Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 11 vákok, magyarok, románok és jugoszláviaiak összedugták fejüket és látszott rajtuk a rájuk nehezedett gond. Három hétig együtt lenni ezekkel a magyarokkal, akiket nem kényeztetett el a sors, helenézni a szívükbe, roppant élmény volt. Láttam szemük tükörében a magam arcát is. De sokminden elgondolkoztatott! De sok hála imádságot kell mondanom! Ezen az uppsalai gyűlésen fedeztem fel, hogy mennyire amerikai vagyok már. Máskép látok, máskép értek, mint ők. Hányszor megtörtént, hogy én nem tapsoltam, amikor ők lelkesedtek. Érthetetlenül néztek reám, hogy én lelkesedtem, amikor ők hidegek maradtak. Ők Keleten élnek, én nyugati ember vagyok. Néha az volt az érzésem, hogy teológiájuk anthropocentrikus, az enyém talán jobban teocentrikus. Az egész gyűlésen azt hittem, hogy teológiájuk horizontális beállítottságú, ami csak az embert és világát nézi és az emberszeretetben véget ér. Amikor otthon jártam is, az volt az érzésem, hogy az evangélium vertikális irányban való nézése meghalványult a Magyar Református Egyházban és olyan buzgalom van az emberért, hogy lassan elfelejtjük, hogy mégis csak Isten kibeszéllietetlen kegyelme menti és váltja meg az embert. De jó volt ez a találkozás, csendes tóparti beszélgetésben boldogan felfedezni, hogy tévesen láttam őket, mert teológiájukban a vertikális és horizontális irány tökéletes egyensúlyban van. Teológiájuk Isten-központú, hogy annál nagyobb örvendező engedelmességgel hirdesse Isten Krisztusban megjelent szeretetét, amely meghal az emberért. Míg az ifjúság megdöbbenve kritizálta a delegátusok jó részét, hogy a kiadott anyagot nem olvasták át, addig állítom, hogy nem volt küldöttség, amely jobban volt előkészülve, mint a magyarok. A nagygyűlés anyagát Magyarországon feldolgozták és munkájuk eredményét német és angol nyelven sokszorosítva a gyűlés érdeklődő tagjainak kiosztották. A kérdésekhez hozzászóltak. Lejegyeztem, hogy a magyarokat milyen bizottság érdekelte: Dr. Bartha és Küldi püspökök az irányelv, a terv, az ökumenikus mozgalom politikáját előíró csoportban dolgoztak, Bakos és Varga püspökök a legérdekesebb csoportban, az egyház missziói és evangélizációi problémájának megtárgyalásánál vettek részt, Csaté István püspököt és Varga Zsigmond professzort az egyházi segélyek, Ottlyk püspököt a missziói munkák érdekelték, Papp László püspököt a nemzetközi ügyek, Argay Gyuri bácsit a férfiak, nők munkája az egyházban és a társadalomban kötötte le, Huszti Kálmán és Palotay Sándor az ökumenikus intézmények, Tóth Károly és Pálfi Miklós a szociláis ügyek után érdeklődtek, Laczkovszky János baptista testvérünk az ifjúság kérdéseit tanulmányozta. A teológiai csoportba a magyarok közül e sorok írója került. Nagy holland református teológus atyánkfiái társaságában az egyház katolicitásáról, egyetemességéről, apostoli megbízatásáról való vallomásokat (nem vitákat) hallgattam. Jó volt érezni, hogy hitünk szent igazságai felett a világ legjobb kálvinista teológusai őrködtek. Megtiszteltetés volt társaságukban lenni és velük együtt ülni! Ha egy magyar presbiter atyánkfia odatévedt volna, megdöbbenve látja, hogy a magyar református testvérek az óriási teremben mennyire messze ültek egymástól és csak kettő nevezhette magát néven: a magyarországi és az amerikai magyar református. A többi testvéreink országuk keresztyénéivel ültek és tábláikra ez volt kiírva: romániai, szlovákiai, jugoszláviai reformátusok. A vezetőkön kívül kevesen tudják, hogy ezek is magyar reformátusok. Meg kell említeni, hogy a romániai orthodoxok udvariasok a magyar reformátusokkal szemben. Ők államegyház Romániában! Láttam, hogy a középurópai államokban élő testvéreink mindig megadták, ami az államegyház vezetőinek kijár, sokszor velük ebédeltek. Érdekes volt figyelni, hogy ki szeretett minket és kik voltak olyanok, akik szívesen elfelejtenék a magyar reformátusokat. Holland testvéreinkről jegyezzük meg, hogy egy-két magyar szót tudnak, amiket el nem mulasztottak elmondani minden találkozás alkalmával. Talán botránkoztató, de igazság az is, hogy a legjobban a csehek ismernek, el is mondják, hogy az “ő világukban” a magyar reformátusok a legközelebbi testvéreik. A magyar püspököket a fogadásokra meghívták, egy fogadásra csak a szlovákiai magyar püspök és az amerikai magyar reformátusok képviselője voltak hivatalosak. Ha a meghívottak névsorára gondolunk, akkor látszik, hogy valóban megtiszteltetés volt ez a meghívás. A vatikáni kiküldöttel ott tréfálkoztunk: ime most fogok kezet először egy eleven vatikáni nagysággal. Father Tucci is megjegyezte, hogy most lát életében először amerikai magyar református embert. Sok kedves dolog történt velünk magyarokkal, nincs hely leírni. Jó volt együtt lenni magyar testvéreimmel, különösen a nagyváradi püspökkel, akiből buggyan a humor, a magyar szellemesség. Együtt ültünk mindkét alkalommal az uppsalai dómban, ő franciául olvasta az istentiszteleti rendet és énekelte az énekeket, én angolul. Meg is jegyezte: “Látod, hogy eltévedtünk, még a mamánk sem ismerne ránk”. Egészséges lelküek ezek a mi otthoni testvéreink, nehéz időkhöz jó idegrendszert és az evangélium diplomáciai karizmáját kapták. Isten nehéz időkben hívta el szolgálni őket, akik minden képességükkel szolgálják Krisztusunkat és népünket. Áldás reá juk.
