel a “dialektika” szabálya az, hogy kettőnek az összeütközéséből születik egy harmadik (kiegyenlítődés). A kapitalizmus és kommunizmus összeütközéséből tehát valami másnak kell előjönnie (szociális kapitalizmus?). Marx gazdasági determinizmusa és a történeti materializmus. A marxizmus nagy tévedése, hogy részigazságokat abszolút érvényesnek akar beállítani. Hazugság lesz belőle abban a pillanatban, amikor politikai fegyverként erőszakosan érvényesítik, jobban mond\ a érvényesítésére kísérletet tesznek. Senki nem vonja kéiségbe, hogy a gazdálkodás milyen fontos szerepet tölt be az emberi társadalom életében. De legyen bármilyen fontos a “mit együnk, igyunk, s mivel ruházkodjunk” kérdése, valamint e szükségletek kielégítéséhez szükséges eszközök és javak előállítása, ezek önmagukban nem fogják megváltoztatni a történelmet. A termelési eszközök fejlődése mögött az emberi szellem találékonysága áll, melynek találmánya a gyakorlatban ha beválik, s hasznossá válik a termelés fokozására, bizonyos értelemben forradalmasítani tudja a gazdálkodást. A termelési eszközök fejlődése azonban az emberi találékonyság “fejlődése”. A gazdasági élet változásai mögött az emberi értelem áll, mely céljainak elérésére létrehozza a szükséges eszközöket. Marx nagyon téved amikor azt állítja, hogy a történelmet végső fokon csak a gazdasági tényezők határozzák meg. Tény az, hogy az orosz kommunista kísérlet nem gazdasági kényszerűség volt, mert, amint már arra előbb is rámutattam, a marxi kommunizmus megvalósításához Oroszországban nem volt meg a gazdasági feltétel, hanem azt utólag kísérelték meg megteremteni a marxi elmélet előírása szerint. Az orosz társadalmi-gazdasági változásnak az okozója mai történeti valóságában egy kísérleti ideológia. A történelmi változások igen gyakran a harctéren születnek, s nem a gazdasági tényezők előírása szerint, hanem az erőviszonyok, vagy épenséggel ügyesebb hadvezetés következtében. A Szovjet Uniót a második világháborúban nem gazdasági rendszere, társadalmi-gasdasági tényezői mentették meg Hitlertől, hanem kapitalista szövetségesei és az orosz nép nemzeti és vallásos érzésének a megnyerése egy megszálló idegen hatalommal szemben. A történelmet legnagyobb mértékben a vallás határozta meg. Vallás nem az anyagi világ, társadalmilag pedig nem a gazdasági tényezők produktuma az uralkodó osztályok kiszolgálására. Nem a gazdagok ígérete (akik élvezik e világ javait) a szegények számára, hogy majd egy jövendő világban kárpótolva lesznek. Az igaz vallás ott élő valóság, ahol függetlenül szegénységtől, gazdagságtól, társadalmi osztályoktól megvan a lelki alkat, a lelki magatartás (a hit) Isten valóságának felfogására. A szegénység és gazdagság problémája nem meríti ki az emberi problémákat, mintha minden a körül forogna. Az ember problémáját nem oldja meg, ha szegénység után gazdagság lesz osztályrésze (inkább megnöveli). Kell e nagyobb adag ópium az emberiség számára, mint az a hazugság, hogy az embert a gazdasági tényezők váltják meg, hogy az anyagi életfeltételek biztosítása az ember számára az üdvösség, a problémák végső megoldása. Akkor Jézus nem mondaná, hogy jajj néktek gazdagok, hanem azt mondta volna, hogy ti vagytok a boldogok, mert tiétek az életnek minden áldása. Ott, ahol az igaz vallás (élő hit Istenben) betölti a szívet éppen annak kell következnie hogy a gazdag feladja anyagi jólétét és szegénnyé lesz “társadalom-gazdasági” mérték szerint. S ezt nem a gazdasági tényezők produkálják, hanem az, hogy: “... mert meg vagyok győződve...”.
