Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Azután évtizedekig nem találkoztunk személyesen, de a Magyar Egyház hasábjain lélekben figyeltük egymást, mig 1962-ben Ligonierban ismét boldog személyes találkozásunk volt. Nem tudom leírni azt az örömet, amely arcáról reám sugárzott akkor. Csak annyit tudok, hogy én is, ö is, már nyugdíjban, megöszülve, de Lelki frissességgel, megöleltük egymást. Boldogok voltunk, hogy ismét láthatjuk egymást. Talán éreztük, hogy ez volt az utolsó találkozásunk. Most a boldogabb viszontlátás reményében mondjuk: Kedves jó Hittestvérünk, Isten veled a viszontlátásig. Addig, mig majd mi is utánad megyünk és amaz örökkévaló hajlékban lesz boldog találkozásunk. Bodnár István ÍTÉLET a magyarországi REFORMÁTUS VEZETŐK PERÉBEN A Magyar Egyház legutóbbi két számában megemlékeztünk Kovács Bálint budapesti lelkipásztor és társainak múlt év augusztusában történt letartóztatásáról és közöltük azoknak a leveleknek szövegét, amelyeket ezzel kapcsolatban az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület, illetve annak Keleti Körzete intézett Dr. Bartha Tibor püspökhöz, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnökéhez (Magyar Egyház, 1967. 10. szám, 4. lap és 11-12. szám, 4. lap). A levelekre a kővetkező válasz érkezett. (A válasz Dr. Harsányi Andráshoz érkezett, aki az első levél elküldésekor a Lelkészegyesület elnöke volt és a levelet aláírta. Az azóta tartott tisztujitás következményeképpen a Lelkészegyesület jelenlegi elnöke Csutoros István clevelandi lelkipásztor.) Nagytiszteletü Harsányi András lelkipásztor urnák, az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület elnöke, 175 Pershing Ave. Carteret Budapest, 1967. december 27. Nagytiszteletü ur! Most jött el az ideje annak, hogy nem-hivatalos, előzetes levelem után hivatalosan is választ adhassak szeptember 7-én hozzám irt levelére, melyben a Ligonierben tartott országos közgyűlésük határozatát közölte velem. Ennek érdekében ideiktatom a Zsinati Iroda által az ügyben kiadott közleményt teljes terjedelmében. A Zsinati Iroda felhatalmazást kapott a következők közlésére: A Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnökségét az Állami Egyházügyi Hivatal tájékoztatta arról, hogy Kovács Bálint és társai ellen folyamatba tett hatósági eljárás során a Budapest Fővvárosi Bíróság Ítéletet hozott. Az Ítéletről szóló sajtóközlemény igy hangzik: “A Budapest Fővárosi Bíróság összeesküvésre irányuló előkészület miatt Dr. Batiz Dénes vádlottat egy évi, Kovács Bálint vádlottat hat hónapi, Bugárszky Mátyás vádlottat hét hónapi, Tisza Imre és Dobos Károly vádlottakat hat-hat hónapi szabadságvesztésre Ítélte. Tisza és Dobos büntetését három évi próbaidőre felfüggesztette”. Az ügyben szereplő személyeket szabadlábra helyezték. Az Ítélet nem jogerős. Az egyházi hatóság a szóban forgó üggyel az ítélet jogerőre való emelkedése után foglalkozik. Atyafiságos köszöntéssel: Dr. Bartha Tibor püspök EGY ÍTÉLET MARGÓJÁRA A Magyar Távirati Iroda Nemzetközi Sajtószolgálata múlt év december 23-án közölte, hogy a Fővárosi Bíróság ítéletet hirdetett az augusztus első felében letartóztatott magyar református lelkészek és presbiterek ügyében. Összeesküvésre irányuló előkészület bűntettében bűnösnek mondta ki őket és Dr. Batiz Dénes orvost egy évi, Kovács Bálint lelkészt hat hónapi, Bugárszky Mátyás presbitert hét hónapi, Tisza Imrét és Dobos Károlyt hat hónapi börtönre Ítélte. Tisza és Dobos büntetését három évi próbaidőre felfüggesztette. A tárgyalás eredetileg november 17-re volt kitűzve, de elhalasztották. December 12-18 között folyt le, a sajtó és a nyilvánosság teljes kizárásával. Az illetékesen kívül senkinek a tárgyalóterem közelébe sem lehetett menni, jóllehet a magyar kommunista alkotmány biztosítja a nyílt tárgyalást. A fővádlottak meg voltak bilincselve, mint a gyilkosok. Hírek szerint a vád alapja az volt, hogy mint a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a KIÉ volt vezetői múlt nyáron baráti találkozóra gyűltek össze Tahin. Erre a találkozóra kikérték az illetékes esperes engedélyét. A KIÉ soha nem lett betiltva hivatalosan az állam részéről, tevékenységét maga az egyház szüntette be, persze az állam nyomására. Nem is csináltak egyebet, mint megemlékeztek a régi időkről, Bibliát olvastak, énekeltek, imádkoztak. Eszük ágában sem volt a KIÉ újraélesztése, hiszen tudták, hogy erre nincs lehetőség. Ez az egyházi engedéllyel megtartott baráti összejövetel azonban a bíróság szerint összeesküvésre való előkészület volt, veszélyes az állam biztonságára. Két budapesti napilap csupán eldugott kis hírként közölte az Ítéletet. Nyilván azért, mert a magyar református egyház lelkészei és presbiterei, hivő, imádkozó népe úgyis értesült róla, másokat meg nem érdemes izgatni ezzel a sztálinista időkre emlékeztető perrel és Ítélettel. A kitűzött eredményt a titkos rendőrség és a rendszer úgyis elérte. Mindjárt szögezzük le: ebben a perben kár a magyar református egyház jelenlegi vezetőit bűnbaknak megtenni. Igaz, hogy Bartha Tibor püspök tagja a legfelsőbb állami testületnek, az Elnöki Tanácsnak. Igaz, hogy papíron ez az államhatalom legfőbb képviselője, de ez csak játék a demokrácia fogalmával. Az országban az igazi ur a kommunista párt. Az ő politikáját hajtja végre a titkos rendőrség, amit ma finoman állambiztonsági szerveknek neveznek. A pártnak a politikája pedig az egyház és vallás fokozatos megszüntetése. Ezt a célt azzal lehet a legjobban elérni, ha elvágják az egyház gyökereit és nem engedik meg, hogy a fiatalokkal foglalkozzon, hogy az ősök hitét átadja a felnövő nemzedékeknk. Kovács Bálinték igazi bűne nem az az ártatlan tahii összejövetel volt, hanem az, hogy egyházában évről-évre 120-150 fiatal konfirmált, hogy voltak, akik nem szokást követve, hanem belső meggyőződésből vallották, Jézus az én Megváltóm, aki drága kiontott vérével minden bűnömért eleget tett és engem megigazított. Ma amikor a magyar fiatalok jórésze cinikus, kiábrándult, legfeljebb iskolában megtanulja a kommunista ideológiát, hogy vizsgázzon belőle, de nem hisz benne, ezek a sugárzó hitü, másokért élő, szolgáló hivő fiatalok bántják a magyar rezsimet. És miért éppen Kovács Bálintékra esett a választás? És miért éppen a nagyon szép 400 éves évforduló után, amelyen a rezsim egyik minisztere is megjelent és beszélt? Hogy a titkos rendőrség aktáiból éppen Kovács Bálintot és társait húzták ki, Tiszántúlon pedig Török István teológiai tanárt, más helyen másokat, az személyi
