Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ S tekinthetünk Dr. Nagy Barna teológiai gondolkozásába. Érdekes az a sokak által emlegetett tény, hogy Dr. Nagy Barna Barth Károly egyik legkedvesebb tanítványa volt, de teológiai gondolkozásában nem követi nagy mesterét, hanem megmarad Kálvin tanítványának. Az ige teológusa, aki feladatának tekinti, hogy tanítványaival mindjobban megértesse a nagy reformátort, Kálvint és másik kedvencét, Buliinger Henriket. Azt mondják erről a magyar emberről, hogy a XVI. századi francia nyelvnek egyik legjobb ismerője volt Európában. Kálvin és Buliinger kutatásaival nagy tiszteletet váltott ki magának az európai teológusok előtt és ezt a munkát értékelte a zürichi teológia, amikor 1968-ban megtisztelte díszdoktorsággal. Nemcsak nagy teológus, hanem zseniális nyelvész is volt. Kutatásai közben reájött, hogy szüksége lesz a lengyel nyelvre, neki dűlt a lengyel nyelvnek és rövid időn belül megtanulta, öt nyelvet beszélt és ezen felül kitűnően fordított a latin nyelvből is. Kálvin Jánosnak a Rómaiakhoz és a Zsidókhoz Írott levelek magyarázatát újból revideálta és sajtó alárendezte. A pataki teológiának igazgatója lett a volt diák, aki igazán ismerte diákjait s talán csínjeiket a diákok háta mögött ő mosolyogta meg a legjobban. Amikor pedig “a szegények iskolájának” teológiáját bezárták, akkor a pesti teológiára került fel tanárnak. Később kegyvesztett lett, tanári működését abba kellett hagynia, de a Magyarországi Református Egyház nem hagyta tétlenül. Sok munkát végeztettek el vele, tanári fizetését megkapta és ettől kezdve kutatott és írt. Szenvedélyesen szerette a magyar református múltat, de szerette reformátorainkat is. Elismert Kálvin és Buliinger kutatóvá nőtte ki magát. Nagyobb tanulmánya jelent meg ‘‘A Heidelbergi Káté története Magyarországon” című kötetben: “A Heidelbergi Káté jelentkezése, története és kiadásai Magyarországon a XVII. században.” “A II. Helvét Hitvallás Magyarországon és Méliusz életműve” című kötetben “Méliusz Péter művei” címen írt 110 oldalon. 1967-ben lefordította, bevezetéssel és jegyzetekkel látta el a “Buliinger Henrik levele a magyarországi egyházakhoz” című könyvecskét, amit a Magyarországi Református Egyház adott ki. Elvették tőle a teológiai tanszéket, de művein keresztül az egész ország lelkipásztori seregét és a jövő nemzedékét tanítja tiszta és hamisíthatatlan református szent hitével. 1967 májusában jártunk lakásán Berecz Árpád pataki diáktestvéremmel, (hammondi lelkipásztor). Megkérdeztük tőle, hogy “mikor írod meg azt a magyar református dogmatikát, amit mi már szívszakadva várunk?” Ránk mosolygott, nem mondta ki, de éreztem, hogy ott huncutkodott a kérdése az ajkán: “no és mit csinálnátok vele, ha megírnám?” Nem mondta, hanem bölcsen azt felelte, hogy “egyszer meg lesz az is, ha Isten éltet”. A mi drága kortársunk, édes pataki diáktestvérünk és sokaknak bölcs professzora nem írta meg dogmatikáját, de akik ültek lábainál, íratlan dogmatikáját és drága hitvallásait idézgetik könnyfátyolos szemmel. 1969. szeptember 17-én — az ide érkezett hírek szerint — a Tudományos Akadémián, felszólalt és beszéd közben esett össze. Patakon temették el 1969 szeptember 27-én. Egyik tanítványa igét olvasott felette, többi tanítványai és barátai pedig énekeltek drága, megfáradt szíve felett. A pataki szőlőben egy gyönyörű szőlőfürt szüretre ért s mi fájó szívű patakiak könnyes szemmel isszuk drága bizonyságtételeinek aszú borát. Mi vén diákok nagyon szerettünk Téged, drága Nagy Barna. Bánatunkban az a vigasztalásunk, hogy a te élő Krisztusod, a mi élő Krisztusunk is. Ő él és mi is élni fogunk! Nagy Lajos ADÓSSÁ GLEV ÉL-ÉGETÉS DUQUESNE-BEN Igaz, hogy az adósságlevél-égetés nem olyan alkalom, amikor egyháztörténelmi tényeket emlegetünk, mégis — minthogy a múltban több ízben mások a duquesnei események érdemeit magukénak tulajdonították — jelen alkalommal bizonyos történelmi tényeket kell, hogy felsoroljak. Közismert egyháztörténelmi tény, hogy felekezetűnk, mint Független Amerikai Magyar Református Egyház Duquesneben alakult meg, hét alapító gyülekezettel, 1924. december 9-én. 1958-ban ugyancsak itt változtatták meg a felekezet nevét, a “független” szót elhagyván; itt választották meg az első püspököt és itt is iktatták be. Már sokkal kevésbbé ismert tény az, hogy a függetlenség szeretete az 1920- ban megindult csatlakozási mozgalommal együtt erősödött a duquesnei magyar reformátusság lelkében. Az 1921 -ih év március havának 13-ik napján tárgyalta a közgyűlés az első csatlakozási javaslatot, az úgy nevezett “Lancasteri Egyezmény”-t. (Sebestyén Endre évkönyve.) A javaslatot nemcsak elvetette a közgyűlés, de az egyháztanács továbbmenve, május 1-én a következő határozatot hozta: Tekintettel arra, hogy az egyházmegye által javasolt csatlakozási javaslatot csaknem mindenik egyházunk elvetette, presbitériumunk jónak látná, hogy a csatlakozást elvetett gyülekezetek kiküldöttei jöjjenek össze egy gyűlésre, s azon dolgaikat megtanácskozva, együttesen alakulja-Ábrahám Dezső püspök hirdeti az Igét.
