Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ Kiss Sándor: NEM AZ ISTENHIT, HANEM AZ ISTENTAGADÁS HALDOKLIK Amikor 50 évvel ezelőtt a bolsevikok ínagukhoz ragadták a hatalmat Oroszországban, biztosak voltak abban, hogy egy-két évtized alatt a vallásos bitnek és az egyháznak még a maradványai is el fognak tűnni. A félévszázados jubileumi évben azonban annak a rettegett diktátornak a leánya, aki a legtöbbet tett ennek a célnak elérésére, Nyugatra menekült és Amerikába jött. Első nyilatkozatában közölte, hogy a kommunizmusból teljesen kiábrándult, fokozatosan kialakult benne a szilárd megyőződés, hogy van Isten és Ő a legfőbb valóság és 1963-ban meg is keresztelkedett Moszkvában, persze titokban. Szvetlána Allilujeva egyúttal azt is mondta, hogy a Szovjetunióban az értelmiségnek egy igen jelentős része egyre nagyobb érdeklődéssel fordul a vallás, a hit kérdései felé. Az 1967-es elmúlt esztendő eseményei Szvetlána állításait megerősítik. A múlt év februárjában a leningrádi egyetemen úgynevezett “összeesküvést” lepleztek le. 28 egyetemi tanár és tudományos kutató tanulmányi csoportot alakított azzal a céllal, hogy tanulmányozzák az orosz és nyugati vallásos filozófusoknak, például Nikolaj Berdjajev, Vladimir Solovjev és Jacques Maritain műveit. Mindegyiküket szibériai “javító” kényszermunkatáborba küldték. Nemcsak ők kerültek ilyen sorsra. A Francia Akadémiához befutott egy jelentés 15 szovjet íróról, művészről és tanárról, akik embertelen életkörülmények között élnek, ugyancsak egy ilyen javítómunkatáborban. Bűnük: vallásos gondolkodók műveinek tanulmányozása és azok terjesztése. A Neue Zürcher Zeitung egyik december eleji számában térképpel illusztrált cikket közöl a szovjet kényszermunkatáborokról. Több mint 50 ilyen táboriján mintegy 250,000-en vannak. Legnagyobb számmal lengyelek, ukránok, majd esztek, lettek, litvánok, finnek és magyarok következnek. Jelentős létszámmal vannak képviselve a csehek, németek, zsidók is. Az oroszok száma viszonylag kevés, de legnagyobb részük vallásos hitük gyakorlata vagy terjesztése miatt került be a táborba. így csak az elmúlt évben 202 protestáns, nagyrészt baptista prédikátor került kényszermunkatáborba. A táborok vezetői és személyzete a sztálini időkből maradt vissza. Az 1965-ben bebörtönzött Dániel szovjet író felesége hétszer látogatta meg férjét. Koszigin miniszterelnökhöz panaszlevéllel fordult, melyben leírta a munkatáborban folyó rendszeres kínzásokat, A levél kikerült Nyugatra is és a Die Zeit című nyugat-német napilap leközölte. A baptista lelkészek hozzátartozói viszont az Egyesült Nemzetek főtitkárához jutatták el segélykérő levelüket. Ebből, valamint más Nyugatra kikerült dokumentumokból világosan kiderül, bogy a táborokban a legembertelenebb sorsuk azoknak van, akik nem hajlandók megtagadni vallásos meggyőződésüket. Ha valakit imádkozáson rajtakapnak, többnapos magánzárkás büntetést kap, megbilincselik, hozzátartozóit nem engedik be látogatásra, nem írhat és nem kaphat levelet. Akár a fogolytól kimenő, akár a hozzá érkező levélben vallásos kifejezést fedez fel a tábor-cenzúra, a levelet elkobozzák. Minden üldöztetés ellenére azonban az evangéliumi keresztyénség a Szovjetunióban egyre terjed. Az orosz evangéliumi keresztyének a Baptista Egyházba tömörültek, amely 1967-ben ünnepelte fennállásának 100-ik évfordulóját. Az augusztus 19-20-án Moszkvában megtartott ünnepségre as Egyházak Világtanácsának képvisletében egyetlen küldöttként a Berlin- Brandenburg-i evangélikus püspökség adminisztrátora, Dr. Schönherr is megjelent. A két nap alatt megtartott h áront bálaadó istentiszteleten több mint 6000-en vettek részt. Az evangéliumi keresztyénség kiirtására már az orthodox egyház is mindent elkövetett a cárizmus idejében, utána a sorsuk még embertelenebbé vált. Ennek ellenére 50 év alatt a számuk megötszöröződött. Jelenleg 545,000 magát nyíltan baptista keresztyénnek valló orosz él a Szovjetunióban (gyerekek nélkül), több mint 5000 gyülekezetben. A Szovjetunió fenállásának ötvenedik évfordulóján a nagytekintélyű Neiv York Times cikksorozatának egyike a vallás helyzetét tárgyalja. A rengeteg adattal és személyes tapasztalattal megírt cikk megállapítása, hogy “a Szovjetunióban ma nem az Istenben való hit, hanem az ateizmus az, ami haldoklik.” A vallásosság, az értelmiség és a fiatalok körében, az egyházon kívül is terjed. A lázadó orosz költészet iránti érdeklődést is az táplálja, hogy ezek a költők arról énekelnek, hogy az embernek nemcsak teste és agya van, de lelke is, amit nem szabad, nem lehet kalodába zárni és az embert csak a lélek teszi emberré. Vessünk egy rövid pillantást a többi kommunista országra is. Van olyan köziilök, ahol a helyzet 1967- ben lényegesen javult az előző évekhez képest. Elsősorban Jugoszláviában, ahol az állam megengedte, hogy Billy Graham, a nagy amerikai evangélizátor julius elején Zágrábban két napon keresztül evangélizációt tartson. Zágráb majdnem tiszta katolikus város, egy kis luteránus egyháza és baptista gyülekezete van. Az első nap már kiderült, hogy a luteránus templom és a körülötte rendelkezésre álló hely kicsi az érdeklődők számára. Az evangélizációt át kellett tenni egy nagyobb térségre. A katolikus teológia adta oda labdarugó pályáját. Jugoszlávia minden részéből, még a görög határ mellől is jöttek az Isten igéjének hallgatására vágyódok. A második napon, kora reggel, szakadó esőben, bőrig ázva, 2500-