Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 folyvást köhögtette, s ez zavarta volna az Istent-tisztelő embereket. Az emberek amúgy is idegesek s mind idegesebbek lesznek... És ö szerette az embereket. Olyannyira, hogy soha nem beszélt ember-szeretetről! Csak mosolyos volt irántuk mindég és vidám. Ezért az emberek nem is tudták azt, hogy milyennagyon beteg. Mert nagyon beteg volt, és mindég betegebb lett. Mind többször állt meg a szíve pillanatokra. Mint fáradt-kopott-tengelyű, öreg ingaóra, ha csöndes-hirtelen megáll... Csak éppen annyira, hogy finoman remegő ujjak halk mozdulásra rezdítik ... És az Isten simító-mozditó ujjal sokszor: új megmegrebbenésre melengették a szívét, örömösen akadozó halk kettyenésre... Csak az orvosok tudták. De ők hallgattak, fejcsóválva. Mert a tudomány mindég is hallgat, ha megáll a tudomány. S ő csak mosolygott, és járta tovább a temetőt és a templomot. És az emberek éltek ebből a mosolygós, szép békességből. Mert ha közelébe léptek: maguk is ilyen derűsbékés emberekké lettek. Nem volt ez csoda, hiszen temetőből, templomból csak békesség árad. Szívbéli templomozásból, imádságos temető-járásból, persze! Ezért is tudtak tőle olyan szépen megnyugodni az emberek. Égy, hogy nem is tudták azt, hogy tőle kapják a békességet. Mert nem is tőle kapták ... persze ... Aztán meghalt. Úgy, ahogy élt. Szépen. A reggeli tejet hozta nekem irodásszobámba, s ahogy visszament a maga szobájába, lefeküdt, s már nem is tudott enmagáról. Csak mosolya maradt az arcán. És a békessége. Kórházba vitték, ahogy ez “elő van írva”. Folyosóra tették hordágyon, ahogy ez is “elő van írva”, ha foglalt a műtő. Sebtében mellette elrohanó ápolónő meginjekciózta, mert ez is “elő van írva”. S a szíve még rezdűlgetett, a végső megállás szép pillanata előtt. Aztán a pince-terembe vitték, mert ez is “elő van ' 99írva ... Az emberek ugyanis nem szeretik látni a halódót. .. Szinte ez is: “elő van írva”. Az élet napfényes emeletjeiről, kacagásaiból nem kívánkoznak borzadozásra. Menekülnek. S jó az, hogy nem tudják azt, hogy menekülnek . .. Ez a haldokló asszony hosszú-hosszú éveken át: csak halálára készült. Ezért is szerette olyan tiszta örömmel az embereket, és nem azért, mert nagyon beteg volt. A templomot és a temetőt járta: a tiszta öröm forrásaira talált. Nem kérdezte senkitől azt, hogy minek kell, minek szabad vagy minek illik örülni! Nem volt szüksége rá. Élte azt, hogy erre nincsenek előírások ... hogy erre sincsenek . . . Ezért volt olyan szép mosolyos a halála. És olyan észrevétlen ... SZEMLÉLŐDÉS A szeptemberi napok ez éven csendesebbek voltak Ligonierben. Az előttünk járók kínos gonddal és féltő szeretettel vigyáztak arra, hogy az egyháztestek között mindig meglegyen a paritás. Az előadókat mindig úgy válogatták össze, hogy a két nagyobb csoport képviselve legyen. Ugyanis a két csoportnak presbiterei látogatták inkább a gyűléseket. Azért tették ezt, hogy ezzel is mutassák, egyek vagyunk részlehajlás nélkül. Ez éven a presbiteri konferencián ez ellen az elv ellen vétettünk. Nem állítjuk, hogy szándékosan, mert valóban baj volna. Hogy minél tovább együtt lehessünk, tiszteljük meg egymást, mint eddig tettük. + Megérkezett Amerikába a 400 éves jubileumról beszámoló könyv. Egyes beszédek a végén mássá lettek, de így is szép. ügyes kiállítású könyv. Nagy szolgálatot végeztek vele az egyháztörténelemnek. Büszkék vagyunk lelki édesanyánkra. Csak a teljesség kedvéért említjük meg, hogy az ünnepségről írt cikkeket felsorolják, de érthetetlenül nincsenek megemlítve a Bethlen Naptár cikkei. + A Krisztus Egyesült Egyházában lévő amerikai lelkészek nem használnak nagy címeket s magukat egyszerűen " Rever end” -nek titulálják. Mi magyarok olyan aranynyakláncot akaszthatunk nyakunkba, amilyet éppen akarunk, de hagyjuk meg amerikai testvéreinket azoknak, akiknek vallják magukat. Ok nagyon komoly és alázatos emberek. + Szerényen még azt is megjegyezzük, hogy az esperes az esperes, de az elnök nem esperes, hanem elnök. A Magyar Református Egyház szervezetének megtartását nem mindenki vállalta, mert az néha hátratételt jelentett. Ideje volna minket is jobban megismerni. szemlélődő Trombitás Dezső új könyre ANDRÁSRA címmel megjelent. A színmű témája az abortus. A könyv ára $1.50, megrendelhető az egyház címén.
